Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Újra Suliban

Az első órája után Becky rögtön a szekrényéhez ment. Le pakolta a felesleges holmikat majd készült a következő órára.
-Helloka.. - köszönt jobbról Josh.
-Öhm.. Szia. - dadogta.
-Láttalak azzal a sráccal.. A pasid? - kérdezte.
-Nem.. Álj le Josh. - be csukta a szekrényt.
-Jól van rendben.. Igazából nem ezért jöttem. Újra indul a csajos csapat, a röplabdázok. Érdekel idén is? Én szervezem össze a csapatot. - magyarázta.
-Még nem tudom Josh, vissza térhetünk erre később? - el sietett.
-De de.. Lehet.. - mosolyogta de ezt Becky már nem hallotta.
Elment a lány mosdóba és be zárkózott egy fülkébe. Előkapta telefonját, de nagyot nézett mert a névjegyzék volt megnyitva és Dominik is be volt írva.
Üzenet neki SMS-t.
"Te írtad be a számodat a telefonomba?"
-"Gondoltam ne menj el anélkül."
"Mikor vetted el a telefonom?"
-"Amikor nem figyeltél.."
"Nyilván, mert nem tudok róla."
-"Nem kéne órán lenned?"
"Miért zavarlak?"
-"Te.. Még mindig sosem, csak éppen el kéne mennem itthonról."
"Miért baj van?"
-"Csak a szokásos.. A fejükben vesznek valamit és nem nyugszanak.."
"Az az hogy azért vagy velem mert, bevésődtem neked vagy mert tesztem neked?"
-"Erről meg honnan tudsz?! "
"Hallottam Dominik.. A szobából indultam ki amikor eről beszéltetek."
-"Fantasztikus.."
"Nekem elmondod legalább? Mert jó lenne úgy a közeledben lenni hogy tudom mit érzel irántam.." - (sikertelen küldés)
-Ne már! - kitörte a mosdó ajtót netet keresve mert neki ezek szerint elfogyott.
-Gyerünk.. Működj! - bosszankodott.
Majd végül jól meggondolta és inkább törölte az SMS-t.
Lassan telt az idő, de végre 14 óra lett.
Bár Becky egy kicsit bátortalan volt, nem tudta milyen lesz most Dominikkal.

Ki ment az iskola ajtón, de kicsit össze rezzent amikor meglátta a motorjának támaszkodó Dominikot.
-Na mond már mi van.. Amikor rá nézel elolvadsz, kizárt hogy ne legyél legalább te szerelemes belé. - nevetett Lucy.
-Túl jól ismersz.. - mosolygott.
-Na végre nem rohansz el. - jegyezte meg Bella.
-Holnap elmesélsz mindent, oké? Most viszont mennem kell.. Jöttek értem.-el sietett.
-Akkor holnap.. Szia Lucy. - integetett.
-Szia. - csak ennyit mondott.
Becky Dominik felé vette az irányt aki most mintha még helyesebb lett volna.
Le menő napsugarak piszkálták a szemét, de csodás arcát ki emelte.
-Szia.. - köszönt halkan.
-Helló. - nyújtotta a sisakot.
Becky némán elfogadta a sisakot majd felpattant Dominik mögé.
Elindultak vissza az erdő felé, de ahol le kellet volna kanyarodni ott Dominik tovább haladt. Becky meglepetten nézett.
-Hová megyünk Dominik? - kérdezte kíváncsian.
-Majd meglátod.. - csak ennyit mondott.
Közben Becky élvezte az utat, a szembe széllel lévő harcot, ahogy a haját szanaszét fújta. No, meg ahogy Dominik-ba kapaszkodott.
Nem volt olyan hosszú az út, nagyjából negyedóra. Egy másik erdős részre értek, az út mentén homokos úton mentek tovább.
Egy nagyobb fához értek ahol egy faház volt a fán.
-Ez nagyon szép.. - jegyezte meg.
-Az apámmal építettem még kis koromban... - motyogta.
Dominik nyújtotta a kezét, majd kézen fogva sétáltak oda a faházhoz, majd egymás után felmásztak.
Egy kisebb ágyikó volt fent és egy szekrény.
De nem volt ennyi, még volt egy emelet fent.
Lentről csak nagy kupi látszódott.
-Kicsit meglepett hogy tudtál róla mit állítanak.. - kezdett bele. - Ugye tudod mi az a bevésődés? - kérdezte.
-Amikor valakit önmagadnál is jobban meg akarsz védeni, bármi áron, és azt a személyt senki nem bánthatja a falkádból ez egy alapvető szabály.
Majd Dominik közelebb lépett hozzá, szinte össze ért az orruk.
-Pontosan.. Az elején azt hittem hogy ez történik, majd rá jöttem hogy ez több ennél.. Engem minden csábít ami benned van Becky.. A hangod.. Az erőd, a külsőd. A személyiséged.. - rá tette kezét az arcára. -Mindig meglepsz majd valamivel, hiszen még tanulnod az erőd, kész relytèly leszel mindnyájunk számára. Főképp a számomra.- fejezte be.
-Nos én sem érzek különösen másképp..
-Nem bevésődtél.. Szerelmes vagyok beléd Becky. - mondta nagy levegővétellel.
Becky át ölelte Dominik nyakát, automatikusan közel kerültek egymáshoz.
Már össze ért az orruk, Dominik viszont nem merte meg csókolni Becky-t. Nem tudta mit akar. Így Becky kezdeményezett, megcsókolta. Kezdek be indulni a dolgok.
-Várj.. Nem akarom el sietni. - lihegett.
-Nem is kell.. - nyugtázta.
-Te más vagy.. Nem akarom veled elrontani.. - magához húzta a lányt és le ültek a kis ágyra.
-Mesélj magadról.. Alig ismerlek. - kérte Becky.
-Hát.. Nem tudom mit mesélhetnék.
-Mi történt a szüleiddel? - érdeklődött.
-Tűz volt.. Éppen egy régi faházban nyaraltunk két éve, amikor tűz ütött ki.
Le égett persze az egész ház és kicsit körülötte is. Én farkassá változtam és kisebb horzsolásokkal megúsztam, de a szüleim.. Túl idősek voltak ahhoz hogy ki jussanak, emberként vagy farkasként. Nem tudtam meg menteni őket. - könnyek gyűltek a szemében.
-Hé.. - rá tette a kezét Dominik arcára. - Én nem akartam fel hánytorgatni.. Sajnálom.
-Nem.. Semmi gond. Jogod van tudni.
-Én jó pár éve egyedül éltem itt.. Mysterytown-ban. Egy aranyos ikerházban.
Éltem az életem egészen a buliig, majd jöttek haza a szüleim.. Szóval tartok ahol tartok. De nem bánom hogy bele vágtam, unalmas volt az az élet.
-Meglehet.. De legalább nincs esély arra hogy meghalj. Vagyis csak kevés. Itt már nagyobb veszély fenyeget..
-Most nem akarok erről beszélni. - bele ült a fiú ölébe. - Szeretném élvezni a pillanatot..-újra megcsókolta.
Dominik ismét viszonozta.
Együtt aludtak el közösen, megint.
De mivel Becky-nek suliba kellett mennie, ezért hagyott egy levelet Dominiknak hogy elment.
El akart sétálni az iskolába, de rájött hogy nem tud erre felé tájékozodni, így pár utcával előrébb teleportálta magát majd onann elsétált a házukig hogy be pakolja a táskájat, majd sietett az iskolába.
Szerencsére még hamarabb is be ért.
Bent már nem volt sok ideje óra előtt ezért a lányokat nem is látta.
Első óra után gondolta végre kéne valamit a lányoknak mondania, nehogy valami hülyeséget terjesszenek.
-Sziasztok. - köszönt Becky.
-Na végre.. - át ölelte Lucy.
-Azt hittem ma már nem is jössz.. - nevetett Bella majd ő is megölelte.
-Itt vagyok.. Csak későn értem be. - vakarta a tarkóját.
-Most már rá érsz beszélni? - kérdezte kíváncsian Lucy.
-Talán.. - motyogta Becky.
-Mesélj már.. - vágta rá Bella.
-A neve Dominik.. - motyogta.
-Már is szimpatikus.. - nevettek.
-Neked ki nem Lucy.. - szólt közbe Bella.
-Na de...Honnan ismered? Mesélj még valamit.. - kérlelte Lucy.
-Volt már valami.."esemény? "-nevetett Bella.
-Jahj lányok, ti nem nyugszotok. Majd mindent elmondok ha én is tudni fogok mi van. - csak át karolta őket és mentek órára.