Tudod, milyen valakit mindennél jobban szeretni, ismerni a legféltettebb titkait, a teste minden pontját, a lelke minden rejtett zugát, úgy, hogy hetente csak egy éjszakára lehet a tiéd?
Niki és Tomi már tudja.
Kettejük élete nem is különbözhetne jo...
Niki bénultan nézte, ahogy a férfi telefonálás közben egy méretes bőröndbe dobálta a ruháit a szekrényből. Neki nem volt mit összepakolnia, hiszen semmije sem volt.
Érezte, hogy az arcát égeti a szégyen, a torkát pedig fojtogatja a sírás, így inkább elfordult, és úgy tett, mint aki az ablakon át gyönyörködik a budai éjszaka csodás látképében.
Sajnos a Robi és Tomi között folyó telefonbeszélgetését így sem tudta kizárni.
– Nem tudom, érted? – magyarázta felindultan Tomi. – Fogalmam sincs, hogy keveredhetett oda. De nem is érdekel. Itt nem maradhatunk.
Csend lett. Minden bizonnyal Robi beszélt.
– Mindegy. Azt megköszönném. Hogy hová? – bizonytalanodott el a férfi. – Nem tudom. Majd útközben kitalálom. Igen. Te is. Köszi.
Niki hallotta a mobil koppanását az asztalon, ám mire erőt gyűjtött, hogy megforduljon, addigra két erős kar fonódott a dereka köré. Behunyt szemmel nekidőlt a mögötte álló férfi mellkasának, és hagyta, hogy a jellegzetes illat elbódítsa az érzékeit.
– Semmi baj nem lesz – suttogta a fülébe Tomi néhány perccel később.
– Bár én is ilyen pozitív lehetnék – felelte kisvártatva Niki, majd minden erejét latbavetve kibontakozott az ölelésből, és szembefordult élete hős lovagjával. – Ezek az emberek... Veszélyesek. Az életünkre törnek.
– Sss! – csitította Nikit a férfi. – Ezzel te ne foglalkozz! Ők az én gondom, én meg az övék.
– Ezt nem kérhetem tőled.
A férfi szívdöglesztő félmosolyt vetett rá.
– Nem is kéred. Magam ajánlom fel – hajolt egészen közel hozzá, majd kisvártatva finoman megcsókolta.
Niki úgy kapott a férfi szája után, mintha az az életet jelentette volna neki, ám Tomi nem hagyta elmélyülni a csókjukat.
– Mennünk kell – vált el tőle. – Itt nem vagyunk biztonságban. Követhették Misit.
Niki egyetértően bólogatott.
– Gyorsan befejezem a pakolást – folytatta Tomi. – Majd valahol bevásárolunk neked is. Jó lesz így?
– Persze – préselt ki magából egy mosolyt Niki.
– Helyes – kacsintott rá a férfi. – Elintézek még egy telefont, és már mehetünk is. – Tomi még egyszer magához ölelte őt, majd sarkon fordult, és kisietett a szobából.
Niki néhány pillanatig a férfi után bámult, aztán visszafordult az ablakhoz. Fura érzése támadt. A hatodik érzéke azt súgta, nézze meg magának jól az éjszakai Budapest látképét, mert többet nem fogja látni.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
