Változó barátság

XII.

~Anna szemszögéből~

Reggel arra keltem fel,hogy Noah mellkasán feküdtem. Gyorsan kikeltem az ágyból. Az idő 5:30 volt. Még szerencse,hogy a hülye otthoni ébresztőm miatt hozzá szoktam a korán keléshez. Bementem a fürdőbe megnézni,hogy hogyan nézek ki. Amikor kimentem Noah már az ágyon ült és engem nézett.

Én: Jó reggelt!
Noah: Reggelt!
Én: A szüleid nincsenek itthon?
Noah: Nem nincsenek. Valami munka miatt külföldre utaztak egy darabig.
Én: Na és a báyád?
Noah: Ő a barátnőjével él. Múlt hétvégén költöztek össze.
Én: Na az jó.
Noah: Igen az. De most menjünk inkább reggelizni.
Megfogta a kezem és elkezdett kihúzni a szobából. Bizsergett a kezem ahogy fogta. Szinte soha nem akartam elengedni a kezét.

Én: Na és mit reggelizünk?
Noah: A specialitásomat.
Én: Jeejjjj gofri!
Noah: Mint egy igazi kisgyerek!
Én: Nem igaz!
Felhúztam az orromat és keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.
Erre mind a ketten felnevettünk.

Megreggeliztünk. Elvégeztük a reggeli rutinunkat és elindultunk hozzám a kocsijával. Nem vettem át a ,,pizsimet" ezért azt majd még vissza kell neki adnom.

Én: 15 perc és mehetünk!
Noah: Rendben,de siess!

Gyorsan bementem a házunkba.
Anya és apa fogadott engem.

Anya: Hol voltál egész este?
Apa: Miért nem szóltál nekünk,hogy nem jössz haza?
Én: Nektek is jó reggelt! Sajnálom,hogy nem szóltam csak elfelejtettem. Segítenem kellett Noahnak a háziban és mivel későn végeztünk,ezért ott maradtam náluk.
Apa: És miért van ez a ruha rajtad? Csak nem....
Én: Mi? Dehogy? Csak a váltóruhám itthon maradt,mert ki kell mosni és ezért ide adta ezeket nekem,hogy ebben aludjak.
Anya: De akkor nem volt semmi?
Én: Nem,nem volt. Mi csak barátok vagyunk.
Egyszerre fújták ki a levegőt.
Anya: Na és milyen volt a randid Willel?
Én: Nem lehetne ezt délután megbeszélni,mert most suliba kéne mennem és még át kell öltöznöm!
Anya: Rendben,de akkor majd mindent mesélj el!
Én: Oké.

Felmentem a szobámba és felöltöztem. A hajam kivasaltam és egy pici sminket tettem magamra(szempillaspirál és egy rózsaszín szájfény).

Elköszöntem a szüleimtől és kimentem a házunk elé ahol már Noah várt. Beszálltam a kocsiba és elindultunk.

Noah: Na végre,hogy ideértél! Azt hittem,hogy már elvesztél a saját házatokban!
Én: Hahaha. Látom jó kedvedben vagy!
Egyébként a szüleim tartóztattak fel.
Noah: Kikérdezték,hogy hol voltál bla-bla-bla?
Én: Pontosan. Azt mondtam,hogy segítség kellett neked a háziban és késő estig tanultunk,ezért ott maradtam nálatok.
Noah: Én és a tanulás pffff.....
Én: Az a lényeg,hogy elhitték.
Ránéztem az órára...
Én: Baszki! Már 7:30 van?
Noah: Aha. Úgy látszik első óráról késni fogunk!

Amikor megérkeztünk 7:45 volt. Tudniillik,hogy nálunk 7:30-kor kezdődik a tanítás nem úgy mint egyes sulikban ahol csak 8-kor.

Bementünk a terembe. Elnézést kértünk a tanártól és leültünk a helyünkre.

Emily: Hogy hogy késtetek? Ráadásul együtt?
Én: Hosszú. Majd elmondom szünetben.

Végre vége lett az órának és kimentünk a folyosóra hárman.

Emily: Na mit történt?
Lili: Milyen volt a randi?
Emily: Ugye lekapott?
Lili: Már le is feküdtetek?
Én: Ohh azért annyira ne siessünk előre. 1. Nem kapott le. 2. Nem,nem feküdtünk le.
Lili: Akkor mi volt?
Én: A randi tökéletes volt. Vett nekem virágot is. Elmentünk egy étterembe vacsorázni ahol nagyon sokat beszélgettünk együtt. Majd kéz a kézben sétáltunk a parkban és ott is sokat meséltünk egymásnak. Na de ami ez után történt az a legjobb.....
Emily: Na mi történt?
Én: Úton voltunk haza amikor megláttam Noahat full részegen.
Lili: Na ne!
Emily: Komolyan?
Én: Igen. Hazavittem. Nála aludtam. Reggel pedig elvitt hozzánk átöltözni másik ruhába.
Lili: Na jó!
Emily: Gondolj bele mi történhetett volna ha Will hazavisz.
Lili: Egy ilyen tökéletes estét tönkre tett Noah?
Én: Nem,nem tette tönkre lányok....
Noah: Ki tett tönkre mit?
Én: Jah..öm..khm..semmit.
Noah: Ahaaaa. Van egy jó ötletünk Erickkel! Erick tiéd a szó....
Erick: Na szval arra gondoltunk,hogy elmehetnénk pizzázni meg mozizni a hétvégén.