Egy szerelem szimfóniája

Theaterliebe

- K.. Köszönöm, uram - mondta kicsit bizonytalanul, de mosolyogva. A hangszert lerakta az egyik székre, majd pedig megkerülte az asztalt. Colloredo figyelte a lány szinte súlytalan lépteit. Magával ragadta az, hogy olyan könnyedén lépdel a palota, kemény és rideg kövén. Lenézett a lány lábaira, egy kis rosszabb fajta cipő volt rajta. Kopott és helyenként lyukas is volt. Sóhajtott egyet, majd megkereste a lány mosolygós arcát, vidáman falatozgatta a süteményt. Ártatlan ez a lány és még csak nem is hasonlít az apjára. Bécset és nagyon sok helyen az a pletyka járta, hogy az öreg Schallenberg gyereket csinált egy kéjnőnek és az a gyerek meg is született. Azért, hogy jó élete legyen a gyereknek a férfi elvette a nőt, a gyerek meg is született, de utána nem sokkal az anyja lelépett az egyik szeretőjével. Ez a gyerek Cornelia. Colloredo irigyelte a lány felhőtlenségét. Annyi mindennel lehetett volna bántani, támadni a lányt és ezt lehet egyesek meg is tették, de ő felhőtlennek és boldognak látszott. Olyannak, ami talán az érsek számára örökre elérhetetlen marad.

Cornelia hamarosan befejezte a sütemény evését. Egy morzsa sem volt hófehér bőrén. Felállt az asztaltól és betolta maga mögött a széket. A kezébe vette a hegedűt és nem sokkal arrébb megállt az érsektől. - Még egyszer köszönöm - mosolyodott el és meghajolt az érsek előtt. Mielőtt Colloredo szóra tudta volna nyitni a száját a lány már haladt felfele a lépcső tetejére. Sóhajtott egyet, majd ő maga is indult a saját szobája irányába.

~
Így mentek a dolgok heteken keresztül. Az érsek teljesen megvolt elégedve Cornelia munkájával, de a lánynak nagyon honvágya volt. Hiányzott neki Emanuel, Bécs és a gyerekek. Ebben a házban teljesen egyedül érezte magát. Ezen a helyen senkije nincsen, egyedül volt. Bántotta ahogyan a cselédek összesúgtak a háta mögött, éjjelente sírt, de persze erről senkinek nem szólt. Még Olíviának sem említette, hogy mennyire bántja a dolog. Sok pletyka terjedett róla és a ház uráról, ugyanis Colloredo egyre több időt töltött az új jövevénnyel, mint magával Arcoval.

Ma is az érsek szobájában lévő zongorán játszott. Egy új szimfóniája van készülőben. A darab egy igazán különleges nevet kapott, Theaterliebe vagyis Szíházi szerelem. Nem mondta el ugyan senkinek, hogy nála mit takar a cím, mert ezt az egész szimfóniát Emanuel Schikaneder ihlette az ő számára, de azt nem tudta, hogy Colloredo sejteni kezdte, hogy a sok szerelmes szimfónia mögött egy férfi áll, de nem tudta, hogy ki.

Cornelia a zongoránál ült és játszott. Nem messze mögötte pedig az érsek figyelte a mozdulatait, ahogyan vékony kis ujjai lenyomják a zongora billentyűit. De volt amikor csukott szemekkel élvezte a muzsika hangját. Lassan a lány mögé lépett. Nem akarta megzavarni a játékát, de volt néhány észrevétele. A kezét a hátára rakta, amitől Cornelia kicsit meg is ijedt. Ahogy az érsek hideg keze hozzáért az ő meleg hátához... Mind a kettőjüket kellemes borzongás járta végig. Colloredo így akart volna maradni, de amint a lány kihúzta magát elvette a kezét. Késztetést érzett, hogy újra hozzáérjen a bőréhez, nem csak a hátánál... A nyakánál, ahol az ember bőre vékony. Az ajtón kopogtatott valaki, majd miután nem jött neki válasz benyitott. Colloredo a lány vállain tartotta a kezét, nem nehézkedett rá, csak figyelte ahogyan látszik. A herceg azt is észrevette, hogy a kis zenésze szinte nem is nézi a kottát, a saját fejére támaszkodott csak. Az ajtóban Arco állt és elmélyülten figyelte a lány játékát és, hogy a hercegérsek mit csinál. Kicsit gyanúsnak találta kissé, hogy Colloredo ilyen közel került ilyen rövid idő alatt a lányhoz.

Arco megköszörülte a torkát, amire Cornelia pirulva kapta rá a fejét. Colloredo is megköszörülte a torkát és hátrébb húzódott. - Remélem nem jöttem rosszkor - kezdte a gróf és hozzám lépett. - Leveled jött, Cornelia.
A lány kicsit meglepődött és lassan átvette a levelet. Emanuel Schikaneder állt a feladó helyén. Cornelia azonnal izgalomba jött és a szemei kicsit könnybe lábadtak. Felállt a helyéről és kicsit arrébb húzódott. Feltépte a levélen levő pecsétet és izgatottan kezdte olvasni a levelet.