Azért fizetlek, hogy szeress (18+)

VIII. CONY ÉS TOMI

Kata mély lélegzetet vett, majd a konyhaasztalra ülve rágyújtott egy cigire. Noha Nikivel megegyeztek, hogy a lakásban nincs dohányzás,  képtelen volt megálljt parancsolni magának. Órák óta érezte a kényszert, ráadásul nagy szüksége volt, hogy ellazítsa valami, mert jelen pillanatban az összes idegszála a végsőkig megfeszült. Sokszor került már kutyaszorítóban, de ma délután olyan slamasztikába keveredett, amiből egyszerűen nem látott kiutat.

A lány épp a harmadik slukknál tartott, amikor a bejárati ajtó megnyikordult. Azonnal a zaj irányába kapta a fejét, a következő pillanatban pedig egy halovány mosolyt küldött a lakásba belépő Niki felé.

– Már megint itt cigizel – forgatta a szemét a lány, miközben belépett a konyhába. – Mintha a múltkor megbeszéltük volna...

– Jól van már – csattant fel Kata. – Úgy beszélsz, mintha az anyám lennél, és ez elég bizarr.

– Most mit csináljak, ha egyszerűen szükséged van egy anyára? – simított végig álkedvesen barátnője az arcán, pontosan úgy, ahogyan egy édesanya tette volna.

– Aj – ütötte el Kata a lány kezét. – Hagyj már! – emelte a szájához újra a cigarettát.

Niki rosszallóan megcsóválta a fejét, majd nekiállt pakolászni.

Kata csendben megvárta amíg Niki mindennel végzett, aztán nagyot sóhajtott. Nem volt tovább mire várni.

– Niki! – szólt reszketeg hangon.

– Mi az? – fordult felé kíváncsi pillantással a lány.

– Emlékszel múltkor arra a csávóra, amelyik durva volt velem?

– Persze. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni, amikor az éjszaka közepén beestél a szobámba. Mi van vele? Csak nem megint előkerült?

– Nem. Nem került elő – rázta meg a fejét Kata. – Ő nem – tette hozzá tétován. – De más sajnos igen.

– Micsoda? – kerekedett el Niki szeme. – Nem értek semmit.

Kata aprót bólintott, jelezve, hogy kér egy kis időt, aztán behunyta a szemét. A pokolba is! Ez sokkal nehezebb volt, mint elsőre gondolta.

– Nagy hülyeséget csináltam – törte meg a hallgatást.

– Hülyeséget? Milyen hülyeséget? És mi köze van ahhoz a férfihoz? – záporoztak felé a kérdések.

– Elég sok. Tudod, nem voltam teljesen őszinte hozzád, amikor arról kérdeztél, hogy miként is kerültem bele ebbe az egészbe.

– Hogy érted azt, hogy nem voltál őszinte?

– Akkor ugye azt mondtam, hogy egyedül hajtottam fel az első ügyfelemet. Nos, ez így, ebben a formában nem igaz.

– Na várj – hőkölt hátra Niki. – Állj! Álljunk meg egy pillanatra! Most ugye nem azt akarod mondani, hogy volt egy stricid?

Kata hevesen megrázta a fejét, majd megköszörülte a torkát.

– Még most is van. És most már – hallgatott el néhány másodpercre – neked is.

– Tessék?! – döbbent le teljesen Niki. – Mibe kevertél?

– Sajnálom – szállt le az asztalról Kata. – Hidd el, nem akartam, de az a mocsadék beköpött a Conynál...

– Miért nem mondtad meg a stricidnek, hogy a fickó erőszakos volt veled? – vágott közbe Niki.

– Szerinted nem próbáltam? – lépett előre Kata. – De itt az én szavam semmit sem ér. Cony azt mondta, hogy jövök neki eggyel.