Meglőtt penge

1. Kifizetetlen lőpor

Az ablak nyitva, a látótér tiszta. Már csak pár percet kellett várnia, hogy végezhessen a nővel.

Egy túl drága szoba sikátorra néző ablakának összehúzott függönye mögül tökéletesen rálátott a szomszédos ház hálójára. A helyiségben sötétség uralkodott, hogy még jobban elrejtse Mariit. A szoba dohos szagát a bőrén keresztül is érezte. Mikor résnyire kinyitotta az ablakot, az arcát megcsípte a kora tavasz éjjeli szele.

Szerette ezt a macska-egér játékot, ahogy a rejtekhelyéről lesi óvatlan áldozatát, míg ő ugrásra készen tervezgeti a másik életének utolsó pillanatait. A vére elkezdett pezsegni ereiben, miközben a hangtompítót fegyvere csövére csavarta. Elég hasznos kis szerszám volt, sok gondtól megkímélte azzal, hogy csökkenti a zajt, ezért végtelenül hálás volt annak az akárkinek is, aki feltalálta.

A lőfegyverek voltak Marii mindenei, amióta sikerült hozzájuk elég pénzt szereznie. A beszerzésükben Thuraj [angolosan kell kiejteni, fonetikusan valami ilyesmi: förádzs] fontos szerepet játszott, de tudta, hogy ezt nem kedvességből tette, hanem mert ezzel befektetett. Thuraj Marii munkaadója volt. Ő volt az, aki az ügyfelekkel konzultált, közvetítette a megbízásokat és a legfontosabb, aki kifizette a lány fáradtságait.

A szomszédban ajtó nyitódott. Marii kibiztosította a fegyverét, és amint mozgást észlelt, célzott. Száján keresztül lélegezve fürkészte a szobát. De nem tüzelt. Valami nem volt rendben. A szőke hajú kereskedőnő, akin már legalább egy újabb testnyílásnak kellett volna tátongani, társasággal érkezett. Egy sötétebb szőke hajú, magas, de nem túl izmos férfival lejtett furcsa táncot. Szájukat le nem véve a másikéról közeledtek az ágyhoz, a nő pedig azon ügyködött, hogy levegye formális ingét, melyet a nemrég lebonyolított üzlet miatt varratott külön magának.

Akár zavarba is jöhetett volna, hogyha nem éppen most rúgták volna fel egyheti kemény munkáját. Marii kieresztett egy halk káromkodást, miközben igyekezett a célpontján tartani a cső végét, de a szabálytalan mozgásuk akadályozta a lövésében. Csak öt tölténye volt a tárban, és nem kockáztathatta menekülési esélyeit az újratöltéssel. Lőni fog, bárkit is talál el.

Meghúzta a ravaszt. A puffanás és törés hangja majdnem egyszerre érkezett Mariihoz a lőpor jellegzetes szagával. 

A lövedék szilánkosra törte a pár ablakát, viszont senkit sem talált el. Mégis, a célpontját vér borította. Pár pillanatába telt, mire rájött, hogy a fehér torkára húzott csíkból származik. Az ágyban térdelő férfi kezében pirosra festett tőr vigyorgott Marii arcába. 

Az az átkozott.

Nem tudta visszafogni magát, kilőtte az összes maradék töltényét. Az utolsó már csak az üres helyiség falába fúródott. Sietve szétszerelte és elrakta fegyverét, majd felkapta táskáit, melyek közül egy lecsúszott a válláról - Hülye váladék -, és távozott.

Végigment a fogadó néma folyosóján, de a bejárat helyett egy távolabbi lakás ablakát használta ajtónak, ahonnan könnyűszerrel végigugrálhatott a tetőkön.

Egy húsz perces erőltetett séta után megérkezett ideiglenes szállására. Mire az ajtajához ért, a haragja gyűlöletbe fordult. Legközelebb amint meglátja azt a pasast, kiélvezi a megölése összes pillanatát.

Égett viasz töltötte meg a lakást, melyben csupán egy ágy, asztal, éjjeli szekrény és két szék volt bútorzat gyanánt. Mind ugyanabból a középsötét fából készült.

- Nem ment rendben - jelentette ki az egyértelműt Thuraj, aki a világ összes idejével dőlt hátra az egyik székben. Ilyenkor legszívesebben kipróbálta volna, mennyit kopott a tőrforgatói képessége a munkaadója kerek arcán. De nem tehette.

- Megelőztek. - A táskáit a lehető legóvatosabban vágta a sarokba. Nem vágyott másra, csak hogy aludhasson a bogaras, kemény ágyában. Ehelyett most hallgathatja a kisméretű férfi idegesítő beszédét. Mintha nem tudná magától mennyire elkúrta.

Viszont a rövidre vágott fekete haj tulajdonosa csak merengve nézett maga elé. Most vette észre Marii, hogy undorító rózsaszín hálóinge helyett undorító lila, csicsás tunikája van rajta.

- Ilyenkor? - kérdezte tőle. Már ismerte az összes létező maskaráját és a jelentésüket. Ezt a jelmezét például Thuraj akkor szokta felvenni, amikor egy rendkívül fontos megbízóval készült találkozni.

Mivel a kérdés eleve elég felesleges volt, a munkaadója nem is méltatta válaszra. Rövidesen elbúcsúzott, és távozott. Marii nem tudta ezt mire vélni. Úgy döntött, hogy maga végezi el a leszidását helyette.

Az éjjeliszekrényen hagyott pár falat kenyeret bekapta, majd átvéve sötét, az alakját deformáló munkaruháját befeküdt az ágyába.

Nem jött álom a szemére, de rövidesen elfáradt a saját maga korholásában, ezért elmerült gondolatai és emlékei homályos egyvelegében. Szőke fejek, díszes öltözékek, szürke napok és meggyötört arcok váltották egymást. Mielőtt ténylegesen elaludt volna, ígéretet tett magának, hogy megöli azt a szőke férfit.