párom gyilkosa /befejezett/

8 fejezet

Elég unalmasan és monotonon telt az elmúlt két hét, amit leginkább az újonccal töltöttem. Mondhatni közelebb kerültünk ennyi idő alatt. Játszadozok vele, amit nagyon élvezek. Teljesen belém habarodott. Szegényke, ha megtudja, hogy nekem semmit sem jelent. Már előttem van ártatlan arckifejezése, ahogy átvált őrültbe miattam. Nagyon élvezem, hogy ilyenre is képes vagyok. Abszolút kijelenthetjük, hogy igen őrült vagyok. Hét éves korom óta vagyok Erikkel és most vagyok 27. Nem kevés ideje, így már megtanultam hogyan kell manipulálni az ártatlan fiúcskákat. A Főnök kedvencének nevezett, ez nem véletlen van így, hisz a lánya is vagyok. Tudom-tudom túl sok információ rólam, szóval térjünk is vissza napjainkba.

-Jó reggelt baba! - kelt Bárd puha ajkainak csókjával.

-Jó reggelt édes! - bújok hozzá. Nagyon jó érzés, hogy ilyen közel tudhatok valakit magamhoz. Kár, hogy nem a kiscsibém van mellettem. Igen még mindig nem tettem magam túl rajta úgy igazán, de ma már muszáj leszek folytatni azt, amit egy másfél hónapja elkezdtem.

-Mi a terv mára? - kérdezi.

-Ma elmegyek itthonról egyedül- a nyomatékot az egyedülire rakom direkt.

-Jajj ne már, kihagysz a buliból? - kezd el hisztizni. Ezek a férfiak még állítólag éretten is olyan gyerekesek és hisztisek tudnak lenni.

-Pontosan drágám, ugyanis ideje visszatérnem a munkámhoz, ami azzal jár, hogy alig leszek itthon mostantól. - közlöm vele.

-Akkor ezt vegyem úgy, hogy nincsenek lopott pillanataink tovább. - szomorúságot hallok ki a hangjából.

-Ez van. Másfél hónapom van még, de minél hamarabb be akarom fejezni. Mondanám, hogy sajnálom, de nem így van. - mosolygok rá.

-Mi van? - néz rám értetlenül.

-Semmi te tök fej.- mondom nevetve.

-Hát kösz baba. Nem tudom, hogy mondhatsz ilyet pont rám, de te kezdted. - veszi elő titokzatos énjét.

-Ideje kiszállni az ágyból és reggelizni menni- nézek rá az órára. -M és G biztos, várnak már ránk. -mondom. Gyorsan elkészülünk és a reggeli is csak a szokásosan zajlik. Mindenki mindenkit szívat. A szokásos edzésünket is megtartottuk mielőtt elindulnék. Bárd egyre ügyesebb, de engem nem tud felül múlni se ő se senki más ebben a házban, vagyis egy kivétel van. Természetesen Erik igen, de a lánya vagyok és igen csak rá ütöttem. Lezuhanyzok és az iskolai egyenruhát veszem fel egy parókával, hogy még véletlenül se ismerjen fel. Az egyetemen vagyok újból. Nagyon fura itt lenni, főleg úgy, hogy a legtöbb boldog emlékem mostanára ide köt. Túl sok ez nekem pedig még nem is láttam a lányt. A kapuban fogom magam és visszafordulok. Nem haza megyek, most nem tudok. A közeli parkba tartok, ahova szintén Helennel való emlékeim kötnek. Leülök a padunkra és elkezdek nosztalgiázni. Rengeteg napos délutánt töltöttünk itt tanulással és bohóckodással. Csak mi ketten és a csajokkal együtt is. Nem értem miért is akarom megölni, ha ennyire szeretem. Talán pont emiatt jöttem el aznap este, mert lehet nem fogom tudni megtenni. Úgy hiányzik. Bárcsak itt lenne. Lehajtott fejjel ülök, mikor észreveszem, hogy valaki leült mellém. Felnézek és ő néz rám vissza. Hirtelen azt sem tudom, mit mondjak.

-Patrícia? - kérdezi miután végig mért.

-I-i-igen- dadogom megilletődöttségemben.

-Tényleg te vagy az? Úristen, de hiányoztál! - ölel át rögtön. Észre sem veszem magam és jó erősen magamhoz szorítom. -Merre voltál? Miért nem válaszoltál? Most már minden rendben lesz köztünk? - néz rám reménykedve kérdései közben.

-Nem- kezdek bele- Nem és nem lesz semmi sem a régi. Csak erre jártam és gondoltam leülök egy kicsit elmélkedni- hazudok, mint a vízfolyás. -Már rég túlléptem rajtad és van már barátom is, úgyhogy enged el ezt. -közlöm félvállról.

-Nem mondhatod komolyan? Nem hiszek neked! - áll fel mérgesen. - Tudom, hogy több voltam és vagyok is neked. A szemed elárul Pat. Nekem nem tudsz hazudni. - elmegy és nem hagy szóhoz jutni. Jobb is ez így, de nem tudom hogyan fogom a továbbiakban figyelni. Egy jobb terv kell a mainál.

-Szia baba. Milyen volt a napod? - köszönt egy csókkal B.

-Szörnyű. Semmi sem úgy történt, ahogy terveztem- mesélem neki.

-Mi történt? - érdeklődik, mint egy jó barát.

-Sajnálom, de ezt senkinek sem mondtam még el és nem te leszel a kivétel. A lényeg, hogy valami jobbat kell kitalálnom. - mondom és befekszek az ágyba. -A mai napra ennyi elég volt. Jó éjt. - fordulok az oldalamra. Hamar elaludtam és álmomban Helennel voltam ugyanazon a padon, de itt minden rendben volt köztünk. Boldogan egy párként élveztük a napsütést. Nagyon jó érzés volt, mikor felébredtem egyedül találtam magam és üresnek éreztem magam. Egy levelet hagyott játékszerem az asztalon. Annyi állt benne, hogy a Főnök hívatta és nagyon reméli, hogy végre ő is kap valami feladatot végre. Csak az hiányozna nekem, akkor alig lenne itt vagy lehet, hogy el is kell mennie. Kivel játszadozok, ha elmegy? Nem akar összejönni ez az élet dolog most.

-Jó reggelt álom szuszék- lép be M.

-Szia. Hát te? - lepődők meg ittlétén.

-Beszélgessünk! - mondja.

-Oké. Csüccse le- invitálom az ágyra. - Miről szeretnél beszélgetni? - kérdezem kicsit félve.

-Mondjuk mi a helyzet veled? Nem tetszik, hogy játszadozol B-vel. -kezd bele.

-Tudtam, hogy ezt valamikor fel fogod hozni. - kezdek bele. -Sajnálom, de nem tehetek róla, hogy nem esik le neki. Egyáltalán nem titkolom, hogy mire kell nekem, úgyhogy ne engem hibáztass. - közlöm vele.

-Jó igazad van, de akkor is. Miért csinálod? - néz rám aggódóan.

-Csak mert ehhez van kedvem- dőlök vissza párnáimra.

-Na persze ezt nem veszem be Penge, ennél jobban ismerlek. - mondja vádló tekintettel.

-Ismerhetsz gyerekkorom óta, de ettől függetlenül nem tudsz rólam mindent- közlöm vele. Egy tízessel több mint én, így tényleg látott felnőni. Még azt sem tudja, hogy Erik az apám, de ezt senki sem tudhatja meg.

-Na mesélj már. Tudni szeretném, hogy mi van veled P.- néz rám könyörgően.

-Sajnálom, de neked is biztos meg vannak a saját titkaid, így ezt megtartanám magamnak. - mondom.

-Rendben, de ne felejtsd el, hogy az ajtóm mindig nyitva áll, ha el szeretnél mondani valamit. - indulna el kifelé.

-Rendben, köszönöm. - mosolygok rá.

-Mit csinálunk ma? - lép be B- Ööö. Helló M.- lepődik meg.

-Szia. - köszönünk egyszere neki.

-Mondott valami érdekeset? - kérdezem.

-Semmi újat. - mondja lehangolva.

-Menjünk edzünk, egy jót. Az mindenkit boldogabbá tesz. - pattanok ki az ágyból. Így telt ez a napunk hármasban élveztük. Ma egyáltalán nem mentem a lány közelébe. Még mindig nem tudom mihez fogok kezdeni. Úgy tűnik két hét sem volt elég a felejtéshez. A csalódottságom magamban visszatért. Csak a gondokat okozza ez a lány. Egyszerűen egy pengét kéne beleszúrnom és véget érne a szenvedésem. Nem tudom meddig fogom tudni húzni az egészet és mikor fogok besokkalni.