Rideg tél köszöntött be Salzburgban és környékén, talán egész Ausztriában ilyen tél volt. A fák mereven, kopaszon és fagyosan meredtek az ég irányába. Nagy, teljesen átlátszó jégcsapok lógtak le a száraz ágakról. A hó folyamatosan szakadt le az égből, nagyon úgy látszott, hogy nem akar alábbhagyni. A házak ablakait jégvirág és zúzmara lepte be. Csodálatos látvány lehetett azok számára akik olyan földekről jöttek, hogy egyáltalán nem esik a hó vagy csak nagyon ritkán. Mégis, a gyermekeket mindig rabul tudja ejteni a gyönyörű havas táj.
A jeges utakon csak egyetlen egy fogat zötykölődött. A kocsi elé két ló volt befogva, egy fekete csődör és egy barna krém színű kanca. A hintó belsejében egy idősebb férfi, aki a negyvesen - ötvenes éveiben járhatott és egy ifjú hölgy ült. A lány nagyon erősen bámult ki az ablakon, teljesen elveszett a havas táj szépségében, az apró részletekben. Olyan volt, mint aki soha nem látott volna hót. Szőkés barna tincsei a szemeibe lógtak, de nem igazán foglalkozott velük. Kék íriszei csillogtak, hasonlóan, mint a hó odakint a napfényben.
Szeme sarkából a vele szemben ülő férfira tekintett. Komor arccal bámulta a padlót. A lány már nagyon unta az öreg társaságát, hiszen a férfi az egész út alatt csendben volt vagy pedig arról papolt neki, hogy hogyan viselkedjen a tiszteletre méltó Hieronymus von Colloredo színe előtt. Ugyanis egyenesen Salzburgba tartottak, az említett férfi rezidenciájára. Többet még ő maga sem tud igazán.
- Ahogy a hercegérsekhez értünk viselkedj úgy ahogy megbeszéltük - szólalt meg ugyan olyan komor arccal a férfi. - Ne hozz rám szégyent és végképp ne okozz csalódást! Emlékezz, hogy honnan is emeltelek fel, a bécsi pornép közül! Megmentettelek attól az iszákos vénembertől és az éhenhalástól.
- Tudom és... köszönöm - mondta a lány lágy hangon. Egy pillanatra a férfira tekintett, majd újra ki az ablakon. Hidegen hagyták annak az embernek a szavai. Tudja, hogyan kell neki majd viselkednie. Nem bolond. Úgy gondolta, hogy hiába van rangja a vele szemben ülő férfinak még sincs arra joga, hogy vele így beszéljen, mint egy tudatlan gyermekkel.
Ebben a pillanatban mindent érdekesebbnek talált volna a férfi unott és komor arcánál. Úgy érezte, kezdi megbánni, hogy vele tartott, de az egyességüket már nem lehet ebben a helyzetben visszacsinálni. Ha vissza is tudná csinálni, akkor a nagy semmi várná Bécsben, hiszen senkije sincs. Na persze az iszákos apján kívül akinek a kedvenc időtöltése, hogy a Präterben csatangoljon és naponta új nővel térjen haza. Na meg Ő, Emanuel Schikaneder. Persze csak akkor ha végre észrevenné és talán még viszonozná a lány vonzalmát.
Látszott rajta, hogy teljesen elmerült a gondolatai áradatában. Ez biztos nem tetszett gróf Arconak hiszen egy nagyot sóhajtott. - Cornelia, vegyük át még egyszer - szólalt meg egy fokkal bizalmasabb hangvételben, amint látta, hogy a lány végre rá figyel folytatta a mondandóját. - Első: csak akkor szólj, ha ő maga kérdez. Második: ne nézz a szemeibe! Harmadik: ha mégis beszélsz vele eszedbe se jusson nem tegezni! Megszólításnak használd az uram, hercegérsek úr, érsek úr vagy exelencias úr megnevezéseket. Negyedik: ne motyogj! Nem illendő és soha ne tégy sértő megjegyzést. Ötödik: ne nyúlj semmihez, hacsak nem ő parancsolja. Hatodik: szépen, egyenes háttal állj mindig! Az asztalon nem könyökölünk. Ez nem kocsma! Hetedik és egyben az utolsó: soha ne mosolyogj még ha lenne is miért! Ha szomorú vagy, ne mutasd ki! Légy közömbös!
- Értettem - felelte a szőkés hajú lány. - Megfogadom és betartom minden intelmét és tanácsát. - fejét újra az ablak irányába fordította. Nem tudta még egész pontosan, hogy ki az a Hieronymus Colloredo, de annyit tudott, pontosan annyit, mint mindenki más, hogy félnie kell attól az embertől. Gróf Arconak hála ő félt is tőle. Valamennyire mindenki fél az ismeretlentől. Megrémisztette a tudat, hogy ő most már itt fog lakni, annak az embernek az otthonában, de mi lesz ha nem fogadja el őt?
YOU ARE READING
Egy szerelem szimfóniája
FanfictionEgy szimfónia és egy szerelem, Egy nő és egy férfi, Minden adott, hogy beteljesedjen. Vannak akik ellenállnak, Hiszen a rang és a pénz is kellő. De a szerelmeseknek nem vágyat s szívet döntő. Hieronymus von Colloredo rezidenciájára egy új lány érkez...