párom gyilkosa /befejezett/

7 fejezet

Méreg most sem zaklatott. Örülök neki, hogy magamban maradhattam. Át kellett gondolnom ezt az egészet. Szeretem a lányt ez egy tény, de nem tudom, hogy mi lesz ez után. Már egy hónap eltelt, még van két hónapom, de nem tudom mi lesz. A suliba biztos, hogy nem megyek vissza. Egy kis távolságot kell tartabom tőle. Kár volt ebbe bele mennem. Miért okozok magamnak mindig bonyodalmakat?

-Jajj! - sóhajtok fel.

-Már megint? - hallom meg Mérget.

-Csak a problémát csinálom magamnak. - közlöm vele.

-Mesélj. Mi történt? - érdeklődik.

-Nem szeretnék, mert csak fájni fog még jobban. Hagyjuk ezt. T bent van? Jó lenne elverni. - közlöm vele.

-Nincs jelenleg. Valamerre kóborol, viszont van egy újoncunk, akit nem ártana beavatnunk. - mosolyog rám mindent tudóan.

-Jól hangzik. Hogy hívják? - érdeklődök egy kicsit.

-Bárd. -mondja izgatottan, mert már tudja mire készülök. Én leszek az, aki beavatja.

-Na végre valaki, aki valami érdekeset használ. - mondom - Gyerünk, majd én megmutatom neki. - gonoszkásan vigyorgok. Végre valami érdekes. Hamar rátaláltunk a srácra, mivel nem igen jártas még a házban. Összevissza kóborolt valószínűleg eddig. -Szia még nem találkoztunk. Penge vagyok. - mutatkozok be rögtön.

-Szia Bárd vagyok. -villant rám egy mosolyt.

-Van kedved megmérkőzni? - érdeklődök.

-Hát persze. - megy bele egyből, de még nem tudja mi vár rá. Kis naiv.

-Szóval a szabályok- mondom már a teremben- akkor kapsz pontot, ha egy felszínes vágást tudsz ejteni a másikon. Úgyhogy a helyedben levenném a felsőt. - utasítom.

-Ez így működik itt? - lepődik meg.

-Aham- veszem le a felsőm. - Kart és oldalt célozz leginkább. A leghamarabb begyógyuló helyek a csoda krémünknek hála. A fej nem játszik szerepet semennyire sem. Apróvágáshoz nagyon óvatosnak kell lenned. Nem ajánlanám elsőre. - folytatom az ismertetést.

-Okéé. - leveszi a felsőjét és elém áll a bárdjaival.

-Kezdhetjük? - kérdezem izgatottan.

-Igen - vált komolyra. Sokkal ügyesebb a srác, mint számítottam rá, de így sem sikerült egy vágást sem ejtenie rajtam. Nincs senki ezen a helyen, aki letudna győzni.

-Öt-null. Szeretnéd folytatni? - nézek rá. Egy kicsit már kezdek fáradni, de még simán bírom órákig. Már nagyon hiányzott ez.

-Elég volt egyelőre! - emeli fel a kezét. Rögtön leül pihenni.

-Már is elfáradtál? - kérdezem, mikor teljes mértékben látszik rajta. Belül szakadok a nevetéstől. Sikerült hamar leizzasztanom szegénykét.

-Igen. - szuszogja. -Hol kapok egy kis vizet? - kérdezi.

-Tessék! - terem mellette M.

-Kösz.

-Gondoltam, hogy szükséged lesz rá. - kuncog magában. Ő is tudta, hogy ennek ez lesz a végkimenetel.

-Nem volt olyan rossz. - mondom a védelmében.

-Kösz- reagál B.

-Hát haver ez egy igazán jó jel. Nincs olyan, akire ezt mondja P.- mondja egyből Méreg.

-Ez így van. Úgy, hogy jól jegyezd meg B, mert nem lesz többé ilyen. - mondom.

-Rendben. - mosolyog rám.

-Na látom megtaláltátok egymást és jó itthon látni Penge - lép be a Főnök.

-Szia Erik. Igen haza tértem. - mondom. Jó látni. Hiányzott már ez a hely.

-Örülök neki. Hogy állsz a feladatoddal? - érdeklődik.

-Hagyjuk- mondom lehangolóan és kicsit a kedvem is elmegy az egésztől.

-Oké, de majd beszélnünk kell. - mondja- rábólintok. - Láttom te sem maradhattál ki a megmertetésből Bárd. - néz végig a fiún.

-Úgy tűnik Főnök. - von vállat.

-Hozzátok rendbe, majd találkozunk. Sziasztok! - megy el. Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is el. Ez így szokott lenni.

-Te hívhatod a rendes nevén? - fordul felém rögtön az újonc, amint hallótávolságon kívülre került Erik.

-Persze. - mosolygok rá.

-Hogy? Miért? - értetlenkedik.

-Jajj drágám még sok mindent nem tudsz rólam. - kezdek bele- Ezt ki kell érdemelni és nekem sikerült. - mondom egy kicsit nagyképűen és igazán büszkén magamra.

-Na jó. Ez egy igen érdekes hely. Még nem jártam olyan helyen, ahol lány is van és ő a kedvence a Főnöknek- rázza a fejét a hitetlenségtől.

-Az egyetlen mindkettőből ezen a helyen. Penge vagyok. - nevetem el magam.

-Hidd el én végig vele voltam és nem tudom, hogy csinálta- szól bele M is a beszélgetésbe.

-Érdekes egy lány vagy. - mér végig B.

-Köszönöm B.- mosolygok rá- Na én elmegyek lezuhanyozni, majd beszélünk. - hagyom őket az edzős teremben. Az ágyamon heverészek, mikor kopognak.

-Gyere. - szólok ki.

-Szia P. -jön be az újonc, a hangjából egyből felismerem.

-Szia B.- fordulok felé - Mi szél hozott erre? - érdeklődök.

-Azt mondták nekem, hogy te le tudod kezelni a vágásaimat. - mondja.

-Azóta sem csináltál vele semmit? - lepődők meg. Vagy félórája hagytam őket ott, le fogom szidni legközelebb Mérget. Ennek kellett volna az elsőnek lennie, amit megcsinál. Még új és nem hiszem, hogy ehhez lenne hozzá szokva.

-Nem. - rázza a fejét.

-Rendben. Csüccs le az ágyra. Pikk-pakk megleszünk. - kedves vagyok vele, mert miért ne. Elő veszem a kenőcsöt és oda megyek hozzá.

-Mennyire fáj? - kérdezi, miközben nagy zöld szemeivel engem figyel.

-Nem vagy te csecsemő, vagy még is? -hülyítem- Nem is értem miért kérdezed- rázom a fejem.

-Jól van naaa. Nem is tudom mi az, amivel bekened. És nem vagyok csecsemő. Okés baba? -kacsint rám. Bátor, hogy csak így elkezd flörtölni velem. Ez tetszik.

-Hát jó. Na vedd le a felsőd. -utasítom.

-Talán, ha szebben kéred. - mosolyog rám kihívóan.

-Ne akard, hogy én szedjem le rólad- veszem elő a pengém. Egy szemrebbenés nélkül figyel tovább engem. - Cukival két másodperc alatt veszem le rólad, de valószínűleg utána már nem fogod tudni használni. - egyből az arcára fagyott a mosolya. Az én arcomra pedig gonosz mosoly került.
-Igen is, baba- kapja le magáról a pólóját es elkezdem bekenni a vágásokat. - Várjunk csak te most komolyan Cukinak hívod a pengéd? - néz rám furcsán, mint mindenki, aki megtudja és először hallja.

-Nem értem miért lepődik meg mindenki ezen. Az csak egy dolog, hogy bérgyilkos vagyok, de ezenfelül lány is. -akadok ki- Ez annyit tesz, hogy elnevezek szinte mindent, mint ahogy általában a lányok szokták. - mondom, mintha ennek magának érthetődőnek kellenne lenni, de úgy tűnik nem az.

-Ez igaz. - gondolkozik el. - Bocsika.
-Semmi. Kész is vagyunk. - állok fel mellőle és elteszem a krémet.
-Köszönöm baba- mosolyog rám továbbra is.
-Furcsa egy srác vagy Bárd. - mondom neki.
-Te sem vagy hétköznapi babám- vissza veszi a pólóját és egy szó nélkül távozik.

Nem tudom, hogy már megint mit csinálok. Valószínűleg ennek sem lesz jó vége. Legalább amíg vele voltam nem gondoltam rá mostanáig. Szomorúan heverek vissza az ágyamra. Úgy hiányzik a lány. Két hétig nem megyek a közelébe, hátha sikerül elfelejtem. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Talán ez a srác segíthet az elfelejtésben? - játszok el a gondolattal.

Hmm....