Meglőtt penge

8. Aroti szerencse

Tengeribetegsége végleg elmúlt, mikor meglátta a közeledő sziget, Arot [éjrot] kikötővárosát. Ez volt a legutolsó megállójuk, mielőtt majdnem egy teljes hetet töltenek el az óceánon. Sirályok ujjongása köszöntötte érkezésüket, túlkiáltva a hajó szüntelen zúgását.

A Nap az ég tetejéről ragyogta be a partot csapkodó hullámokat, és emberek tömkelege lepte el az utcákat. A Liliom gond nélkül kötött ki. Ha minden jól megy, másnap hajnalban már egyenesen Ibarikan felé tartanak.

Marii a halványlila ruhájában tipegett le a mólóra. A meleg szél átsüvített harisnyáján, és a lány mosolyogva hagyta, hogy a szellő simogassa az arcát.

- Ma is a hajón akarsz aludni? - kérdezte tőle a mellette álló Nreis. Kalapja és piros kabátja változatlanul rajta volt, azonban fekete alsó öltözetét sötétszürkére váltotta. Mogyorószín szeme alatt még mindig barnállott a vágás, ahogy tenyere is bekötözve maradt. Viszont már egyáltalán nem bicegett.

Marii bólintott. Könnyen találhatott volna magának a szárazföldön is szállást, de nagyobb biztonságban érezte magát a teherhajón. A kapitány meghagyta neki, hogy ha valami terve lenne, közölje vele, majd elment néhány órára elintézni a hajós dolgait.

Egy ideig, nem tudva mit csináljon szabadidejében csak a helyi lakosokat és a rakodómunkásokat figyelte. Arot polgárai egy Marii számára értelmetlen nyelven szóltak egymáshoz. A hangsúlyok logikátlanul kísérték indulataikat, de elég ideig hallgatva a beszédüket Dysam nyelve tűnt durvának a lánynak. Úgy elmerült a járókelők nézésében, hogy először nem vette észre az őt szólongatót.

- Hall engem, Tarng úrnőm? - kérdezte a hajószakács, Owar [ouár] tört kiejtéssel. A teherhajón Tarng hölgyként, Iros unokatestvéreként mutatták be mindenkinek. Nreis még be is szerezte, ki tudja honnan, az ehhez szükséges papírokat.

- Mit szeretne? - A séf körülbelül tíz évvel lehetett idősebb Mariinál. Piszkos dolgozó ruhája helyett egy sokkal kényelmesebbet viselt. Sötétbarna bőre és fekete, göndör haja miatt le sem tagadhatta volna, hogy a kontinens déli részéről származott.

- Azt kívánom megtudakolni, hogy mily élelmet akar enni - Owar mindig ilyen érdekesen fogalmazott, amikor a lányhoz szólt, bár a közvetlen beszélgetések már különösebb gond nélkül mentek neki.

Marii közölte, hogy neki bármi megfelel, mert minden étele ízletes volt. Ez után pedig felajánlotta segítségét a hozzávalók vásárlásában, amit a szakács mindenféle győzködés ellenére is visszautasított. Nagy nehezen sikerült rávennie, hogy legalább elkísérhesse.

Owar érdekes személyiség volt. Otthon felesége és két lánya várta, ő mégis úgy döntött, hogy a világot járja. Elvileg egy éjjel megjelent előtte egy sirály, és ő mondta neki, hogy hajóra kell szállnia. Hónapokig keresett egy megfelelő hajót, míg talált egy olyat, amelyik befogadta. Aztán a kapitánya vízbe ugrott, és kénytelen volt új munkahelyet keresni. Iros úr kegyesen befogadta, megmentve az éhezéstől, és így került a Liliomra.

Babonasága ellenére egy elég észszerű ember. Rengeteget bírt beszélni, viszont ez nem zavarta Mariit, mert érdekesen mesélt. Mellette gyorsan telt az idő, és nem kellett elvesznie a gondolatai közt. Meg volt egy különös kisugárzása, ami miatt derűvel töltötte meg a környezetét.

Rövidesen visszatértek a hajóra, Marii magassarkúján egyensúlyozva, Owar pedig hozzávalóktól roskadozva. Amint a fedélzetre koppant cipője, Nreis jelent meg előtte.

Szemöldökét enyhén ráncolta, és egész testében megfeszült. Barnás zöld szeme bosszankodóan tekintett a lányra. Kérdezés nélkül is megszólalt.