Édes Álmok II.: Titokban ikrek - Harry Potter fanfiction

A volt-nincs üveg

A plafont bámultam - mármint az ablakot, azt a vékony csigavonalat, ami látszott belőle a sok levélen kívül. Egy növény ága olyan hosszú volt, hogy rövid karjaimmal is majdnem elértem. Vicces, hogy tizenegy éves létemre olyan a szobám, mint egy üvegház, a falakon nem valamilyen kviddicscsapat posztere van, hanem ott is virágok lógnak felfüggesztve, csinos kis kaspókban - ne kérdezze senki, hogy hogy nem fulladok meg éjszakánként. Sötét volt, és síri csönd, elvégre nyáron senki sem jár a Roxfortban Dumbledore-on és néhány tanáron - na meg rajtam - kívül. Az ablakon - ami igen, a tetőn is van - besütő holdfény miatt szinte mindenhol levelek árnyéka látszódott. Ha valaki a Griffendél torony legtetején lakik, sokat lépcsőzik. Persze, hülye lennék ilyesmit bánni, imádom a helyet, főleg a színes, csigavonalú ólomúveget a plafonon és nyilván a növényeket.

Hogy hogy kerültem a Roxfortba? A szüleim elméletileg valamilyen levéllel hagytak a vadkanos kapunál közel tíz éve, Halloween estéjén. McGalagony mindig azt mondja, hogy örülhetek, amiért nem fagytam szét - ő nem ilyen szavakat használ, elvégre tanár, a tanárok meg szépen beszélnek -, hiszen október végén már hideg van. Az egész úgy történt, hogy ő volt, aki megtalált, és utána fogalmam sincs miért, de nem adtak be semmilyen árvaházba, hanem felneveltek itt, a Roxfortban. Furcsa, ezzel tisztában vagyok, így esélyem sem volt arra, hogy rendes szüleim legyenek, de valamiért mégsem bánom - nekem az egész iskola a családom, a Roxfort pedig az otthonom. Jogos kérdés lenne, hogy mégis miért a családom az egész iskola: nos, a diákok szemmel kísérték a felcseperedésemet és nem tartom magam egoistának, amiért azt mondom, mindenki imád.

Talán hat óra lehetett, mikor kimásztam az ágyból, hogy kisvártatva már a Weasley család nappalijában nevetgéljek a kedvenc ikreimmel - bizony, meghívtak magukhoz egy hétre az Odúba. Fred és George a legjobb barátaim, szinte mióta beosztotta őket a Teszlek Süveg. Akkoriban találták a Tekergők Térképét, az első találkozásunk pedig valamilyen titkos alagútban történt. Persze, azt a folyosót én már régen felfedeztem, viszont tudtam, hogy Frics nem ismeri, így meglepett voltam, mikor összefutottam a két vöröskével. Emlékszem, olyan rémült arcot vágtak, mint akiknek most változott át a plüssmacijuk pókká - mikor ezt megemlítettem nekik, sok tiltakozás után megjegyezték, hogy az öccsük azért fél a pókoktól, mert egyszer átváltoztatták az alvósállatkáját pókká.

De visszatérve, Dumbledore az Odú elé hoppanált, majd kis társalgás után ott is hagyott Weasley-éknél. Molly már aznapra tervezett egy programot - nem véletlenül, ugyanis elmondása alapján, az ikrekkel közösen felrobbantanánk a házat. Persze, ez túlzás, hiszen összesen egyszer törtem össze valamit - bár az is a család-óra volt -, és azt utána egy legyintéssel meg is javítottam. Szóval, Molly kitalálta, hogy látogassunk el az állatkertbe.

Mindannyian bemásztunk a család régi Ford Angliájába, ami természetesen tágító bűbájjal volt ellátva, így kilencen is befértünk. Percy szokása szerint olvasott, ikertestvére, Victoria a vállára dőlve aludt, a korban következő Fred és George velem karöltve nyomatták a hülyeségeiket, Ron csak csendesen ült és csokibékát majszolt, Ginny pedig izgatottan fürkészte a tájat. Az út viszonylag hosszú volt, ezért a hétalvó Tori is kipihente magát.

- Toya ébredj, nemsokára ott vagyunk! - szólongatta kedvesen ikerbátyja. Percy szinte csak vele kedves, olyan mintha csak őt szeretné, és csak ő hívja Toyának, senki más. Mindketten a Griffendél ház prefektusai lettek, és bár Tori nem olyan, mint a bátyja, mindketten éltanulók, száz százalékig ők lesznek az iskolaelsők is. Az a lényeg, hogy Percy csak vele nem viselkedik úgy, mint mindenkivel, azaz nem lenézően. Persze, nem azt mondom, hogy ez teljes mértékig az ikertestvéri szeretetből adódik, mert Tori egyszer megetetett vele valamilyen büdös bogyót, Percy pedig napokig az ágyat nyomta. A vörös hajú lány abban a pillanatban emelte fel a fejét, mikor Arthur lefékezett.