Változó barátság

IX.

~Anna szemszögéből~

17:45-re kész lettem. Kivasaltam a hajam és hagytam,hogy a vállamra omoljon. Egy visszafogottabb sminket csináltam és felöltöztem. Felvettem a magassarkúmat.

17:50. Mivel még volt időm,ezért felmentem instára.

17:55. Csengettek az ajtón mire én lementem és kinyitottam.
Ott állt Will előttem és egy sármos mosollyal végig nézett engem. Én is megnéztem őt. Egy nagyon szép öltöny és ing volt rajta. Még a haját is belőtte.

Will: Szia,meseszépen nézel ki!
Én: Szia,hát én se mondhatok mást!
Hogy mi? ,,Én se mondhatok mást!"? Nem tudtam volna jobbat mondani?

A gondolkodásomból Will zökkentett ki,ugyanis az egyik kezében egy rózsát tartott felém.

Will: Szép virágot a szép hölgynek!
Én: Köszönöm!
Na jó nekem végem! Még el se mentünk de már most tiszta paradicsom a fejem. Hajrá én! Hátha jobban beégetem magam előtte!
Will: Jól nézel ki amikor elpirulsz!
Rám kacsintott mire én elmosolyodtam és a virágot bevittem a házba egy vázába.
Will: Mehetünk?
Nyújtotta a kezét.
Én: Igen menjünk.

Kinyitotta nekem a kocsi ajtót majd ő is beszállt. Az út csendesen telt. Egy kis idő múlva megérkeztünk egy étteremhez. Bent megmutatták az asztalunkat.

Pincér: Kérnek valamit inni amíg kiválasztják az ételüket?
Will: Igen,egy vörös vort kérnénk mindketten.
Pincér: Rendben máris hozom.

Will: Tudod már,hogy mit fogsz rendelnk?
Én: Még fogalmam sincs,az összes étel nagyon jól hangzik. Na és te?
Will: Én grillezett lazacot fogok enni saláta körítéssel.
Hirtelen megjött a pincér a borunkkal.
Pincér: Sikerült már választani?
Will: Igen,én egy grillezett lazacot kérnék salátával.
Pincér: És a hölgy?
Én: Én is ugyanezt kérném.
Pincér: Rendben,köszönöm.

Amíg az ételünk készült nagyon sokat beszélgettünk. Sok mindent megtudtam róla. Például azt,hogy van egy mostohatestvére is aki most 16 éves. Mialatt beszélgettünk eszembe jutott Noah...vajon mit csinál most? Neee Anna! Te most éppen egy randin vagy! Ne kalandozzál el a legjobb barátod felé!

A vacsora után kéz a kézben sétáltunk még egy kicsit a parkban. Beültünk a kocsiba és elindultunk haza...vagyis mentünk volna ha nem pillantok meg valamit...pontosabban valakit a túloldalon...ezt nem hiszem el!

Én: Will megtudnál itt állni?
Will: Miért? Ne vigyelek haza?
Én: Most nem,eszembe jutott valami amit el kell intéznem. De majd még beszélünk. Szia!
Will: Oké,Szia!
Majd elhajtott a kocsival.

Elindultam a túloldalra,míg szembe nem találtam magam vele....