Milyen érzés Harry Potter titkos ikertestvérének lenni úgy, hogy néhány emberen kívül senki sem tudja, hogy a lány nem halt meg?
Hope Lisa Price, alias Hope Lily Potter egy ideig maga sem tud arról, ki is valójában, hanem azt hiszi, Roxmortsban talá...
— Látjátok? Dumbledore-nak igaza van. Az a tükör az őrületbe kerget — jelentette ki Ron egy reggeli alkalmával, miután bejelentettük, hogy mióta megpillantottuk a szüleinket Edevis tükrében, folyamatosan újraálmodjuk a halálukat.
— Nem. Ez nem őrültség, Ron. Nem háborodtam meg, emlékszem a nyári álmomra. És az pontosan, hajszálra pontosan ugyanez volt.
— Én biztosan nem úgy álmodom. Nekem mosolyognak közben, amit a valódi helyzetben kétlek. És a zöld fény nem nyelte el őket, ugye? — Harry nyelt egyet. A gondolatai szinte ordítottak: ,,Minél többet akarok tudni a szüleimről".
— Nem. Apa lent volt, azt mondta, meneküljünk. Anya pedig, hogy vigyázzunk egymásra. Felvitt minket az emeletre... — itt elcsuklott a hangom és közelebb fészkeltem magam a bátyámhoz.
— Mi itt vagyunk egymásnak, és ez a lényeg, Hope — karolta át a vállamat Harry szomorkásan mosolyogva. — Te azt mondtad, megvédsz mindentől és mindenkitől. Én is így fogok tenni — bólintott elszántan. Magamon éreztem valaki tekintetét, és a tanári asztalhoz pillantva White professzorral találkozott a pillantásom. Hatalmas mosollyal nézte párosunkat.
— Mikor mondott neked ilyet? — értetlenkedett Ron.
— Már régen, amikor Hagriddal elmentünk az Abszol útra — legyintettem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szünet utolsó napján megérkezett Hermione is, és nem kifejezetten örült az éjszakai kirándulásainknak, viszont olyan döbbenten bámult ránk vagy tíz percen keresztül, mikor bejelentettük, hogy ikertestvérek vagyunk, hogy azt hittem, már elfelejtett pislogni és beszélni.
A tanítás kezdetével megindultak a kviddicsedzések is. Lassan elolvadt a hó, a csapadék innentől eső képében hullott. Wood elképesztően kemény edzéseket tartott, ahonnan átfagyva-ázva, nyakig sárosan — és nem túlzok — vonultunk vissza a klubhelyiségbe. Nincs mese, meg akartuk nyerni a Hugrabug elleni meccset, hiszen akkor végre előrébb lennénk a pontversenyben a Mardekárnál. A Weasley ikrek — Fred és George — szerint Oliver megszállottan viselkedik, de ilyenkor Tori mindig jól leordította a fejüket, hogy eszükbe ne jusson elidétlenkedni az edzéseket. Ezen alkalmak után egy kicsit normálisak voltak, majd minden kezdődött előről, egészen addig, amígy Wood be nem jelentette, hogy a meccset Piton vezeti, ezért viselkedjenek rendesen. George ennek hatására a földön kötött ki, majd sarat köpködve méltatlankodni kezdett Pitonról. Nyilvánvaló volt, hogy minden apróságért pontokat fog levonni tőlünk, mert a Mardekárosok nyereségét akarja majd. Az edzés végeztével leverten tértünk vissza a kastélyba, majd eltocsogtunk a Griffendél klubhelyiségéig. Ron és Hermione épp sakkoztak. Egy pálcaintéssel megszárítottam a kiddicstalarjainkat, majd lehuppantunk Ron mellé. Harry úgy döntött, elfáradt, így feldobta a lábát a kanapéra, fejét pedig az ölembe hajtotta.
