Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Igazság a Múltból

Mary nagy koppanással ért a földre, így hamar le siettek az emeletről a többiek.
-Itt meg mi történt? - nézett nagy szemekkel Tamara.
-Helyre teszem a dolgokat ha már, két hétig nem tehettem. - elviharzott.
-Hé! Mégis hova mész? - sietett utána Dominik.
Majd amint elég messzire értek a háztól Becky megállt.
-Muszáj veled beszélnem valahol! - mondta mérgesen.
-Miért? Mi történt? - vágta rá.
Becky nem válaszolt, így Dominik inkább át gondolta.
-A faházam meg felel? - kérdezte.
-Tökéletes. Mehetünk. - fel ültek a motorra majd egyenesen a faházhoz mentek.
Egymás után fel is másztak, majd Becky megkönnyebbült hogy végre kettesben vannak, leginkább megcsókolta volna a fiút, de most fontosabb dologról kell beszélniük.
-Én.. Rengetek dolgot láttam..-mondta remegő hangon.
-Figyelj, várhatunk amíg megnyugszol, később is elmondhatod. - nyugtatta.
-Nem! - vágta rá. - Nem tudnék ezekkel élni.. Muszáj elmondanom. De egyet mondtak hogy anyámnak ne mondjam el.. Neki nem.. - motyogta.
-Miről beszélsz? - felhúzta egyik szemöldökét.
-Rengeteg mindent láttam, úgy kezdődött hogy sötétségben vagyok, majd furcsa boszikat, helyeket, tárgyakat láttam, majd suttogtak. Olyan volt mintha előttem állnának, meséltek rengetek dolgot, de ha ez csak álom volt akkor nem igazak? Csak én csináltam? - össze volt zavarodva.
-Nem vagyok egy boszorka szakértő, de szerintem beszélni kéne eggyel. - javasolta.
-Nem ismerek megbízható boszorkányokat. Talán te igen? - érdeklődött.
-Tamara. - vágta rá.
-Ő nem farkas? - kérdezte gúnyosan.
-Hibrid. - motyogta.
Becky-nek elállt a szava, fogalma sem volt róla. Nagy csend lett, elterelődött a téma arról amiért valójában itt vannak.
-Becky.. Akkor elmondod miről van szó? - kérlelte.
-Oh.. Hát.. - motyogta.
Dominik továbbra is figyelmesen hallgatta.
-Boszorkányokat láttam, az őseimet. Nem voltak túl boldogok hogy, Mary az oka annak hogy találkozok velük de fontosnak tartották hogy elmondjanak mindent.. És elég komoly dolgokat mondtam az anyámról.. - kezdett bele. - Azt mondták hogy a boszorkányok ki tagadták őt. Szörnyű dolgokat tett, nem volt becsületes, ráadásul pont az ő korában, amikor komolyan vették a más fajjal való együttlétet ő akkor találkozott egy férfival, és viszonyuk volt. Itt kezdődtek a gondok.. Majd sok fekete mágiát használt, ami rossz dolog mindenkire nézve ha, sokat csinálják. - folytatta.
-Akkor Mary nem egy becsületes ember.. Erről nem is tudtál semmit igaz? - vágta rá.
-Nem.. Semmit, anyám bizonyára így akarta. Erről a világról sem mesélt volna ha, nem akarok nyomozni utána.. Hajthatatlan vagyok ha, valamit kitalálok..-nevetett.
-Igen.. Azt tudom. - mosolygott. - Na de mit mondtak még? - érdeklődött.
-Anyám tetteiről sokat.. De ezek mellett még rengeteg boszorkányos dolgot.. Van egy világ, vagy hely, még magam sem értettem mi is.. - sóhajtott - De azon a helyen vagy világban.. Vannak boszorkányok holmijai, az utódoknak hagyták ott. Sok fontos tárgy, könyvek, és egy kunyhó a Nagyerdő közepén, valószínűleg ott van minden.. Tudom furcsa hogy, össze vissza mondom de magam sem értem még, sok meglepetést rejtek magamnak is. Valószínűleg majd rá jövök miről is van szó. - magyarázta. - De.. Láttam azt a kunyhót.. - tette hozzá majd maga elé bámult.
Dominik egy ideig várta hátha még mond valamit, közben viszont meredten bámult maga elé mozdulatlanul.
-Becky?.. - szólt hozzá halkan.
Majd Becky egy hirtelen mozdulattal megragadta a fiú kezét ami a szeme előtt haladt el.
Megfogta a másik kezét is, és mormogott valamit.
Dominik látta azt amit Becky látott, megmutatta neki.
Dominik kissé ijedten engedte el a lány kezét.
-Ezt hogy csináltad?
-Tanítottak pár dolgot, adtak tanácsot és segítettek. - mosolygott.
-Akkor erősebb is lettél? - kérdezte félve.
Becky nem válaszolt, válaszként inkább meg mutatta.
Kint szellő csapta a fa ágakat, zuhogott az eső pár percig, villámokat is lehetett hallani. És egy másodperc alatt elhallgatott minden, de abban a pillanatban Becky felkapta Dominikot varázslattal és maga előtt elengedte, közelségük megzavarta a jelenlegi legfontosabb témát.
Dominik közel hajolt Becky-hez, mire ő eltűnt előle, kint termett a motor mellett.
A fiú érdeklődve kereste, bent nem volt sehol, majd gondolta le mászik.
-A kérdésedre a válasz: Igen. - nevetett a fiú tekintetén.
Dominik nagyot ugrott a létra felétől és megragadta a lányt hogy már ne menjen el.
-Kész meglepetés vagy Becky Smith.. - újra közelített és adott egy aprócska csókot a szájára.
-Te sem vagy semmi Dominik. - nézett a fiú szemébe.
-Még van valami amit nem mondtál el?-érdeklődőt.
-Főképp rengeteg boszorkányos dolgot, az erőmmel kapcsolatban és a varázslattal. De azt mondták fontos lenne hogy megtaláljam azt a helyet amit láttam, úgy tudnék nekik segíteni. - motyogta.
-Segíteni? De miért? - faggatta.
-Fogalmam sincs.. - dadogta.
Becky nagyon gondolkodott, valami nem stimmelt számára, érezte hogy valamit nem mondtak el.
-A fenébe.. - csattant fel.
-Ho ho! Mi a baj?
-Valamiben sántikálnak.. Valami nem stimmel Dominik, át akarnak verni. Nagyobb baj lehet mint hinnénk. Nem mondták hogy miért kell segítenem. Nem tetszik ez nekem. - mérgelődött.
-Hé.. Nyugi. - magához ölelte. - Bármi is az segítek, nem hagyom hogy egyedül menj végig ezen. De kérlek előbb avassuk be Tamara-t. Hátha tud segíteni. - javasolta majd elengedte karjaiból.
-Nem.. Nem lehet. Minél kevesebb tudják addig jó. Az az érzésem az a céljuk hogy, egyedül tegyem meg, egyedül keresem meg a helyet. Mi van ha ez valami hülye próba tétel? - újra mérges lett.
-Nem tudom mit mondhatnék.. Nem ismerem a boszorkányokat, de segítek amiben kell. - Becky arcára helyezte a kezét.
-Tudom.. És sajnálom csak egyenlőre fogalmam sincs mit kéne tenni, a dolgok elkezdésében nem vagyok jó, sem a kutatásban. Remélem te jó van ezekben.
-Hát.. Majd kiderül. - ravaszul mosolygott.
-Shh..- rá helyezte a fiú szájára mutató ujját. Majd fülelt.
-Mi az? - kérdezte gúnyosan.
Becky nem válaszolt hátha meghallja amit kell, hátrébb lépett.
Furcsa süvítő hangzott hallott, mintha fújna a szél, de nem fújt.
-Te is hallod? - nézett megszeppenve.
-Mégis mit? - kérdezte kíváncsian. - Farkas hallásom van de, nem hallok semmit, te mit hallasz? - kérdezte.
-Szerintem az egyik boszorkány jelet küldött. De elmegy ha, velem jössz.. Kérlek maradj itt, ha soká jönnék gyere utánam...-csak elszaladt.
-De.. Becky! - kiabált utána de Becky meg se hallotta.
Egyenes a hang után ment, vezette őt.
Kezdett egyre bentebb érni az erdőbe, de végre, meglátott egy szürke árnyat.
-Hé! Ki van ott? - kérdezte hangosan.
-Halkabban gyermekem.. - szólt egy remegő hang, mint egy öreg hölgy.
-Ki az? - kérdezte.
-Ha a nevem érdekelne elárulhatom de többet úgysem tudnék neked mondani...-nevetett
-Ön is boszorkány?- kérdezte, majd közelebb lépett.
-Igen, az volnék... Beszélnem kell veled.-tért a lényegre.
-Miről? - már a furcsa árny előtt volt, olyan volt mint egy szellem.
-Sok a kérdés.. - vágta rá.
-Ha nem beszél magától muszáj kérdeznem, halljam mit akar? - kérdezte újra flegmán.