párom gyilkosa /befejezett/

5 fejezet

Minden jól megy. Jól kijövünk egymással, ugyan csak egy hete vagyok itt, de minden oké. És ezzel azt is elárultam, hogy nem sikerült két héten belül kinyírnom. Kicsit elszomorít a tudat, hogy ebben is elbuktam. Vele kapcsolatban csak folyamatosan vesztek. Nem volt még ilyen és nem értem miért történik ez. Valamit nagyon elrontottam egy ponton és nem tudom, hogy hol. Nem tudom miért nem vagyok képes megtenni. Folyamatosan van lehetőségem megtenni és még könnyen balesetnek is tudnám álcázni. Mégsem teszek semmit.

-Jó reggelt! - lép be a szobámba kizökkentve gondolatmenetemből.

-Jó reggelt! Ma hova megyünk reggelizni a lányokkal? - kérdezem. Minden nap velük reggelizünk és mindig máshova megyünk. Elég könnyű megszokni ezt az életet. Főleg úgy, hogy ennyi pénzem nekem nem mindig van. Szokott lenni, de általában nem tart sokáig, mert fel kell használnom mindig a soron következő áldozataimra a nagyrészét. Ez van. Ez jár az én munkámmal. Nem fizet minket rosszul a Főnök, de pont ezért, magunknak kell finanszíroznunk a dolgainkat.

- Arra gondoltam, hogy ma csak ketten megyünk - mosolyog rám. Aranyos kis bájos mosolyával.

- Okés. Mennyire legyek elegáns? - nézek rá segítségért. Mindig megkérdezem, mert nem éppen vannak ilyen ruháim és sose lehet tudni milyen helyre fogunk menni.

-A fűzős ruhádat felvehetnéd végre- vágja rá rögtön nagy mosollyal az arcán.

-Nem tartod régimódinak vagy furának? - nézek rá hitetlenkedve.

-Dehogyis! Biztos vagyok benne, hogy nagyon szexi vagy benne. - biztat. Ahogy mondja és közben mosolyog könnyen meggyőz róla, hogy vegyem fel.

-Rendben - megyek bele.

-15 perc múlva a bejáratnál. Titok, hogy hova megyünk - mondja és kimegy. Gyorsan felkapom a ruhát és feldobok egy kevés sminket. A bejárat előtt már várt rám, mikor leértem. Egy vörös fűzős ruhát vett fel, tökéletesen kiemelte az alakját vele. Haját kiengedve hagyta és egy gyönyörű fekete tűsarkút párosított a ruhához.

-Úristen de gyönyörű vagy! - mondja, amint meglát. Letörölhetetlen mosoly került az arcára.

-Te is az vagy. Nem is mondtad, hogy neked is van ilyen ruhád- lepődők meg.

-Tartogatok még meglepetéseket - válaszolja. A sofőrje visz el minket, mint minden nap. Egy luxus étterem ellőtt állunk meg.

-Én ezt nem fogom tudni kifizetni - mondom neki rögtön. Tisztábban van vele, hogy nincs sok pénzem és nem szeretem, ha ő fizeti az én részemet is. Szeretek én magam fizetni.

-Én állok mindent- közli félvállról és már száll is ki az autóból.

-Biztos? -kérdezek rá és utána megyek.

-Persze. Már előre lefoglaltam. Csak eddig nem tudtam, hogy kivel fogok eljönni. -mondja és rám mosolyog közben.

-Ezzel csak egy kicsit nyugtatál meg - viccelődök, de közben tényleg egy kicsit ideges vagyok.

-Jajj ne kéresd már magad - kacsint rám. - Na gyere menjünk be. - fogja meg a kezem és kezd el befelé húzni. Egy kicsit meglepődök tettén, de engedek neki és együtt lépünk be az épületbe.

-Hölgyeim! Van asztal foglalásuk? - kérdezi a recepciós.

-Igen, Helen Kelemen néven 2 személyre- válaszolja barátnőm.

-Rendben arra tessék- mutat az ajtók irányába. Egy pincér fogad minket, ahogy belépünk. A helyről üvölt, hogy ide olyanok jönnek, akik, azt meg is engedhetik maguknak. Nem tudom mit raknak ezekbe a kajákba, hogy egy vagyont elkérnek értük, de biztos nagyon finomak. Az asztalunkhoz vezettek minket és a rendelésünket is leadtuk.