keserédes | jikook

1 | pocky

A nappali az átlagnál eltérően, elképesztően zajos volt, holott alig hét ember töltötte meg a kis teret, és ezek közül kettő éppen el volt foglalva a kihívásával. A másik öt majom, szinte csatakiáltásokkal bíztatta barátait, hogy minél sikeresebben teljesítsék a feladatot, holott pontosan tudták, hogy, akkor veszíteni fognak. Ennek ellenére mégis azt kívánták, hogy a szőke és barna hajú srác ajkai közelebb kerüljenek egymáshoz, mielőtt a barna elharapná az ízesített ropit.

Rágó, csattanó és szurkoló hangok keveredtek, legalább olyan vegyesen, ahogy a versenyzők gondolatai a fejükben. Ha akarták se tudták volna letagadni, hogy mennyire izzadt mindkettő tenyere, dörömbölt szívük a mellkasukban és egyéb jelei a vonzódásnak, ami tagadhatatlan volt közöttünk, immáron több hónapja, ha nem éve.

Pontosan ezért is állt elő a társaság legbolondabb tagja, Taehyung, azzal hogy a mai estén kerüljön sor a jól ismert pocky kihívásra. A társaság minden ivós buli alkalmával szeretett idióta játékokba keveredni, amikkel fel tudják dobni a hangulatot, ami mindig a tetőfokon hágott már alapból is a sok lüke személyiség miatt.

A pocky kihívás szabályai egyszerűek voltak. Két embernek szemne kell ülnie egymással, az egyik a szájába veszi, az édességet a másiknak pedig lassan le kell harapnia a nagyrészét, amíg el nem ér a másik szájához. Ott leharapja és a párok közül az nyer, ahol rövidebb maradt a megmaradt darab.

A hétből öt fiú csupán, azért, akarta ezt játszani, hogy az a barom kettő végre nyisson egymás felé, mert maguktól nem akarták még csak ki sem mondani a nyilvánvalót, miszerint elképesztő módon bejönnek egymásnak. Márpedig a többiek nem bírták tétlenül nézni tovább, ahogy Jungkook és Jimin állandóan zavarba jönnek egymástól és gyakorlatilag a nyálukat folyatják már néha, ha elbambulnak.

Jimin észrevétlenül csúsztatta át Jungkook combjaira a kezét, olyannyira feltűnésmentesen, hogy egyiküknek sem tűnt fel. Feltehetőleg ez a fülükben dübögő vér és agyuk végtelen kattogásának volt köszönhető.

Jungkook érezte, hogy Jimin parfümje egyre közelebbről kúszik az orrába és a csattogás is egyre kezdett szűnni, ahogy a két ajak száguldott egymás felé. Mindkettőjük szeme lehunyva pihent, nem merték végig nézni ezt az elképzelhetetlen jelenetet. Ugyanannyira vágytak rá, hogy megtörténjen, amit nem mertek kimondani, pontosan ezért látták jobbnak, ha megfosztják magukat a külsőségektől.

Jungkook kezei, annyira remegtek, hogy félt, hogy hátra zuhan, amint Jimin ajkai súrolják az övét és ez már csak tizedmásodpercek kérdése volt. Észre sem vette, hogy Jimin már gyakorlatilag a derekára támaszkodik, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz. De ez Jimin figyelmét is elkerülte. Kár, hogy a többi fiújét nem igazán...

Hoseok vigyorogva bökött bele a mellette álló Yoongi oldalába, aki tovább adta ezt Taehyungnak, mintha csak valami elcseszett Reszkessetek betörők remaket csináltak volna. Ez a kis oldalba bökősdi a sor végén álló Seokjinig ment, aki szíve szerint hátba rúgta volna a már szinte négykézláb álló Jimint, hogy „véletlenül" mindkét gyökér – állítása szerint természetesen – a földön kössön ki és végre megtörténjen, amit akarnak. Mindannyian.

Jimin mellkasa pulzálva nőtt és süllyedt, ahogy tudta lassan véget ér a játék. Homloka már a szeretett fiúének nyomódott, orraik is összekoccanni látszottak. Amikor azonban a két ajak csak egy pillanat erejéig is összenyomódott, Jimin nem tudta, hogy most jött-e el a pillanat, hogy elharapja a pockyt.

A két szempár ugyanabban az időben találta meg egymást és fonódtak össze, holott alig láttak a másikból valamit. A szájukban ott volt az édes ropi, Jimin kezei reménytelenül kapaszkodtak Jungkook derekába, aki ezt továbbra sem fedezte fel. Most ha vajon Jimin elharapja a ropit, véget ér az egész? A két szerelmes aggódott, hogy el kell szakadniuk egymástól és újra csak messziről tudnak majd vágyakozni. Az öt fiú rettegett, hogy kárba megy a próbálkozásuk, hogy nyisson a két hülye egymás felé, mikor, annyira feltűnően odáig vannak a másikért.

Jungkook lépett először. Egy egyszerű mozdulattal elharapta a szájában pihenő ropi darabot és lenyelte, mintha eddig ott sem lett volna. Ettől Jimin szájából is kiesett a megmaradt darab és csak döbbenten nézte, ahogy az előtte ülő fiatalabb feladja a háta mögötti támaszkodást és egy egyszerű mozdulattal a szőke tarkójára fog és összeilleszti ajkaikat, amik olyan tökéletesen passzoltak össze, mintha két legót illesztenénk össze.

Jimin elfojtott vággyal teli nyögése elhalt az öt fiú örömittas felkiáltásában. Mintha két külön társaságra szakadt volna a nappali. Az öt marha egymásba karolva ugrált, hogy végre megtörtént, amire vártak, míg a két fiú úgy fedezte fel a másik száját, mintha az életük múlna rajta.

Jungkook boldogan fogta szabad kezével át szerelme derekát és húzta az ölébe, ami ellen az idősebbnek nem voltak érvei, csak tette, amit a lelke diktált. Annyira régóta várták ezt, annyira boldogok voltak és végtelenül szerelmesek egymásba. Jobban, mint eddig valaha.

Apró lihegésnyi időkre szakadtak csupán el egymástól, de újra és újra csókban forrtak össze. Megállt számukra az idő és észre sem vették, mikor tűntek el körülök a többiek. Csak egymást érzékelték és nem is érdekelte őket, hogy mi folyik a világban. Túl régóta vágytak erre és most végre eljött a beteljesülés.

A két homlok egymásnak dőlve próbálta rendezni a külön-külön levő test legzését, hogy végre szavakkal is alá támasszák elszabadult érzelmeiket. A fiatalabb ujjai finoman cirógatták Jimin állát. Levakarhatatlan vigyor ült rajtuk, amit egy hatalmas atombomba sem lett volna képes lerobbantani róluk.

- Mióta? – kérdezte két lihegés között Jungkook, és nem is értette miért ezt a zagyva, hülye kérdést teszi fel.

- Túl régóta. – válaszolt nehezen szedve a levegőt Jimin, ujjaival elveszve választottja puha hajkoronájában. – De úgy érzem te is...

- Nem érdekel. – ingatta meg Jungkook a fejét és édesen összedörgölte orraikat, amitől mindketten kuncogni kezdtek. – Most már az enyém vagy, Jimin. És nem engedlek el!

- Eddig is a tiéd voltam, csak nem tudtál róla. – mosolygott szélesen a szőke. Kook széles nyuszimosollyal húzta magához imádottját, hogy újra érezhesse az újonnan megszerzett mézédes párnákat, amik nélkül tudta, hogy többé nem tudna létezni.

Aznap este nem volt több fogadás vagy kihívás, hiszen minden a helyére állt és úgy történt, ahogy, annak lennie kellett...

Ez a fajta írásmód szerintem egy teljesen más oldalamat mutatja be, de mindenképpen szerettem volna nektek ezt megmutatni. Remélem elnyerte a tetszéseteket, és mostantól visszalátogattok ide tíz keresztül, ahol hasonló aranyos és végtelenül ártatlan one shotokkal jutalmazlak majd benneteket.

Köszönöm, ha elolvastad! Puszi: Szeszih🧡