Meglőtt penge

3. Jutalom

A szőke rátámadott Irosra. Az ő célpontjára. A zsákmányára. Egy könnyed mozdulatával vért fakasztott. Csakúgy, mint pár nappal ez előtt. És meg mert volna esküdni arra, hogy a férfi egyenesen a szemébe nézett, és sötét tekintetével rámosolygott a lányra.

A kapitány azonban nem rogyott össze holtan. Szerencsésen elkerülte a halálos vágást, majd előrántotta saját fegyverét. A pillanatnyi sokkból feleszmélve Marii is támadásba lendült. Viszont az a vigyor miatt elpattant benne valami, így Iros helyett a szőkét vette célba. Egy sérült egeret később is el lehet kapni. A másik ragadozót most fogja megölni.

A szűk út akadályozta a tiszta lövésben, ezért ügyetlenebb kezébe vette, majd előhúzta a hűséges, kissé kicsorbult tőrét. Iros egyértelmű hátrányban volt a másik bérgyilkossal szemben, nem tudott mást tenni, mint esetlenül védekezni. Több sebet is szerzett magának, míg ellenfelén egy karcolás sem volt látható.

Marii egy erőteljes mozdulattal félrelökte a kapitányt, de nem állt meg itt, hanem egész közel ment új célpontjához, és markolatig beleszúrt az oldalába. Ez már hiányzott.

Egy lélegzetvételnyi idő után hátraszökkent, pont mielőtt a szőke férfi kardjai lecsaptak volna, és lőtt. Az egész tárát ellőtte, és minden egyes lőszerrel hatalmas teher jött le a lelkéről. Az elején még próbált hárítani, de mit lehetett tenni karddal egy pisztoly ellen? Marii látta, amint kétszer is eltalálta, és mindkét alkalommal fájdalmasan összerándult. A nő észre sem vette, ahogy szája mosolyra húzódott. A vérző bérgyilkos megalázottan futott végig az utcán, és lekanyarodva eltűnt a tetthelyről.

A pillanatban, amikor a szőke bérgyilkos megfutamodott a lány követni akarta azt, de megtorpant. Az igazi célpontja mélyeket lélegezve fogta egyik kezével véres arcát, másikkal sérült lábát a falnál ülve. Tudta, hogy most kell végeznie vele, mégsem tette meg.

- Maradj itt! - Gyenge próbálkozás volt ezzel marasztalnia a férfit, viszont azzal is tisztában volt, hogy az alatt a pár perc alatt, míg távol lesz nem juthat azokkal a sérülésekkel messzire.

A meglőtt férfi után eredt. Gyorsan átkutatta a környéket, azonban nem akadt a nyomára. A temérdek mocsok és a rossz fényviszonyok miatt még az elcsöpögtetett vére sem segítette. Pocsékba ment idő és lőszer. Dühösen a falba ütött, majd tettetett nyugalommal visszatért Iroshoz.

A kapitány meglepő módon ugyanabban a helyzetben várta visszatértét, ahogyan hagyta. Kardja tőle balra pihent a földön. Egyszerű, de drága anyagból készült piros kabátját pedig valószínűleg kidobhatja a vágások, a kosz és a ráfolyt vére miatt. Az arcán lévő seb nem volt súlyos, ahogy igazából semelyik másik sem. Nem lehetett rossz kardforgató, ha csak ennyivel megúszta.

- Fel tudsz állni? - Iros bólintására odanyújtotta neki balját, hogy felsegítse. A bajszos halkan felnyögött, ahogy ép lábára támaszkodna felállt. Szeme, melyet most már jól láthatott, nem zavart és egy halálközeli élmény riadalmát tükrözte, hanem a bosszankodás barnászöld színével ragyogott a lányra.

- Köszönöm az életemet - mondta a férfi. A lány hirtelen nem tudta mit reagáljon, ezért egy kínos "Szívesen"-nel válaszolt. Marii terve, melyet csak néhány perccel ezelőtt kezdett kigondolni, lassan körvonalazódott a fejében, és már épp belekezdett volna a szövegébe, amikor Iros megelőzte.

- Holnap este fél nyolctól lesz egy bál a Ryneli Bálházban. Megtisztelne a jelenlétével.

Marii lefagyott. A meglepettség, hitetlenkedés és az értetlenség zavaros keveréke töltötte meg az elméjét.

- Megtisztel vele uram, de attól tartok, vissza kell utasítsam. Természetes, hogy segítettem, és nem várok el érte semmilyen fizetséget. - A váratlan fordulat elbizonytalanította tervében. A szokatlan érzelmek kavalkádja miatt egyszerre akart elfutni a helyszínről és elvágni a férfi torkát.

- Ragaszkodom hozzá - mondta, majd közelebb bicegett Mariihoz. Közelebb hajolt hozzá, és a bérgyilkos orrát vér, verejték és finom parfüm szagának kellemes egyvelege csapta meg. Mikor Iros megszólalt, a lány kristálytisztán hallotta minden szavát, és közben az egész világ elhalkult körülöttük. - Tudom a titkodat.

Meghűlt a vér az ereiben. Most azonnal megölhetné. Ebben a helyzetben számtalan módot tudott volna arra, hogyan vethetne véget a kapitány életének. Éppen ezért nem értette, hogy a bicegő, sérült férfi, akinek a kardja még mindig a sárban hevert miért fenyegette - nem is, egyenesen zsarolta őt. Melyik titkomra gondol?

Összébb húzta sűrű szemöldökét, és megszorította tőre markolatát. De még mindig nem tett semmit.

- Iros vagyok - mutatkozott be, és meghajolt, ahogyan az úri hölgyek előtt volt szokás. Annak ellenére, hogy Marii még mindig férfiként nézett ki. Ez megerősítette abban, hogy a kapitány mégsem azt tudta róla, ami a legfontosabb. Mosolyát elnyomva megfeszítette az arcát. Iros sármos tekintetéről ordított a túlzott önteltség. 

- Tarng [tárn] - válaszolta a lány, kézfogásra nyújtva karját. - Remélem látjuk még egymást! - A férfi viszonozta a gesztust. Kézfogásuk két magabiztos személyiség apró harca volt. A bérgyilkos búcsúzás nélkül távozott, és emlékeibe örökre belevésődtek a történtek.

Ágyában forgolódva újra meg újra végiggondolta az éjszaka eseményeit, a szőke bérgyilkos mozdulatait, a bajszos kapitány szavait, a saját válaszait és a jövőbeli terveit, melyek most ismét megvalósíthatónak tűntek. Őrültség volt, de ha elszalasztja ezt a lehetőséget ki tudja, mikor lesz újabb esélye a szabadságra?

Mire álom jött a szemére sikerült meggyőznie magát arról, hogy jól döntött, ám minden egyes alkalommal, amikor ágyáról lecsúszva felriadt, újra kellett ezt kezdenie.