Édes Álmok II.: Titokban ikrek - Harry Potter fanfiction

Éjféli párbaj Bolyhoskával

— LOPOM AZ ORMÁNYT! — ordította valaki a fülembe, az orromat megrántva. Nyilván Hóborc volt, ki más.

— HÓBORC! — szegény fikusz, akit a karomban tartottam, valószínűleg elszédült, és, ha a növények tudnának hányni, ő biztosan megtette volna. A folyosón sétáló diákok ügyet sem vetettek a kis közjátékra, nagyrészük megszokta az évek alatt Hóborc ,,kedvességeit". A szellem már eltűnt, mire jól kioszthattam volna — talán meglátta a sarkon beforduló Véres Bárót. Hóborc kopogószellem, előszeretettel követ el mindenféle csínyt, például kihúzza a szőnyeget a diákok lába alól, krétákkal dobálja őket, rosszul igazítja útba a későket, meg mindenféle hasonló hülyeséget csinál, csak azért, hogy a Weasley ikreknek és nekem kisebb legyen a lehetőségünk rendetlenkedés terén — de mindenki megnyugodhat, nem kell minket félteni, nem fogyunk ki az ötletekből.

— Utálom Hóborcot — jegyezte meg Cassie, kirángatva a gondolataimból.

— Nem vagy egyedül. Idióta kopogószellem — füstölögtem — szinte szó szerint, ugyanis mérgemben elvörösödtem.

Nos, Cassie-vel éppen ebédelni indultunk mágiatörténetről — Binns professzor nem változott a nyár alatt, ugyanolyan unalmas az órája még így, elsősként is —, a hugrabugos lányt alig lehetett felébreszteni, így utolsókként léptünk ki a teremből. Útközben nem csak Hóborccal, de Mrs. Norrisszal is összefutottunk, a porszürke macska nyugtalanul mért végig minket sárga, lámpaszerű szemeivel, majd továbbkocogott. Cassie elmondása szerint Mrs. Norris nagyon goromba, nem hajlandó beszélgetni semmiről. Igen, Cassie tud beszélni az állatokkal, ezt akkor tudtam meg, mikor Dumbledore elküldött egy különórára White professzorhoz. Furcsa volt az az erőkezeléses dolog, mint kiderült, White professzornak és a lányának is olyan varázsereje van, mint nekem — sőt, Cassie birtokában van az Állatok Pálcája.

Egy hét sem telt el még a tanévből, a többi diák Harry Potter-őrülete még nem csengett le, sok esetben ujjal mutogattak a négyesünkre, sokan meg is fordultak, csak azért, hogy újra elsétálhassanak a Kis Túlélő mellett. Az egész hatalmas nyomást gyakorolt a bátyámra, képtelen volt kezelni a hirtelen jött figyelmet, ami körülvette — elvégre eddig egy koszos gardróbban élte mindennapjait. Próbáltam a segítségére lenni, sok esetben ordítottam le valaki fejét, hogy mégis miért bámul meg egy ugyanolyan diákot, mint amilyen ő maga.

Az órák ráébresztettek, hogy a kézmágia magyban különbözik a pálcával való varázslástól, de átváltoztatástanon még így is sikerült egy szép halom tűt gyártanom gyufából. A legtöbb diák a sötét varázslatok kivédésére volt kíváncsi, de Mógus professzor elképesztően nevetséges órát tartott. A mellettem ülő Hermionének meg is jegyeztem, hogy az előző tanévben oktató Tiffany Bailey ezerszer jobb órákat tartott nekünk, de tanév végén sajnos felmondott, mert gyereket várt. Ha lehet hinni a pletykáknak, az SVK tanári állás el van átkozva, így csak egy évig tudják betölteni. Visszatérve Mógusra, a teremben egész álló nap fokhagymaszag keringett, a professzor állítása szerint ezzel akart elűzni egy rámenős vámpírt. Mógus fura szagú turbánt viselt, a Weasley ikrek váltig állították, hogy azt is fokhagymával tömte tele.

Lassan elérkezett a péntek is, és vele együtt a bájitaltan Pitonnal. Igazából nincs semmi bajom a Mardekár házvezetőjével — bár utálja a griffendéleseket —, csak furcsán viselkedik velem, kicsit úgy, mintha nem tudna hova tenni. Persze, arról fogalmam sincs, miért, legilimentálni meg nem tudom, ugyanis a professzor kiváló okklumentor hírében áll. Úgy tűnt, Piton gyűlöli Harryt, így folyamatosan őt bombázta a különböző kérdéseivel, például, hogy ,,Mit kapunk, ha ürömteába őrölt aszfodéloszgyökeret keverünk?", illetve ,,Ha szereznie kellene egy bezoárt, hol keresné?", meg ,,Mi a különbség a sisakvirág és a farkasölőfű között?". Ezek mondjuk nem olyan bonyolult kérdések, de véleményem szerint úgy, hogy nem elvárás a tananyag tudása tanévkezdés előtt, Pitonnak nincs joga így megalázni valakit. Mindenki kinevette Harryt, talán azért, mert rájöttek, hogy a Kis Túlélő ugyanolyan diák, mint ők. Nyilván Malfoy vihogott a leghangosabban.