Tudod, milyen valakit mindennél jobban szeretni, ismerni a legféltettebb titkait, a teste minden pontját, a lelke minden rejtett zugát, úgy, hogy hetente csak egy éjszakára lehet a tiéd?
Niki és Tomi már tudja.
Kettejük élete nem is különbözhetne jo...
A következő hét meglehetősen nehezen indult Niki számára.
A zaklatás különösen nem viselte meg, hozzászokott már a természetéhez az évek alatt, de a tény, hogy élete legsötétebb titka többé már nem csak az övé volt, a napjai minden percét megmérgezte.
Mélységesen és sokszorosan megbánta már, hogy péntek éjjel kiöntötte a szívét, ráadásul pont annak az embernek, akinek a legkevésbé szabadott volna. Áthágott minden szabályt, amit Katától tanult, ráadásként pedig megteremtette a kapcsolatuk első olyan pontját, amikor Tomi nem vágyakozva, hanem sokkal inkább szánakozva nézett rá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
De Tominak sem voltak rózsás napjai. Múlt hét péntek óta képtelen volt csak egy péntek éjszakai szórakozásként tekinteni a lányra. Többet akart kapni belőle, biztonságban akarta tudni, azt szerette volna, hogy mindig vele legyen. Még úgyis, hogy mindez már a gondolati síkon is lehetetlennek hatott.
– Ez az utolsó ajánlatunk – zárta rövidre a tárgyalóban egy órája folyó vitát Robi, felemelkedve az asztaltól. – A saját renoménkat veszélyeztetné, ha ennél többet engednénk. Kérem, eszerint gondolják át, hogy igénybe kívánják-e venni a szolgáltatásainkat.
– Rendben – biccentett az asztal túloldalán ülő nő, miközben elpakolta a papírjait. – Viszontlátásra!
– További szép napot! – szólt a távozó utána Robi, majd tekintetét Tomira fordította. – Na, mit szólsz? Szerintem bekapta a horgot...
– Nem tudom – túrt a hajába Tomi. – Mindenesetre ha bejön, nagyot szakítunk.
– Nem nagyot, öregem, hanem óriásit! – lekendezett tovább Robi.
Tomi tudta, hogy most nagy sikert arathatnak, de képtelen volt neki örülni. A gondolatai nagyon máshol jártak.
– Van még mára valami? – szakadt ki belőle a tőle igencsak szokatlan kérdés.
– Nem, nem hiszem – ingatta a fejét Robi. – Miért?
– Mert én most elmegyek – emelkedett fel az asztaltól Tomi.
Robi csodálkozó tekintete valósággal lyukat égetett a homlokába.
– Most?! Beteg vagy? Hiszen még alig múlt el négy. Sosem mész el ilyen korán. Ki vagy te, és mit tettél Koltom Tamással?
– Ne hülyülj! ingatta a fejét Tomi. Van egy kis dolgom, amit muszáj elintéznem – lapogatta meg Robi vállát. – Elboldogultok nélkülem, nem?
– El, persze, hogy el – hebegte zavartan a férfi –, de... Valami bővebb magyarázat?
– Később – intett az ajtóból Tomi, és már ott sem volt.
Noha biztos volt benne, hogy Niki egyáltalán nem fog örülni a látogatásának, képtelen volt kivárni a pénteket. Látnia kellett őt. Méghozzá azonnal.
