keserédes | jikook

6 | születésnap

A hongdae negyedi, népszerű szórakozóhely sosem volt ugyan üres még hétköznapokon sem, ezen a szombati napon, mintha kétszer, ha nem háromszor, annyian lettek volna benne. Nyílván nem meglepő, mivel az egyetemisták nem bízták a véletlenre, ha egy élsportolónak születésnapja volt.

Így kibérelték a helyet, hogy Jeon Jungkook számára is megadják a tiszteletet. Ugyan hivatalosan zártkörű buli volt, mégis rengeteg külsős lógott be csak úgy, arról sem tudva, hogy egyébként ez egy szülinapi buli. Csupán a galériákra függesztett születésnapi logók és a mindenhová elszórt konfettik adták némi jelét, annak, hogy ma valaki húsz éves lett.

A helyet belepte az alkohol, fű és szárazjég jellegzetes szaga, ami keveredve az izzadt emberek verejtékének orrfacsaró bűzével, már szinte elviselhetetlen volt. Villódzó neonfények és fülsüketítő zene, ahogyan az lenni szokott. A test, testhez ért, szinte már egy talpalatnyi hely sem volt, ahol levegőhöz lehetett volna jutni. Még szerencse, hogy szeptember elején késő éjjel sem volt kint túl hűvös, így az ünnepelt kiszakadva egy elég erőszakos lány karjai közül a teraszra kihelyezett bárpulthoz indult, hogy kiszellőztesse a fejét, vagy a tüdejét. Ő maga sem volt benne biztos melyiket.

- Egy kólát szeretnék. – szólt a pultosnak, és legkevésbé sem törődött vele, hogy az milyen fura arcot vágott kérésére. Igen, ez egy buli volt, ráadásul az övé, de sosem volt híve a túlzott alkoholfogyasztásnak. Megitta a tiszteletköröket barátaival, és ezzel számára be is fejeződött a piálás.

A bár mögött álló férfi kiöntötte egy pohárba a kért italt, majd egy szívószál kíséretében a fiú elé rakta.

- Érdekes választás. – érkezett egy hang a közvetlen közeléből, mire meglepetten fordult az irányba. Nem sokkal mellette egy szőkehajú fiú ült, aki előtt egy nagyobb pohár valami díszelgett, de így messziről nem tudta volna megállapítani, hogy mi volt a tartalma. – Szombaton, egy buliban kólát inni? Biztos, hogy egyetemista vagy?

- Szabad tudnom, hogy a te poharadban mi van? – mosolyodott el Jungkook pontosan értve a szivatást. A szőke viszonozva gesztusát, felemelte a tárgyat és megkocogtatta benne a jégkockákat.

- Virgin mojito. – mondta ki, amitől pár percen belül mindketten felnevettek. – Mindketten gimisek vagyunk még?

- Ugyan – legyintett Jungkook és úgy döntött letelepszik a fiú melletti üres bárszékre. – Akkor be sem engedtek volna minket.

- Igazad van. – értett egyet a szőke, majd felkönyökölt a pultra, hogy a magasabb, barna felé fordulhasson. – Hol hagytad a barátaidat? Vagy te is csak belógtál, mint az a csapat gólyalány, hogy fotózkodjanak a szülinapos csávóval?

- Lebuktam. – ciccegett Kook elhúzva a száját, ahogy valóban azokra a lányokra gondolt, akik a buli kezdete óta obégatták, hogy „Jungkook oppa! Szeretlek! Vegyél feleségül!" mintha csak egy idol lenne...

- Mindjárt sejtettem. – bólintott a másik fiú, így újból nevetni kezdtek.

- Egyébként a barátaim valahol csajoznak vagy tudom is én. – vonogatta a vállát Jungkook eléggé nem törődöm stílusban. – Te hogy kerülsz ide? Nem tűnsz ismerősnek...

- Talán mert nem a sport egyetemre járok? – emelte feljebb a szemöldökét a srác, amire Jungkook megvilágosodva bólintott. – A húgomat hoztam el és a barátnőit, ők az egyetemedre járnak, de ragaszkodtak a sofőrhöz, úgyhogy itt ragadtam. Igazából azt se tudom kinek a szülinapján vagyunk, vagy, hogy hogyan néz ki ez a srác...

Az ünnepelt erre újra szélesen elmosolyodott. Egyszerűen aranyosnak találta a fiút. A pufók arcát, telt ajkait és a vonallá húzódó szemeit, amik mosolygáskor vették fel a formát. Bűn jól nézett ki és akaratlanul lódult meg a szíve a jelenléte miatt.

- Akkor ideje, hogy leleplezzem magam. – helyezte a pultra Jungkook kiürült poharát. – Jeon Jungkook személyesen, ma húsz éves.

- Park Jimin. – mutatkozott be a szőke is és gyorsan kezet ráztak egymással. – Egy ideje már huszonkét éves, jövő hónapban huszonhárom.

- Akkor te már nem is jársz egyetemre, igaz? – folytatta a csevegést Kook a szimpatikus sráccal.

És egész éjjel beszélgettek. Nem tűnt fel nekik, ahogy a tömeg lassan eloszlott és az sem, hogy a hajnali napsugarak első jelei megjelentek az égbolton. Csak elveszetten beszélgettek egymással és próbálták a lehető legtöbb információt begyűjteni egymásról. Jungkook elveszett Jimin varázslatos tekintetében, míg az idősebb keze folyamatosan izzadni kezdett akárhányszor a térdeik véletlenül összeütköztek.

Érezhető volt köztük valami megmagyarázhatatlan kémia, és az apró flörtkísérletek és érintések ezeket bőven alá is támasztották.

- Jimin oppa! – lépett a kettőshöz egy rövid, barna hajú lány, aki kitűnve a tömegből, teljesen átlagosan festett a túlkent lányokhoz képest.

- Mondd, Rami-ya. – szakította el Jimin a tekintetét a fiúról, hogy húga felé forduljon. – Szeretnétek menni?

- Öhm... - jött zavarba a lány egy pillanat alatt, ahogy felmérte mit is szakított félbe az imént. Jungkook kezei, Jimin combján pihentek és eléggé feszélyezve bámult a fiatal lányra. – Igazából... Yuyeon itt lakik egy utcával lejjebb és szólni akartam, hogy nála alszok. Menj haza nyugodtan... vagy maradj, ahogy érzed...

Rami kínosan a füle mögé tűrte a haját, majd bátyja áldása után sarkon fordult és elsietett a teraszról, ezzel kettesben hagyva párosunkat.

Jimin vidáman fordul Jungkook felé, aki hasonló örömmel bámult a fiúra. Hosszú másodpercekig szótlanul bámultak egymásra. Szemeik szinte összhangban csillogtak, ahogy végig mérték a másik porcikáit. Egyszerre siklott mohó tekintetük a másik ajkára, és nem tudták volna megmondani melyikük kezdeményezte a csókot.

Bár először hevesen cuppantak össze, lassan, édesen kezdték felfedezni az ismeretlen párnácskákat. Amíg Jungkook kezei Jimin derekára csúsztak, addig a szőke apró ujjai utat találtak Jungkook hajába.

Nyelveik ütemes, de izgalmas tempót találtak és valami megmagyarázhatatlan összhangba kerültek. Megszűnt körülöttük a világ, és ha egy atombomba csapódott volna le a közvetlen közelükben sem lettek volna hajlandóak lemondani a világ legédesebb csókjáról, amit egymással váltottak.

Lassan, lihegve váltak szét, de csak pár milli távolságra. Pont, annyira, hogy homlokukat összeérintsék.

- Volna... volna kedved feljönni hozzám? – cirógatta meg két levegővétel között Kook, Jimin oldalát, akinek ettől apró libabőrök jelentek meg a kezén.

- Remélem ez csak költői kérdés volt. – mosolygott pimaszul, mire a fiatalabb visszahívta őt egy most már jóval szenvedélyesebb csókba.

Kézen fogva, a lehető legnagyobb mosollyal arcukon léptek ki a szórakozóhely ajtaján és indultak meg Jungkook albérlete felé. Ahogy beléptek az apartman ajtaján, kérdések nélkül estek újra egymásnak és próbálták vakon megtalálni a szobaajtót, de csak a kanapéig jutottak a felfűtött érzelmeik miatt.

Azon a hajnalon két szív tökéletesen egyszerre dobbant és mindketten hálásak voltak, annak, hogy Jungkook húsz éves lett.