Édes Álmok II.: Titokban ikrek - Harry Potter fanfiction

A kis túlélők, avagy A Lány, Aki Túlélte

Az utcában sötét volt. Minden ember aludt, a rendszeresen locsolt, sövénnyel és kerítéssel szegélyezett csinos kis kertek a takaros kockaházakkal csendesen sorakoztak egymás mellett. Jele sem volt annak, hogy valami különleges dolog történt volna aznap, vagy történne még bármi, főleg nem ebben az utcában, ahol csak tökéletesen normális családok élnek. Az egyik házon lévő szám, a négyes arany színben csillant meg az utcalámpák fényében. Jól látszott a ház kerítésén gubbasztó nőstény macska, ami semmilyen fáradtságot sem mutatva ült, akár egy szobor, s tekintetét az utca távoli sarkára függesztette. Akkor moccant meg, mikor egy furcsa öltözetű férfi jelent meg az utca végén. Ősz haja és szakálla olyan hosszú volt, hogy be tudta volna tűrni égkék talárja övébe. Öltözetéhez tartozott még egy szintén világoskék süveg, olyasmi, mint amilyet a mesekönyvekben szereplő varázslók vagy boszorkányok hordanak. Kék szemével kémlelte az utcát félhold alakú szemüvege mögül, és azonnal észrevette a macskát. Kétségkívül furcsa jelenség volt a teljesen átlagos Privet Drive-on.

Kis ideig kotorászott hosszú talárja zsebében, majd elővett egy öngyújtószerű eszközt és kattintott vele egyet. A mozdulat hatására az egyik lámpából világító gömböcskében érkezett a fény. Ezt addig ismételgette, míg az utca teljes sötétségbe nem borult. Az egyetlen fényforrás a hold és a csillagok voltak - no meg a cica szeme. Az ősz szakállas úr a macskához sétált, úgy, mintha éppen lekapcsolta volna a lámpát, bár ez is történt, csak kissé szokatlan módon. Mikor a négyes számú ház elé ért, megszólalt, pedig a macskán kívül nem volt senki sem a környéken.

- Örülök, hogy itt találom, McGalagony professzor! - mosolygott, és a cica felé fordult, de az addigra eltűnt, helyét pedig átvette egy szigorú tekintetű idős nő. Kezével kisimította smaragdzöld talárjának ráncait, és megigazította koromfekete süvegét is, hogy egyenesen álljon az őszes hajából készített rendezett kontyon. Az eddig kissé félredőlt, fekete keretes szemüvegét is szépen felültette orrnyergére, ezután pedig viszonozta a férfi mosolyát.

- Miből jött rá, hogy én vagyok az?

- Ugyan már, kedves professzor, nincs macska, aki ilyen merev tagokkal ülne. - mosolygott.

- Az ön tagjai is elmacskásodnanak, ha naphosszat egy téglafal tetején gubbasztana - vágott vissza a nő.

- Egész nap itt ült? Mikor ünnepelhetett volna? Idefelé jövet legalább húsz lakomát és mulatságot láttam - csodálkozott beszélgetőtársa, mire a professzorasszony mérgesen szipogni kezdett.

- Persze, mindenki ünnepel. Azt hinné az ember, hogy van bennük némi óvatosság, de nem, még a mugliknak is feltűnt a nagy felhajtás, mert bemondták a híradójukban! - sopánkodott, miközben a négyes számú ház sötét ablaka felé bökött. Minden bizonnyal az idős varázsló érkezése előtt az ott lakó emberek híradóját hallgatta. - Hallottam. Bagolycsapatok... hullócsillagok... Ennyire azért a muglik sem ostobák. Ezt már lehetetlen nem észrevenni. Hullócsillagok Kentben - lefogadom, hogy ez Dedalus Diggle műve. Neki van ennyi esze - magyarázta.

- Ne hibáztassa őket - csóválta a fejét Dumbledore. - Az elmúlt tizenegy évben nemigen volt alkalmunk ünnepelni.

- Tisztában vagyok vele! - csattant fel McGalagony professzor. - De ez még nem ok arra, hogy elveszítsük a józan eszünket. Egyenesen felelőtlenség fényes nappal az utcán gyülekezni és pletykálkodni! Ha legalább mugli-ruhát húztak volna!

A professszorasszony folytatta volna a szóáradatot, de ekkor egyre erősödő zúgás ütötte meg a fülüket. Dumbledore megkínálta McGalagonyt citromos italporral, miközben várták az érkezőt, aki nem sok idővel később leszállt, épp a professzorok elé. Egy hatalmas motorkerékpárról egy még hatalmasabb óriás kászálódott le, kezében óvatosan szorongatva egy pokróccsomót. Lábán növendékdelfin nagyságú bőrcsizmát viselt, vastag fekete kabátjában - mely szemernyit sem volt nagy rá, akárcsak a cipője - szélességben három, magasságban pedig kettő átlagos ember is elfért volna. Arca nem látszott ki hosszú csimbókos, fekete szakálla és haja alól, egyedül két szeme volt jól kivehető, úgy csillogtak a bozontos szőrzet alatt, mint két fekete bogár.