Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Felszínre Törés

Sokáig pakoltak, de végre otthonos lett a kis házikó, Mary éppen főzött a konyhába, Becky pedig nem rég fejezte be a pakolást.
-Mit főzöl? - érdeklődött Becky.
-Reggelinek mindjárt van tükör tojás, ebédre pedig majd nézek egy receptet, és ebéd után ha gondolod, tanítalak.
-Tökéletes.. Addig ki ülhetek a kis szigetre? Merre van a függőágy? - kérdezte izgatottan.
-Azt hiszem a kanapé mögött. - motyogta majd vissza ment főzni.
Becky hamar rá lelt a függő ágyra majd sietett is ki.
Nagyon hangulatos volt, már át sétálni is a kis szigetre, a híd alatt egy kis patak folyt, be az erdőbe, két oldalt a sziget körül viszont szét terül.

Becky kicsit bénázott, majd sikerült fel raknia a függő ágyat. Kényelmesen elhelyezkedett rajta egy könyvvel, telefonjával és egy kis füzettel.
Zenét hallgatott és közben olvasott egy kicsit. Az egyik kedvenc könyvét, egy romantikus kötetet.
Hamarosan viszont éhes lett, így be ment reggelizni.. Majd azt gyorsan be falta hogy vissza mehessen a kis helyére.
Nagyon jól érezte magát, elmerült a könyv lapjaiban és a ritmusos kellemes zenében.
Viszont az idő repült, Mary ki jött Becky-hez, hátha készen áll már a tanulásra. A lány bólintott majd neki is láttak, először könnyebb, alap varázslatokat tanult, majd egyre menőbbeket. Bár ez már csak napról napra fejlődhetett.

Gyorsan el telt ez a hét, már szombat van, éppen csomagolnak össze hogy menjenek haza, ugyanis hétfőn újra iskola.
Hamar haza autóztak majd kicsomagoltak.
Becky-hez át jött Lucy aki valamiért roppant ideges volt, sürgősen beszélni akart Becky-vel.
-Mond már! Mi van?- kérdezte.
-Becky.. Szerintem Bella nem halt meg. Amikor jöttem ide felé, mert írtad hogy jöttök haza, láttam őt! Éppen sétált az erdőbe, ahol a buli volt.. Szerintem megszuggerálták. - hadart.
-Álj.. Álj.. Biztos ő volt?! - pattant fel az ágyról.
-Csak felismerem már.. - össze font a karját.
-Jól van.. Nézzük meg. - indult az ajtó felé.
-Becky.. Biztosan? A vámpírok erősebbek nálunk. - aggódott.
-Már nem. - motyogta, majd le sietett a lépcsőn. - Anya, ideje elintéznem. Lucy-val elmegyünk. - irányba vette a bejárati ajtót.
-Mi? Biztosan? Készen állsz rá? - sietett utána Mary.
-Igen.. Azt mondtad a harag és a félelem vagy egyéb érzések fel erősítenek. Főleg ha erdőben vagyok. - vágta rá. - Menni fog.
Lucy-val tehát útnak indultak.
De amikor be léptek az erdő részéhez Becky-t rossz érzés fogta el.
-Ez az erdő tényleg más.. Tele van gonosszal. - jegyezte meg.
-Nem újdonság.. - vágta rá.
-Jó figyi.. Szerinted az erdőben lesznek vagy a házban? - kérdezte közben figyelte a helyet.
-Előbb te figyelj, mi az hogy már nem félünk tőlük?! - suttogta.
-Anyám le vonta a védő bűbájt rólam ami vissza fogta az erőmet. Neked még direkt nem mondtam el, minél kevesebbet tudsz annál jobb. - magyarázta.
-Nem értelek. Milyen lény vagy te? Vámpír lettél?! - meglepetten nézett.
-Nem.. De shh.. - fogta be a száját. - Látó vagyok, egy régi és erős kihalt boszorkány faj. De nem mondhatod el senkinek.. - vágta rá.
Lucy bólogatott majd a ház felé indultak.
Be lestek az ablakon, a földszinten nem volt senki. Így hát be mentek, és siettek az emeletre.
Ahol a vámpírok Bella-t szívták.
-Nem ezt nem.. - sietett volna fel hogy le szedje a vámpírokat Bella-ról, de Becky vissza fogta.
-Ne rontsd el a tervem. - suttogta.
-Ja hogy olyanod is van? - meglepetten nézett megint.
-Shh.. - mutató ujját rá helyezte a szájára.
Becky óvatosan fel nézett, senki nem volt az útban.
-Figyelj rám most jól, te előre mész és kiabálod Bella nevét, és mondd hogy láttad őt, és ne félj, megyek utánad.. - elengedte Lucy-t.
Lucy bólogatott, jelezve megértette.
-Bella!! - kiabálta. - Tudom hogy itt vagy.. Láttalak. - lassan elindult a lépcsőn. -Bella?..-kérdezte halkan.
-Bella!! - szólongatta. Majd fel ért a lépcsőn, jobbra észre vette a vámpírt aki éppen szívja Bella nyakát. Hamar el lökte Bella-ról a vámpírt, mire az mérgesen nézett rá.
-Te meg mit keresel itt?.. - kérdezte majd közeledett felé.
-Láttam itt Bella-t! Azt hittem meghalt. Azonnal engedjétek el! - parancsolta.
Erre a vámpír csak nevetett.
-Vagy mi lesz?.. - össze font karját.
Becky lassan fel sétált a lépcsőn, teljesen határozott arccal.
-Vagy meghalsz. - mondta határozottan.
-Meghal?.. Meg tudsz ölni egy vámpírt?.. - csodálkozott Lucy.
-Természetesen.. - mosolygott.
-Azt megnézném.. - nevetett a vámpír. Majd köré gyűltek a többiek.
-Két felé képpen is megölhetlek.. - közelebb lépett hozzá Becky. - Karót döfök a szívedbe vagy varázslattal el égetlek..
-Úgysem vagy rá képes... - jegyezte meg egy vámpír.
-Igazán?.. - fel húzta egyik szemöldökét.
Becky fel emelte egyik kezét majd a vámpírra irányította. A vámpír fel emelkedett.
-Te?.. Ezt hogy csinálod? Mi vagy te?! - idegesen reagáltak a vámpírok.
Majd Becky egy határozott mozdulattal kidobta az ablakon a vámpír.
Utána ugrott és varázslattal enyhén érkezett mint egy tollpihe.
-Lucy, vidd ki Bella-t. - szólt fel.
Vámpír felé irányította a kezét és egy zöld aurájú sugár áradt ki a kezéből ami szénné égette a vámpírt.
Becky nagy elrugaszkodással fel repült.
-Megölted őt! - kiabálta egy lány.
-Vigyázz a szádra vagy te is úgy végzed!-szólt rá.
A lánynak könnyes lett a szeme, nem mert támadni, ahogy a többiek is féltek.
-Boo! - ugrott feléjük. Majd nevetett azon hogy arrébb ugrottak. - Látjátok milyen ha félnek tőled?.. Egész jó érzés. - nevetett majd le sietett a lépcsőn.
A ház előtt veszekedett a két lány, Bella nem akart menni a szuggerálás miatt.
Becky nagy kar lendületet vett és egy simítással le söpörte róla a szuggerálást.
-Mi..? Hol vagyok? - értetlenkedett.
Lucy boldogan megölelte hogy vissza tért barátnője.
Majd egy újabb lendületet vett és ki törölte a lányok emlékeit ahogy közelebb lépett és a homlokukhoz ért. Majd azt súgta a fülükbe: Menjetek haza, és tanuljatok hétfőre, ugyanis vége lesz a szünetnek. Nevetett. Majd elsietett a lányok közeléből.

Bella és Lucy ketten haza sétáltak és biztonságban haza értek.
Becky is indult volna haza de, nagy peche lett. Az össze vámpír és farkas ide gyűlt.
-Hát itt vagy.. - közeledett felé agresszívan Aamon a fő vámpír, a legerősebb.
Becky kezét tartotta felé mire ő mozdulatlanná vált.
-Kedves Aamon, ha nem tévedek.. Már nem vagy erősebb nálam. - levegőbe emelte Aamon-t majd mintha a torkát fogta volna fulladozni kezdett.
-Ne..ne..kérlek. - fogta a torkát.
Becky határozottan le engedte karját. A többiek felé indult.
-Mégis mi vagy te? Miért jöttél vissza? - jött a sok kérdés.
-Válaszolj már! - ennél a mondatnál meg akadt Becky.
-Itt én vagyok az aki kérdezz, és nem ti, szóval pofa be! - kiabálta. Majd hamar csend lett.