Meglőtt penge

11. A jövő

Szédelegve igyekezett feltápászkodni, azonban valaki visszanyomta a padlóra. Kellett hozzá néhány másodperc, míg kitisztult a látótere. A szakács aggodalmas, majdhogynem zokogó arca jelent meg előtte. Két nyelvet összekeverve beszélt Mariihoz, miközben kezét a lány alhasi részére szorította. Ujjai közt vörös vér próbált áttörni.

Ekkor ért el tudatáig a fájdalom. Fogát összeszorítva tűrte, hogy Owar barna, erőteljes kezei csökkentsék a vérveszteségét. A kín könnyei mögül igyekezte felmérni a termet. Először Nreis hiányát vette észre, aztán pedig Siftrie hanyatt fekvő, teljesen mozdulatlan testét. Fehér ruhája beitta a feje körül megjelenő vértócsa egy részét. Megkönnyebbült, hogy a lövés áldozata a szőke bérgyilkos volt.

- Hol a kapitány? - kérdezte Owartól. Alig ismert rá saját erőtlen hangjára.

- Hajóorvosért küldettem. Mindjárt itt lesz. Ne beszéljen! - Marii végre fellélegezhetett. Megnyugodva feküdt a hűvös, nedves talajon, és kínjai közt arra gondolt, hogy Nreis és ő is túlélte.

Szipogás jött mellőle, és megpillantotta Owar könnyes arcát.

- Nagyon sajnálom. Bocsánat. - Marii megkérdezte, amennyire megszúrt hassal képes volt rá, hogy miért kért elnézést. A tarkója fölött, ahol beverte fejét, a koponyája elkezdett hasogatni.

- Ezt nem akartam. Az a kék szemű férfi végzett volna velük. Brijel, Shosuè, Olia... Ja m'asus! - A három név említésére a lány megértette, hogy a szakács mi miatt érzett lelkiismeret furdalást. Sitrie megzsarolta Owart, hogy ha nem keríti le a gépterembe őt, akkor végez a családjával. Marii nem haragudott rá, és megbocsájtott.

Hamarosan cipők kopogtak a lépcsőn, majd egy fehér köpenyes, hullámos, barna hajú nő lépett a gépterembe, nemsokkal utána pedig a kapitány jött be. Nreis aggodalmas pillantásától könnybe lábadt a szeme. Fel akart ülni, közelebb menni hozzá, és látta, hogy a véres nyakú férfi is megindult felé, azonban a kapitányt az orvosnő tartotta vissza, őt meg a szakács, mondván később elintézhetik.

A doktor néhány szót váltott Owarral, aztán Mariit kérdezte ki az állapotáról. Letett mellé egy hatalmas táskát, melyből mindenféle orvosi eszközt húzott elő, aztán nekilátott a munkának. A kapitány mosolyogva, de a sírással küszködve figyelte. 

A hajóorvos nagy hozzáértéssel végezte munkáját. A kapott fájdalomcsillapító miatt alig érezte, azonban a látvány elég émelyítő volt. Owar és Nreis az elején faggatózott, majd miután a doktor hangosan csendre intette őket, némán nézték a történéseket.

A szúrás szerencsés módon elkerülte a legfontosabb szerveket, viszont így is sok időbe fog telni a teljes felépülése. A két férfi segítségével egy betegszobába vitték, ahol a hullámos hajú nő utasítására a következő néhány napot töltötte. Siftrie testét az óceánnak adták a további biztonságos útért cserébe. Marii szívesen végignézte volna, ahogyan a cápák széttépik a szőke férfi testét, de sajnos akkor még nem kelhetett fel.

Meglepő módon, nem unta halálra magát. Owar minden étkezésnél meglátogatta, és amennyire ideje megengedte, vele maradt. Marii tudta, hogy ez nem csak a végtelenül nagy szíve miatt volt, hanem mert bántotta, amiért segített Siftrie-nek. A lány úgy érezte, sosem lesz képes visszafizetni, amit Owar tett érte.

Nreis az első napon azért látogatta meg, állítása szerint, hogy fenntartsa az unokatestvéri látszatot. A másodikon csupán arra járt. Utána már nem is keresett kifogást, hanem egyenesen kimondta, hogy csak látni akarta.

Marii szíve minden egyes alkalommal, mikor megjelent a férfi piros kabátja vagy tollas kalapja, nagyot dobbant. Fájdalma elmúlt, és egész elméjét a kapitány töltötte ki. Az illata, a legkisebb mozzanata, a hangja, a testének melege, a bőrének finomsága volt az egyetlen, melyre tudott figyelni. És látta, hogy ez az érzés kölcsönös. Nreis úgy nézett rá, mint még soha senki. Úgy szólt hozzá, mintha fülei érzékenyek lennének a haragra, a közönyre vagy az undorra. Mindig, mikor megérkezett a szobába úgy ölelte meg, mintha egy erősebb szorításra összetörhetne, mégis sosem akarná elengedni. Egyre hosszabb ideig, egyre többször érintették meg egymást. És mindketten többet akartak.