Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Kaland Az Erdőben

Egy sötét helyen találták magukat a lányok, egymáshoz voltak kötözve a földön.
-Végre fel ébredtek.. - szólt gúnyosan egy srác.
-Legközelebb majd nem ütőd ki őket ennyire.. Logikus. - dünnyögte egy srác a sarokban.
-Hol vagyunk?.. Mit akartok? - kérdezte halkan Lucy.
-Ti mit akartok?! Minek jöttetek?-kérdezte egy másik hang.
-Tereljétek a témát.. - suttogta Becky.
Majd a zsebéből kivett egy körömreszelőt, amit nem tudott mit is keres ott. Azzal viszont nem törődött csak ki használta és el kezdte el vágni a kötelet. Először a sajátját majd a lányokét is sikerült.
-Valamelyikőtök elmondja végre? Kezdek mérges lenni. - bosszankodott egy fiú.
-Ne mozduljatok. - suttogta Becky.
Becky lassan fel állt majd a kötél darabjai szét hullottak a kezén. Pár srác fel pattant hogy készen álljon mindenre.
De amikor elég közel került Becky megtorpant, és nem ment tovább. Csak ennyi fért ki a száján.
-Te jó ég!.. - hátrább lépett.
-Mi a baj Becky? - érdeklődött halkan Bella.
-Ezek a srácok a buliról. - nyögte ki halkan.
-Milyen fiúk?! Te emlékszel? - fel pattantak a lányok is.
-Szóval ti nem?.. - elkeseredve fordult újra a srácok felé.
-Ki bújt a szög a zsákból.. Hozd a lányt..-parancsolta egy srác majd elindult.
Kettő másik fiú pedig megragadta Becky-t majd a srác után vitték.
Le vitték a nappaliba, le ültették a kanapéra.
-Mégis hogy emlékezhet az estére?..-kérdezte egy srác hátul
-Ezt akarom kideríteni. - indult a másik Becky felé, majd le ült az előtte lévő dohányzó asztalra.
Becky fintorogva kúszott arrébb.
-Mire is emlékszel pontosan?.. - kérdezte ijesztő hangnemben.
-Ezek szerint számodra fontos dologra.
-Ne játszadozz! Beszélj. - utasította.
-Nem félek tőletek. - pattant fel.
-Pedig jól tennéd.. - mordult rá.
-Mégis miért? Addig úgysem beszélek amíg nem engeditek el a barátnőimet.
-Ne alkudozz, azt úgysem engedem hogy elmenjenek a barátnőid. - vágta rá.
-Azt sem tudom mire vagytok kíváncsiak.. - tért a lényegre majd odébb állt.
-Arra az estére amikor itt buli volt.. Még egyszer nem mondom el. Kezdj el beszélni. - mondta mérgesen a fiú.
-Nem emlékszünk semmire. - vágta rá.
-Az előbb viszont fel ismertél pár fiút.. Mégis hogy?.. - meredten bámulta Becky-t.
Nagy csend lett..
-Hallgatlak...-mondta össze font karral.
-Fogalmam sincs!! - tört ki a szó belőle.
A fiúk össze néztek. Sugdolózni kezdtek.
-Hívd ide Aamon-t.. - parancsolta a srác.
-Biztos vagy benne? Azt akarod hogy kapja vissza az emlékeit? - ellenkezett egy fiú.
-Valami furcsa van ebben a lányban. Nem átlagos, érzem az erejét.. Valami furcsa erő lakozik benne. - suttogta.
-Ha te mondod.. Akkor szólok Aamon-nak.
A fiúk újra szét széledtek, egy srác ki ment a többi továbbra is figyelte volna Becky-t. Csakhogy eltűnt.
-A fenébe! A kis ribanc. - kiabálta.
-Gyerünk! Az emeletre. - futottak fel.

Becky eközben már a lányokat szabadította ki. Az emeleti ablakból másztak ki éppen.
-Jó.. Kint vagyunk, gyerünk. - sietett Bella.
-Álljatok meg!! - kiáltottak  a fiúk az ablakból.
Majd egyik pillanatról a másikra már a lányok mögött voltak.
-Mi a fene! - kiabált Lucy.
-Fussatok ahogy a lábatok bírja! - szólt előre Becky.
Majd az egyik srác utol érte őket és el kapta Becky-t.
-Fussatok!! - kiabált a lányoknak.
A lányok tették amit mond, rémültek voltak.
Becky-t vissza vitték a házba és már többen figyeltek rá.
Tele volt a szoba emberekkel. Már nagyok is voltak, de ennek ellenére nem volt aranyos a tekintetük.
-Mondtam hogy hagyjatok ki ebből..-ellenkezett a srác akit be hoztak.
-Segítened kell.. - szólt hozzá a másik.
-Ő meg mit keres itt?.. - mérgesen mutatott Becky-re.
-Vissza kell adnod az emlékeit. - mondta.
-Nem teszek ilyet te is tudod!
-Érzem a benne lakozó erőt. Csak menj a közelébe és érzed.
Aamon elindult Becky felé. Aki ijedten fel állt és hátrált. Félt a fura alaktól.
Aamon a kezét nyújtotta felé.
Becky viszont falba ütközött, nem volt menekvés.
-Igazad van.. Tényleg érzek valamit.. De az illata is nagyon jó.. - ábrándozott és nyalogatta száját.
Becky nagyon megijedt és össze rezzent mikor Aamon hideg ujjai hozzá értek arcához.

A buli a kis ünnepély mely két hete volt... Nem emlékezett.. De már minden megvan. Tudja mit látott-hallott, hitt.
Minden eszébe jutott egy érintés miatt, attól a személytől aki megszuggerálta.

Becky elméje nem akarta be fogadni az igazságot, ami igazából történt. Gyötrelmek között hánykódott a földön a fejét fogva.

Majd kintről egy srác tört be.
-Mi a fenét műveltek azzal a lánnyal?!
A fiú és Becky szemeztek. A fiú látta hogy szenved Becky, szinte át is érezte.
-Neked ehez semmi közöd kutyus..-vágta rá Aamon.
Pár fiú ki tessékelte a nem várt vendéget.
Becky elméje viszonylag megnyugodott viszont elájult a megerőltetéstől.

Több órára eszméletlen volt.. Ott feküdt a kanapén sötét szörnyekkel körül véve.

-Kérlek had vigyem el.. Elég sötét dolgot bele tömtetek a fejébe. Jóvá tehetem.-próbálkozott a fiú.
-Mégis miért? Tán téged nem csak az ereje vonz? - nevetett.
-Olyasmi. Van benne valami fura. Éreztem hogy szenvedett.
-Igazán?.. Egyre érdekesebb ez a lány...-méregette a szegény Becky-t.-Rendben.. Vidd. De csak erre a hétre, addig a szüleinek is tudni kéne valamit róla, azt mi el intézzük.
-Jól van. - csak fel kapta a srác majd elvitte.

Pár óra múlva este felé Becky magához tért.
-Ho-hol vagyok? - kapott a fejéhez fájdalmában.
-Most már biztonságban. - nyugtatta a srác.
-Már nem igazán tudom mi az hogy biztonságban.. - motyogta.
-Nálunk jó helyen vagy.. - simogatta arcát.
-Nálatok?.. Mégis hol? - lassan próbált fel ülni.
-Ezt majd később elmesélem.. - csak fel állt és elment.

Becky kicsit ücsörgött, próbált megnyugodni.
Viszont nem sokáig mert a furcsa srác vissza jött.
-Tudom.. Most zavaros lehet minden, de én hozatalak el, hogy segíthessek.-vissza ült mellé.
-Most már kérem azokat a válaszokat mert rengeteg kérdésem van. - vágta rá.
-Rendben.. - mosolygott. - Gondolom az első kérdésed rögtön az lenne hogy mik ezek a lények. - kezdett bele. - De.. Ezzel nem akarlak terhelni, csak szépen lassan.
-Rendben.. - mondta Becky már nyugodtan.
-A nevem Dominik, de barátoknak csak Dom.. - mosolygott, azzal meg mutatva szép fehér fogait.
-Becky vagyok. - mondta végül.
-Szép neved van.. Becky. Smith ugye?-érdeklődött.
-Igen. - bólogatott.
-Ugye ismered a fantasy stílust?..
-Igen, ismerem. Régen sokat olvastam. Még általánosban. - dadogta.
-Nos, akkor ismered a vérfarkasokat és a vámpírokat. - tért a lényegre.
-I-igen miért? - furcsállta a témát.
-Mi lenne ha léteznének?..-próbálta játékosan felhozni a témát.
-Az lehetetlen.. Nem léteznek. - vágta rá.
-Jó.. De ha mégis. - furcsa grimaszokat vágott.
-Jézusom! - pattant ki az ágyból.
-Hé.. Nyugi. - próbálta nyugtatni kézmozdulatokkal.
Becky eltávolodott Dominikról..
-Ne aggódj, én nem foglak bántani.
Becky némán állt a fal mellett a lehető legmesszebb.
-A farkasok és vámpírok nem arról híresek hogy nem bántanak.. - csak ennyit mondott.
-A mai világban igen. Létezik kedves farkas vagy vámpír. - magyarázta.
-A mai világban?.. - motyogta. - Szóval ki sem haltatok? Mármint.. - össze zavarodott.
-Nem.. Nem haltunk ki.. Mindig is itt voltunk. - mondta halkan.
Majd megvillant egy kis fényben az arca, roppant helyes fiú volt, szőke haja pár sötétebb tinccsel. A szeme óceán kék volt, egyszerűen csodás látvány volt.
A fény ami az ablakon szűrődött be, a karját is megvilágította. Látszott hogy viszonylag kigyúrt volt, de nem az a nagyon kigyúrt.

Majd miután Becky megcsodálta Dominik felső testét, már amennyire azt ruhában lehet, kicsit közelített felé.