Tudod, milyen valakit mindennél jobban szeretni, ismerni a legféltettebb titkait, a teste minden pontját, a lelke minden rejtett zugát, úgy, hogy hetente csak egy éjszakára lehet a tiéd?
Niki és Tomi már tudja.
Kettejük élete nem is különbözhetne jo...
– Bárki is az, küld el a fenébe – szólt utána Tomi. – Hajnali egy van. Hihetetlen, hogy nem ér rá holnapig.
Niki mélyen egyetértett, ám amikor rápillantott a mobilja kijelzőjére, a szín kifutott az arcából. Katára számított, esetleg az édesanyjára... De erre egyáltalán nem. Ez szinte a lehetetlennel volt határos.
– Igen, tessék, Ruzsicki Nikolett – szólt bele reszkető hangon.
– Jó estét! Az ügyeletről telefonálok. Az édesanyja...
– Igen? – vágott közbe türelmetlenül Niki, mialatt leroskadt az egyik székre.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy Tomi kíváncsian felkönyökölt.
– Sajnos rossz hírem van – folytatta a hang a vonalban. – Az édesanyja rosszul lett. Idehozták hozzánk, innen viszont mi mentővel tovább küldtük a szegedi korházba. Szívroham valószínűleg. Azonnal be kéne mennie utána.
– Jézusom – sápadt el Niki. – Igen, jó, persze, indulok – hadarta egy levegővel, majd köszönés nélkül bontotta a vonalat.
– Mi a baj? – kérdezte Tomi, aki mostanra már éberen állt az ágy mellett.
– Az anyám – suttogta Niki, miközben öltözködni kezdett. – Rosszul lett és kórházba került. Most azonnal oda kell mennem – hadarta egy szuszra, a melltartója kapcsával hadakozva. – A picsába – káromkodta el magát, amikor reszkető ujjával harmadjára sem sikerült összepasszintania a kis kapcsot.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Tomi egészen addig földbegyökerezett lábbal figyelte a jelenetet, amíg a lány rá nem dörrent.
– Öltözz már te is! Mennünk kell! – vágta hozzá a saját ruháit.
Ugyan elkapta őket, de esze ágában sem volt felöltözni. A földre dobta, átlépett felettük, és a Nikihez sétált. Finoman megfogta a karját, és maga felé fordította.
– Most nem tudunk elindulni. Nagyon veszélyes lenne – mondta halkan, de magbiztosan.
– Az anyám kórházba került – üvöltötte az arcába a lány. – Megyünk! Most.
– Nem – emelte fel a hangját Tomi is, aztán hátrébb lépett, mély lélegzetet vett, és a hajába túrt. – Tudom, hogy aggódsz érte, de ha a vaksötét éjszakában elindulunk, az életünket kockáztatjuk. Láttad, milyen az út. Keskeny és szakadékok övezik. Sötét van, a hó is folyamatosan esik délután óta. Lehet el is akadnánk.
– Nem érdekel – tépte ki magát Niki. – Oldd meg! Nekem muszáj az anyámhoz mennem – kezdte beledobálni a cuccaikat a bőröndjükbe.
– Oda is megyünk. Amint felkel a nap – próbálkozott nyugodtságot magára erőltetve Tomi.
