Tudod, milyen valakit mindennél jobban szeretni, ismerni a legféltettebb titkait, a teste minden pontját, a lelke minden rejtett zugát, úgy, hogy hetente csak egy éjszakára lehet a tiéd?
Niki és Tomi már tudja.
Kettejük élete nem is különbözhetne jo...
Niki mély lélegzetet vett, miközben széles terpeszben ülve, ráhajolt a lábára. Kész felüdülés volt, ahogy a hátán az izmok egymásután megnyúltak. Ilyenkor újra a balett-iskolában érezte magát, ahol az efféle gyakorlatok fontos részét képezték a mindennapjainak. Minden reggel nyújtással kezdték a napot. E gyakorlatok nélkül bele sem lehetett kezdeni a balett-gyakorlat érdemi részébe.
Ma már csak hobbiból végezte el valamennyit reggelente, na meg Cony miatt, aki imádta közben bámulni őt. Szerencsére most nem volt itt. A férfit korán – még hat előtt – kiugrasztották az ágyból, valami csúnya, lövöldözésbe torkolló ügy miatt, és alig tíz percnyi készülődést követően köddé is vált a szobából.
Niki nem mert volna megesküdni, hogy ez nem Kata műve volt. Még mindig az egész testén végigfutott a jeges borzongás, ha a tegnap este történtekre gondolt. Nem értett semmit, és közben mégis nyilvánvaló volt számára minden. Érezte, Tomi mellett lenne a helye, noha fogalma sem volt arról, hogy fogja a férfi közelségét, mindig futótűzként tomboló vágyát kibírni.
Néhány pillanatig behunyta a szemét, hogy maga elé idézhesse az egykor nagyon is szeretett férfit, ám még mielőtt az elméjében kavargó ködfelhőből kirajzolódhatott volna az oly imádott arc, egy hangos és határozott kopogás mindent szétzúzott.
Niki biztos volt benne, hogy nem Cony érkezett vissza – ő sosem kopogott – a jókedve mégis azonnal odalett.
Elkámpicsorodva ment ajtót nyitni, és nem különösebben dobódott fel, amikor meglátta a küszöbön ácsorgó gorillát.
– Vincent – biccentett kimérten, miközben elállt az útból.
Niki nem félt tőle, az elmúlt hónapokban jól megismerte őt. A férfi Cony jobb kezének számított, aki mindenhol ott lehetett, és bármibe beleüthette az orrát. Alapvetően békés fickó volt, de Nikinek még álmában sem fordult meg, hogy esetleg ujjat húzzon vele.
– Ezt neked hoztam – nyújtott felé egy papírt a férfi. Köszönésre, mint általában, most sem pazarolta az idejét.
Niki elhúzta a száját, amint átvette az összehajtott papírt, ám amikor elolvasta azt a két rövid sort, amit rákapartak, az előbbi csalódottságának már nyoma sem volt, a szoba pedig jószerivel megfordult körülötte.
– Te? – suttogta halkan, mialatt elkerekedett szemmel felnézett az előtte álló behemótra.
Vincent arca rezzenéstelen maradt.
– Ezért durván meglakolhatsz – folytatta reszketeg hangon Niki. – Ha Cony rájön, megöl.
– Ahogyan téged is. De csak akkor, ha elszúrod – felelte higgadtan a férfi. – Úgyhogy ajánlom, hogy ne baszd el – morogta, majd sarkon fordult, és búcsúzás nélkül kisétált a szobából.
Niki sokáig meredt a kezében lévő apró papírfecnire. Az utasítás tömör és lényegre törő volt.
„Este hétkor hátsó folyosói vészlépcsőnél. Az ajtó nyitva lesz."
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
