Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Igazán?..

-Becky?.. - futott az erőből Dominik majd megtorpant mikor meglátta hogy félnek tőle.
-Hát te is végre megérkeztél.. - tárt karokkal várta hogy oda sétáljon.
-Mi folyik itt?..
-Fel fedem a titkom.. Gondolom mindenkit érdekel mi is vagyok... - nevetett.
Figyelmesen nézték Becky-t hogy el mondta volna végre. De Becky anyja Mary hirtelen ott termett mellette.
Az összes lény csodálkozott és nem értették.
-Kezdtem aggódni, sokáig voltál és a lányok haza sétáltak. - suttogta.
-Én küldtem haza őket, nem akarom hogy bele keveredjenek. - suttogta vissza.
-Nos, látom készülsz felfedni magad. Pont jókor jöttem. - mosolygott.
-Várjunk.. Mary?! - mordult rá Aamon.
-Kicsit fázis késéssel de felismertél. - nevetett.
-Ezt meg hogy érted? Ismeritek egymást?-értetlenkedett Becky.
-Természetesen.. Ő a régi boszi. - morogta.
-És már nem az egyetlen. - vágta rá.
-Ezt meg hogy érted? - csodálkozott.
-Úgy.. Hogy azért éreztétek a lányomat furcsának mert ő is az, csak éppen Látó. Sokkal erősebb, és kihalt fajból származik. Így már nem bánthatjátok a szerződés miatt. - mosolygott.
-Ez nem lehet.. Ő nem lehet Látó! Azok ki haltak úgy ahogy mondod. - ellenkezett Aamon.
-Láttad mire képes.. Erősebb mint te. Csak eddig egy sötét mágiával vissza fogtam az erejét, azt akartam hogy ő döntsön akarja-e ezt. - magyarázta.
-És ahogy elnézem akarta.. Ki ne vágyna egy kis izgalomra.. - össze fogta két kezét.
-De hogy értetted hogy nem bánthatnak? Milyen szerződés? - érdeklődött halkan Becky.
-Régen egy szerződést kötöttek őseink. Sok mindenről döntést hoztak, így köztük ezt is.-vágta rá Aamon.
-Szóval ezért voltál olyan furcsa.. - lépett elő Dominik.
-Hát te még élsz? - csodálkozott Mary.
-Ezt hogy érted? - nézett Mary-re.
-Azt hittem a szüleiddel haltál. - fel húzta egyik szemöldökét.
-Meghaltak a szüleid? - érdeklődött Becky.
-Ezen már túl tettem magam. Ők nem voltak farkasok, nem tudtak ki jutni a veszélyből. - motyogta.
-Sajnálom. - mondta Becky.
-Szóval örülj, kis Látó mert mi nem bánthatunk. - lépett hátra Aamon.
-Elég furcsa egy ősi vámpírt meghátrálni, remélem tudod. Jó látni hogy tehetetlen vagy. - vágta rá Becky.
-Csak fogd vissza magad kis boszi, ha kell megtalálom a módját hogy ki nyírjalak.
-A bátorságod a régi, megfelel. - nevetett Mary.
-Anya.. Szerintem ideje menned. - motyogta Becky.
-Ezt meg hogy érted? Te is jössz velem. - meg ragadta karját.
-Ígérem, később még taníthatsz és holnap reggel haza megyek, csak had maradjak.-érintéssel kommunikáltak a szájuk nélkül, mások nem hallották. Csak éppen néztek hogy mi történik.
Mary hát egy csókot nyomva Becky homlokára távozott.
Miután Mary elment, Becky újra társaihoz fordult.
-Akartok még valamit? Vagy elmentek végre? - flegmázott.
-Te vagy a területünkön.. - mordult rá egy vámpír. De Becky hamar elintézte. Fel repítette majd arrébb le dobta.
Erre az összes vámpír egy pillanat alatt eltűnt. A farkasok is épp indultak.
-Dominik.. - szólt utána elhaló hangon.
Dominik érdeklődve fordult a lány felé.
-Én.. Sajnálom a múltkori esetet. Ha nem zavarok most maradnék. - ajánlotta.
Dominik egy ideig nem is tudta mit reagáljon. Majd végül csak kezét nyújtotta a lány felé. Becky hamar oda sietett hozzá majd Dominik a kezét Becky vállára helyezte majd séta közben játszott a lány hajával.
Hamar el is érték a kis házikót, amit múltkor nem sikerült jól megnéznie, na most igen.
Egy szép világos barna két emeletes házról van szó, nagy ablakokkal.
-Itt él a falkád? - érdeklődőt.
-Már három éve. - nyitotta neki az ajtót.
Becky amint be lépett finom illatok fogadták.
-Mit sütöttél Tamara? - nevettek a fiúk majd hamar le ültek az asztalhoz.
Becky az ajtó félfának támaszkodva figyelte ahogy eszegetnek egy finomnak tűnő süteményt.
-Ő meg ki? - ragadt meg a szeme Becky-n.
-A kis boszi.. A Látó. - mondta az egyik.
-Mary lánya. - pontosította Dominik.
-Becky?.. Ha nem tévedek.
-Igen.. - motyogta. - Becky Smith vagyok.
-Tamara vagyok. A falka anyja helyett anyja.
-Te is farkas vagy? - érdeklődött.
-Igen. - mondta egy kis mosollyal.

Egy hangos tompa hangot hallott Becky az emeletről, mintha valaki tompán ugrott volna.
-Körbe nézek.. Ha szabad. - fordult Tamara felé.
-Csak tessék. - mosolygott.
Becky vissza mosolygott majd elindult felfelé.
Fent egy nyugis nagyobb helyre ért, nappali szerűség, mint amibe be volt zárva Dom-al.
De az lent van.
Itt fent körbe nyolc szoba volt, nyilván a falka tagok szobái. De a bámészkodást egy idegen érintés zavarta meg Becky-t, a hátán.
El ugrott az idegen alaktól, majd akkor látta meg hogy egy vámpír.
-Szervusz kis boszi. - köszönt mély hangon.
-Mit akarsz? - már nem félt.
-Gondoltam magam veszem szemügyre a kis boszit.. - elkezdett körözni körülötte.
-Szerintem már az első pillantás elég volt neked, mond mit akarsz?..

Dominik már befejezte az evést így, gondolta megnézni Becky-t.
Majd amikor lépcsőhöz ért, hallotta hogy Becky beszél valakivel, hamar felismerte a hangot.
-Damon... Mit gondolsz Aamon mit szól a kis attrakciódhoz? Menj innen.
-Ugyan.. Csak gondoltam megnézem az új játékomat. - nevetett.
-Nem vagyok senkinek a játékszere..-mordult rá Becky.
-Menj el Damon. - kérte még egyszer Dominik.
-Én nem kérem hanem kitessékellek. Menj míg szépen kérjük. - vágta rá Becky.
-Mond te nem voltál ott amikor Becky eljött hozzánk? Te tényleg nem vagy ott ahol kéne. Kitalálom, éppen vadászni voltál.-közeledett hozzá. - A városban.
-Túl jól ismersz.. - tárta ki karját.
-Menj el Damon. - mondta még egyszer és utoljára.
-Ugyan már, milyen itt a vendégszeretet?
-Vámpírok számára semmilyen! - Becky újra a felemelő varázslatot használta, Damon a plafonhoz vágódott.
-Eressz le kis boszi! - morogta.
-Ezer örömmel. - határozott nagy erővel ki dobta Damon-t a mögötte lévő ablakon, aminek az üvege ripityára tört. De Becky egy csettintéssel újjá varázsolta.
De itt még nincs vége, hogy ne is jöjjenek ide a vámpírok egy határbűbájt is csinált.

A levegőbe emelkedett, körülötte újra a zöld aura jelent meg, a szeme fent akadva fehéren virított, Dominik nem tudta mi történik.
Alig pár másodpercig tartott meg ez, majd mintha mi se történt volna vissza ereszkedett a földre.
-Most már nem fog vissza jönni. - jegyzete meg.
-Mi? Miért? Mit csináltál? - nézett hülyén.
-Nem fognak vissza jönni, oké? Meg se köszönöd? - mordult rá.
-Köszönöm. - motyogta.
Becky mosolygott majd le ment a konyhába. Tamarát találta csak ott, a többiek a nappaliban voltak.
-Szia. - arrébb tessékelte haját.
-Hello, ha gondolod vehetsz egy kis sütit, még maradt. - nyújtotta a tányért.
-Köszönöm. - mosolyogva elfogadta.
Majd le ült az asztalhoz és hozzá látott az evéshez. Közben az ablakon csodálta ahogy le megy a nap.