Édes Álmok II.: Titokban ikrek - Harry Potter fanfiction

A Növénysuttogó utazása

A nyári szünetem úgy telt, mint eddig: unalmasan — leszámítva persze az Odúban töltött hetet és az Abszol úti kirándulást. Minden vágyam volt, hogy végre elkezdődjön a tanév, és megérkezzenek a diákok. A szünet utolsó hétvégéjén McGalagony professzor rendszerint kibérel egy szobát a Foltozott Üstben, hogy ruhákhoz és különböző tisztasági kellékekhez jussak a tanév során — ezeket ilyenkor szerezzük be.

— Nem tudom, ti, emberek, hogy tudjátok megenni azt az undorító izét — nos, igen, ez Pitypang véleménye a fagylaltról. Éppen Florean Fortescue Fagylaltszalonjának teraszán üldögéltem egy háromfős asztalnál McGalagony professzorra várva, mikor a kis bólintér kifejtette a problémáját az édességgel kapcsolatban. Fikusz, a fikusz a mellettem lévő székről egyetértően susogott. — A fatetű ezerszer finomabb, mint az.

— Hát, én azt nem szívesen kóstolnám meg — húztam el a számat. Bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy mégis milyen módon vagyok képes beszélni egy bólintérrel és honnan tudom, hogyan susog egy fikusz. Valószínűleg a Növények Pálcájának segítségével olyasfajta növénysuttogó lettem, a bólintérek meg majdnem olyanok, mint a növények. A következő kérdés nyilvánvalóan az lenne, hogy honnan van bólintérem - bizony, ez volt az a különleges szülinapi ajándék, amiről Hagrid mondta, hogy a Roxfortban van. A vadőrről tudni kell, hogy odavan a veszélyes és kevésbé veszélyes állatokért — többek között van egy háromfejű kutyája is, bár fogalmam sincs, hogy honnan szedte Bolyhoskát. Elmondása alapján a kiskedvence egy görög pasastól van, ami egész vicces, mivel a görög mitológiában is szerepel egy háromfejű kutya, Kerberosz — de ez gondolom senkinek sem újdonság.

— Egy citromfagylalt a leendő gólyának — nyújtotta felém McGalagony professzor mosolyogva a tölcsért.

— Köszönöm — vigyorogtam.

— McGalagony professzor? — csendült egy ismerős női hang a terasz korlátján túlról. Fikusz arra nyújtogatta a leveleit, amerről a hang érkezett, Pitypang pedig a kobakom tetejére mászva próbált átlátni az emberek feje felett. Az ismeretlen ismerős minden bizonnyal sólyomszemekkel rendelkezik, mivel egyáltalán nem az utca felőli oldalon találtunk szabad asztalt. McGalagony felkapta a fejét, és elmosolyodott, mikor megpillantotta a már korábban látott barna hajú nőt. — Meglep, hogy itt találkozunk.

— Emlékeztetném rá, White kisasszony, hogy attól függetlenül, hogy tanítok a Roxfortban, ugyanúgy járkálhatok kedvemre az üzletek között, ahogy azt a kastély falain belül teszem. Tudtommal maga is oktatni fog a tanév kezdetétől fogva, így én is éppúgy kérdezhetném magától, hogy mit keres itt.

A nő lehajtotta a fejét, néhány tincse pedig egészen zöldes színt vett fel, amit elkerekedett szemmel vettem tudomásul.

— Valóban, orvoslástant fogok tanítani — ismerte el Sol, vagy ki a fene, haját pedig újra barnára színezte.

— Maga metamorfmágus? — kérdeztem csillogó tekintettel.

— Nem — úgy tűnt, nem folytatja a mondanivalóját, végül mégis megszólalt. — A hajam színe csupán a hangulatom szerint változik — én nem vagyok olyan tehetséges, mint egyesek — biccentett felém. Egészen olyan volt, mintha mindent tudna rólam, abban viszont biztos voltam, hogy nem legilimentált.

— Csatlakozzanak hozzánk! — invitálta a boszorkányt és mellette álló gyermekét — akit nem vettem észre, pedig zöld végű, fekete haja egészen feltűnőnek számít. A szinte hófehér bőrű lány szkeptikus pillantással szemlélte Pitypangot és Fikuszt. — Maga minden bizonnyal Cassiopeia B…