Tudod, milyen valakit mindennél jobban szeretni, ismerni a legféltettebb titkait, a teste minden pontját, a lelke minden rejtett zugát, úgy, hogy hetente csak egy éjszakára lehet a tiéd?
Niki és Tomi már tudja.
Kettejük élete nem is különbözhetne jo...
Hajnali négy múlt néhány perccel, de Niki még éberen hánykolódott az ágyában, miközben a fejében egyfolytában az zakatolt, hogy tulajdonképpen miért is hagyta magát belecitálni ebbe az őrültségbe. Hazugság lett volna azt állítani, hogy balsejtelem nélkül mondott igent az első találkozóra.
Már akkor érezte, hogy ennek az egésznek csak katasztrófa lehet a vége. De kicsivel több, mint három hete a jobbik esze helyett a pillanatnyi kalandvágyát meglovagolva hozta meg a döntését. És ez most alapjaiban rengette meg az egyébként is kusza életét.
Niki nagyot sóhajtott, miközben az egyik díszpárnát átkarolva az oldalára fordult. A párnába fúrta a fejét, aztán behunyta a szemét, és visszaidézte maga elé annak a végzetes délutánnak az utolsó olyan pillanatát, ahol még visszafordulhatott volna...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
– Nem láttad a sötétvörös rúzsomat? – kérdezte kétségbeesetten Kata, mialatt egy szál törülközőben kilibbent a fürdőből.
– Nem – válaszolta nyugodtan Niki, majd az utolsó, még színtelen körmét is kifestette.
– A francba! – dohogott tovább a vörös hajú lány, majd kővé dermedt a szoba közepén. – Te már kész is vagy?
– Mondhatjuk – vont vállat Niki, és kisvártatva a kanapé háttámlájának dőlve lehunyta a szemét.
Kata egy darabig némán figyelte őt, aztán mellé telepedett. – Hé – bökte meg finoman. – Ne légy ennyire beparázva.
– Nem vagyok beparázva.
– Ó – kacagott fel a lány. – Dehogynem. Hiába is tagadod... Tiszta görcs vagy. Hol az a laza, kedves csaj, akit én ismerek?
– Valahol itt bent – mutatott a szívére Niki. – Épp most hal meg.
– Te jó ég. – forgatta a szemét Kata. – Bármit mondok, semmi nem fog használni, ugye? – Niki félénken bólintott, mire barátnője elfintorodott. – Pedig hidd el, feleslegesen izgulsz. Majdnem egy éve minden hónapban többször is találkozom Robival. Teljesen rendben van a fickó. A legkülönlegesebb dolog, amit eddig kért, az az volt, hogy hadd egyen fagyit a hasamról...
– Mi van? – hőkölt hátra Niki.
– Ne légy ennyire prűd – intette őt nyugalomra Kata. – A végén egyébként én is egészen élveztem. Volt benne valami furán felszabadító, valami, ami...
– Jó, jó, jó, értem – adta meg magát Niki. – De egészen biztos, hogy nem lesz ebből baj? – kérdezte jóval halkabb hangra váltva. – Nem szeretném hullaként végezni egy kukában a nyolcadik kerület közepén...
– Te jó ég – csapott a homlokára Kata. – Budára megyünk... És egyébként is, hogy kerülnél egy kukába?
