Colloredo mégjobban dühbe jött, a keze remegni kezdett és a pofontól csak az tartotta vissza, hogy nő áll vele szembe. Cornelia felkapta a levelet, majd tett néhány lépést az idegességtől remegő férfi irányába, a cipőjük orra majdnem összeért. A lány felemelte a fejét és az érsek barna szemeibe meredt. Egy ideig meg sem tudott szólalni, ugyanis megbabonázták a dühtől csillogó szemei. Nyelt egy nagyot, de továbbra is a szemeibe nézett. - Nem kell kimondania, hogy mire gondol. Pontosan tudom. Estére már itt sem leszek - mondta és elindult kifele. Olívia állt volna fel, hogy a lány után induljon, de a herceg elintézte egy sokat mondó tekintettel.
- Szóval azt a férfit választod az itteni biztonság helyett - kezdte halál nyugodtan, majd kicsit hallkított a hangján - és helyettem.
Válasz nem jött a számára ezért megfordult. Cornelia már nem volt ott. Az érsek ökölbe szorította a kezét és ő is maga mögött hagyta a cselédszobát. Gróf Arco látta amint Colloredo viharoz felfele a szobájába. A szolgálóra nézett akivel éppen beszélt, majd az ura után sietett, de csak a szobájában érte utol. Az érsek az ablak mellett állt és a kezében egy pohár teát tartott, remegett a keze. Arco becsukta maga mögött az ajtót és újra az ideges férfi irányába fordult. - Minden rendben uram?- Komolyan kérdezi Arco? - emelte fel a hangját egy fokkal. - Semmi nincs rendben! Az a lány akit maga idehozott semmivel sem külömb, mint Mozart! Engedetlen szamár az is. A cselédszobában arról trécselt, hogy ő mennyire szereti azt a férfit. És ha annak komolyan a szándékai akkor képes lenne itthagyni Salzburgot! - neki sem kellett több, megrepedt a csésze, majd össze is tört. Megkarcolták azok az érsek kezét, de az nem igazán foglalkozott vele. Vérző kézfejét a háta mögé rakta és összefogta a másik kezével. - Kiadtam a lány utját. Vagyis, magától megy el.
A gróf lehajolt, hogy összeszedje az üvegszilánkokat. Elgondolkodott azon, hogy az a lány tényleg szeretheti azt a színház igazgatót. Ennyi intelem után szembe mert szállni az érsekkel. Felegyenesedett. - Ha meg nem sértem exelenciás uram, de... megtudhatnám, hogy mit mondott Corneliának? Eddig egyáltalán nem volt engedetlen és most nagy szükség lenne rá... Holnap után bál lesz, ha el nem felejtette.
- Dehogy felejtettem el! Majd, maga talál egy másik értelmetlen kottafirkászt - legyintett egyet. - Bizonyosodjon meg róla, hogy a lány estére már nem fogja itt rontani a levegőt. Ja és hozasson nekem még egy teát.Arco engedelmesen bólintott egyet és magára hagyta a felbőszült herceget, de a konyha helyett a lány szobájába indult. Egy és fél nap alatt nem tud új zeneszerzőt keríteni ha még Bécs és Salzburg minden kövét megmozgatja. Kopogtatott a szobaajtón, de nem jött neki semmi válasz, hát bement. A lány egy táska mellett és egy csomó papír mellett térdepelt. Ahogy a férfi látta, dátum szerint szedi sorrendbe és pakolja a táskába. Sóhajtva csukta be maga után az ajtót. - Mit csinálsz Cornelia? - lépkedett lassan szilánkokkal a kezében az említetthez.
- Minek látszik gróf ur? Pakolok. Colloredo kiadta az utam. Nincs szükség a zenémre és rám sem. Visszamegyek Bécsbe és végre azzal az emberrel lehetek akinek talán jelentek is valamit! - csattant fel a végére és a szemébe könnyek gyűltek. Hátra pillantott a grófra és látta, hogy a keze vérezni kezd. Felállt és közvetlen a gróf elé állt, egy rangon vannak annyi külömbséggel, hogy Cornelia ki van tagadva. Lassan kis kezébe fogta a férfi nagy, érdes tenyerét. - Legközelebb vigyázhatna jobban is magára - szedte a saját kezébe a szilánkokat és a zsebkendőjével elkezdte leitatni a vért. Ahogyan kezdett tisztulni látta, hogy csupán karcolások.
- Az igazat megvalva kedves Cornelia - kutatta a lány arcát - nem én törtem össze ezt a poharat. Az érsek úr volt, de most ez igazán nem lényeg. Fogadj meg egy tanácsot még, nem jó a herceggel haragban lenni. Kérj bocsánatot, kérlek - fogta meg a hölgy kezét és kicsit meg is szorította. Belenézett a lány kék szemeibe.
- Gróf úr... - kezdett bele kicsit bizonytalanul Cornelia, majd ő is a férfi szemeibe nézett. - Azért kérjek bocsánatot, mert szeretek egy embert? Még mit nem!
أنت تقرأ
Egy szerelem szimfóniája
أدب الهواةEgy szimfónia és egy szerelem, Egy nő és egy férfi, Minden adott, hogy beteljesedjen. Vannak akik ellenállnak, Hiszen a rang és a pénz is kellő. De a szerelmeseknek nem vágyat s szívet döntő. Hieronymus von Colloredo rezidenciájára egy új lány érkez...