III.

1K 25 0
                                    


~Anna szemszögéből~

Reggel mikor felébredtem észre vettem,hogy Noah mellettem feküdt az ágyban. De aranyosan alszik! A mellkasán feküdtem és a két karommal öleltem magamhoz. Elkezdtem a karomat elvenni. Majd az oldalamra fordultam. Ültem volna fel amikor felém fordult és a derekamnál fogva magához húzott. Hátra néztem és láttam,hogy még mindig alszik.

~Noah szemszögéből~

Ma reggel arra keltem fel,hogy Anni elvette a kezét rólam és megfordult. Ült volna fel de feléfordultam és magamhoz húztam. Úgy tettem mint aki alszik. Anna egyszer hátra is fordult,hogy megnézze,hogy ha esetleg ébren lennék. De mivel látta,hogy ,,alszok" és úgyse tudna elmenni ezért ott maradt mellettem. Sőt még a kezemet is megfogta amivel a derekát fogtam még mindig.

Nem tudom mi ütött belém! Miért húztam vissza magamhoz? Miért nem engedtem el? Vagy egyáltalán miért sunyiztam neki,hogy alszok? Mi csak barátok vagyunk! Semmi több! De ez olyan furcsa...kedvelem Annit,de mintha az érzéseim változnának iránta! Nem ez hülyeség! Biztos csak összezavarodtam!

~Anna szemszögéből~

Még vagy egy félórán keresztül feküdtem mellette...

Noah: Jó reggelt!
Suttogta a fülembe,miközben még mindig a derekam fogta.
Én: Jó reggelt!
Noah: Na hogy aludtál?
Én: Remekül csak a tegnap estére alig emlékszek.
Majd levette a kezét rólam és én szembe fordultam vele.
Noah: Hát annyira rosszul voltál,hogy hazahoztalak.
Én: És ezt a ruhát te adtad rám?
Noah: Igen. Nem akartál felöltözni ezért felállítottalak és minden féle villantás nélkül felöltöztettelek.
Mosolygott majd a szemembe nézett.
Nagyon szép barna szeme van! Még sosem láttam ilyen közelről a szemeit!
Én: Köszi mindenért!
Adtam egy puszit az arcára aztán felültem.
Noah: Hova mész?
Én: Csak a fürdőbe. Utána meg megcsinálom a kedvenc reggelidet.
Noah: Palacsintát nuttellával és sok tejszínhabbal?
Nézett rám csillogó szemekkel.
Én: Pontosan!
Mentem volna a fürdőbe amikor utánam kiabált:
Noah: Imádlak!
Én: Tudom!

Már nagyon szükségem volt egy meleg zuhanyra. Fürdés után megcsináltam a reggeli rutinom(fogmosás stb.).
Nemsokára kijöttem a fürdőből.
Noah: Hol van a váltóruhám?
Én: Pillanat és odaadom.
Igen váltóruhát mondott. Mivel néha itt szokott aludni vagy át szokott jönni ezért van itt egy váltóruhája.
Én: Tessék itt van.
Noah: Köszi!
Bement a fürdőbe. Éppen amikor kijött ágyaztam. Félmesztelen volt. A felső teste teljesen ki van dolgozva! Ahh miket beszélek ő a legjobb barátom.
Noah: Kint maradt a pólóm.
Mondta mosolyogva.
A szememet alig bírtam levenni a kockás hasáról. Korábban észre se vettem,hogy mennyire jól néz ki. Na és kezdődik megint ez a hülye érzés!
Noah biztos észre vette,hogy őt bámulom mert elmosolyodott és önelégült arcot vágott. Rögtön elpirultam.

Amikor kész lettem a palacsintákkal leültünk reggelizni.

~Noah szemszögéből~

Amikor öltöztem volna fel egy jó kis zuhany után,észre vettem,hogy a pólómat nem hoztam be ide.
Kimentem a szobába.
Én: Kint maradt a pólóm.
Mondtam mosolyogva.
Láttam,hogy Anni éppen engem csekkol le. Elmosolyodtam és önelégült fejet vágtam mire ő elpirult. Leesett neki,hogy látom,hogy engem néz. Rögtön elpirult. És még hozzá tőlem???!!! 

Leültünk reggelizni.
Én: Ez isteni finom!
Anna: Köszi!
Annyira finom volt,hogy bevágtam öt palacsintát. Ő is befejezte a evést.
Anna: Kérsz még?
Én: Nagyon,de nagyon szeretnék még enni,de nem tudok mert tele vagyok!
Jelentettem ki majd megfogtam a hasam.
Anna: Rendben akkor elpakolok.
Én: Segítek!
Összeraktam a tányérokat,míg ő elvette az asztalról a maradék palacsintákat. Éppen tette bele a poharainkat a mosogatóba amikor odaálltam mögé. Amikor megfordult hirtelen megijedt tőlem. Közel hajoltam hozzá annyira,hogy az ajkaink majdnem összeértek. Tekintete a szemeim és az ajkaim között cikázott....

~Anna szemszögéből~

Éppen a mosogatóba tettem bele a poharainkat amikor melegséget éreztem a hátam mögött. Megfordultam és egy kicsit megijedtem. Ahogy felnéztem Noah mélyen a szemembe nézett. Közelebb hajolt annyira,hogy az ajkaink majdnem összeértek. Nem bírtam ki,hogy ne a szemeit és az ajkait nézzem egyfolytában. Egy pillanattal később arrébb hajolt a fejével és....berakta a tányérokat a mosogatóba??? Na ez kínos! Azt hittem,hogy....Nem mi csak barátok vagyunk és ezt ő is így gondolja...talán.

Változó barátságDove le storie prendono vita. Scoprilo ora