Éjszaka az erdőben (Befejezett)

Kalandok

A barlang egy jó pofa kis üreg volt, kicsit sötét, de barátságos. Bent tűz lobogótt az idő állása ellenére.
Tamara hamar be is ment, már ismerte a helyet, Becky követte majd kipakolt a nehéz táskából.
Tamara máris nézte a Joseline erdőhez való varázslatot, hogy mihamarabb átjuthassanak.
-Tudok valamiben segíteni? - érdeklődött.
-A könyveket kellene át nézni, a Joseline erdő portál igéjéhez.
-Rendben.. - magához vett pár könyvet.
Mindketten nagyban nézték a könyveket a titkos boszorkány portálhoz, de sok idő után sem jártak sikerrel.
-Sehol sincs Tamara.. Nagyon elrejtették.. Vagy anyám megsemmisítette volna? Képes lenne rá.. - motyogta.
-Fogalmam sincs Becky, de az idő bűbáj csak valós három nap után jár le. Így vagy várunk, vagy gondolkodunk. - sóhajtott.
-Igazad van... Meg kell találnunk. - vágta rá.
Újra át nézte a nála lévő könyveket, Tamara is ugyan ezt tette.
Újabb sikertelen keresés lett a vége.
-Újra semmi.. - folytatta tenyerébe a fejét.
-Nézd át meg egyszer újra.. Kérlek.
-Jól van.. Rendben. De ez az utolsó. - kapta fel a fejét.
-Köszönöm. - mondta majd ő is újra át nézte.
Pár perc múlva Tamara erősen nézegetett egy lapot, talált rajta valami furcsát és ez feltűnt Becky-nek.
-Tamara? - kérdezte majd közelebb lépett.
-Igen? - kapta fel a fejét.
-Találtál valamit? - érdeklődött.
-Azt.. Azt hiszem igen.. - motyogta.
Becky le ült mellé majd ő is megnézte a lapot.
-Ez az! Itt a bűbáj.. - mondta nagy boldogan.
-Mi? Ez nem az.. Ez a teleportáló bűbáj.. De olyan furcsa, ha elforgatom a lapot, csillog a szöveg.. - mozgatta a lapot.
-Tamara.. Én itt más szöveget látok mint te.. Ez a csabda. Nem látja mindenki? Csak a Látók? - kérdezte elhaló hangon.
-Ez.. Megmagyarázna pár dolgot. De anyád honnan tudta hogy te fogod látni?
-És mi van ha nem tudta? Így érthető, hiszen azt hitte örökre megszabadul a boszorkányoktól. Nem tudhatta. - rakta össze.
-Igazad van. Akkor hajrá, mond mi kell a bűbájhoz és menjünk át végre abba a rohadt erdőbe! - pattant fel.
-Rendben.. Először is, kell egy tükör ami jelképezi a portált, aztán nagyjából csak rengeteg növényre lesz szükség! - pattant fel ő is a könyvvel a kezében.
Hamar össze szedték azt a sok növényt majd szét szórták a tükör körül.
-Kezdhetjük? - kérdezte izgatottan Tamara.
-Kezdjük. - vág rá.
Becky halkan mondta Tamara-val a varázsigét. A tükör köré emelkedtek körívben a virágok, növények. Nagy fénnyel lila portál lett belőle, de mivel ez sok erőt igényelt Becky és Tamara össze esett.
Pár perc múlva teljesen önmaguk voltak, hamar feltápászkodtak majd össze néztek.
-Woow...
-Várj.. - ragadta meg Becky Tamara karját.
-Mi az? - mordult rá.
-Biztosan be menjünk mind ketten? Hátha baj lesz.. - érdeklődött.
-Igen, hamar össze kell szednünk mindent, és ha nem csal az érzésem, lassan le telik az első nap. - vágta rá.
-Jól van.. Menjünk. - mondta végül.
Tamara-nak nem kellett kétszer mondani, rögtön be is lépett, Becky szinte kényzseritve érezte hogy mennie kell, így utána ment.
Minden halvány lila volt körülötte, furcsa buboréknak érezte a körülötte lévő teret.
Próbálta ki tapogatni a hely szélét, hátha van valahol vége, de egyszerűen végtelenségbe nyúló volt az egész.
Majd egyszer csak az előtte lévő tér össze olvadt, egy tölcsérré formálodott majd Becky kicsuszott belőle, a felhőkből pottyant ki egy valóságos normális helyen.
Meglátta a kunyhót és a feszült Tamara-t.
Rosszul érkezett a földre így próbálta össze szedni magát.
-Gyerünk már Becky.. Sietünk kell.-sietett a kunyhóba.
-Jól van megyek már.. - lassan sikerült fel kellnie majd Tamara után ment.
-Ez nagyon jól néz ki.. Nagyon boszorkányos.. Woow. És mennyi könyv.-oda lépett egy hosszú polchoz. - De Becky ezt hogy visszük át? - nézett Becky-re nagy szemekkel.
Varázslattal a portálon, dobáld át őket, én addig körbe nézek. - csak ki ment az ajtón.
-Jól van.. - motyogta Tamara.
Szép kis erdő volt, alkony egész jól nézett ki.
De ahogy sétált egyre messzebb furcsa hangokat és árnyakat látott Becky.
-Hahó?! - kiabált idegesen.
-Becky? Mi az? - szólt Tamara a kunyhó ajtajából.
-Gyere.. - intett.
-Mi az? - kérdezte gúnyosan.
-Hallgasd.. - vágta rá.
Hirtelen ijesztő szellem hangokat hallottak és szél susogást amikor nem is fújt, megint csak. Majd egyre több és több szellem képű boszorkányt láttak.
-Atya Úr Isten... - kapott a fejéhez Tamara.
-Anyám az összes helyi boszorkányt ide zárta.. - állapította meg.
-Hát eljöttél.. Becky.. - szólt egy idős hölgy.
-Miután szépen át vágtak gondolom megkérdőjelezhető volt.. - össze font a karját.
-Tudom csúnyán elrontottam a múltkori beszélgetést. - tette hozzá.
Hátul viszont egy helyes arcvonású fiú nagyon felfigyelt Becky-re.
-Most mondja hogy, vigyem ezt a sok boszorkányt innen? - mondta végül.
-A repítő varázslattal, a határ bűbájt már megtörtük. - mondta.
-Rendben.. - motyogta. - Tamara? Segíts.-nyújtotta felé a kezét. Tamara hamar megfogta majd motyogni kezdték a repítő bűbájt mire az összes boszorkány fel repült az égbe és át mentek a portálon.
-Hé, jól vagy? - nézett aggódva Tamara.
-Nem.. Szerintem valami baj van velem.. Gyengének érzem magam. - lehuppant a földre.
-A portál miatt is lehet, át kell mennünk! Gyere gyorsan! - felhúzta majd ök is át értek.
Újra a világos lila portálon át mentek, az idő és a tér kibontakozott és minden vissza tért a régi állapotába.
-Miért ilyen furcsa itt minden? - kérdezte egy srác.
-Megállítottuk az időt, ez veszélyes lett volna másokra. - mondta Tamara.
-Hát úgy néz ki így is az lett.. - nézett a srác Becky-re aki össze esett.
-Jézusom! Becky.. - oda rohant hozzá.
Be vitték Becky-t a házba és segíteni próbáltak rajta minden boszi erővel.
-Mi baja lehet? - kérdezte aggódóan Tamara.
-Valószínűleg az anyja eről is intézkedett, a Joseline erdő legyengítette. Vagy valami hasonló lehetett, hacsak nem volt ilyen előtte is. - mondta egy idős boszorkány.
-Akkor ébresszük fel.. - le ült mellé.
Varázsolni kezdtek és készültek hogy sikerrel járnak. De sok varázsige után az időre bízták magukat, egészen addig amíg le nem telt a három nap az idő állásba.