Egy Uchiha szerelme

24. Összetört szív

Itachi éppen a kanapén ült,mélyen elgondolkodva.Gondolataiból az szakította félbe, mikor az ajtó hirtelen kinyílt. Rögtön oda kapta tekintetét, mert azt hitte, hogy Kisame lépett be, de nem ő volt az, hanem Erina.

- Bárcsak ne féltél volna tőlem. - mondta Itachi. - Ha nem így lett volna.

Erina értetlenül oldalra emelte tekintetét.

- Gyere. - intett a lánynak Itachi.Erina letette az asztalra a poharát,és odament Itachi-hoz és leült mellé.Percekig csak mélyen egymás szemébe néztek.

- Nem hagytál nekem más esélyt.Minden,amit tettél félelmet kelt bennem. - mondta Erina szárazon.

- Csak egy dologra válaszolj nekem.Megkérlek,hogy még egy dolgot megtegyél.Azután elengedlek.Mehetsz,ahova csak akarsz. - mondta Itachi

- Megint hazudsz? - kérdezte Erina.

- Soha nem hazudtam neked.

- Jól van,mondd. - mondta Erina.

- Tudtál volna szeretni?Lehettek volna másként a dolgok? - kérdezte Itachi.

- Nem változtál volna meg. - felelte Erina.

- Érted megváltoztam volna. - mondta Itachi.

- Mindig menekültem tőled,mert olyan fajta ember vagy.Talán neked se volt más választásod. - mondta a lány,majd oldalra forgatta kék szemeit. - Most békén fogsz hagyni?Vissza kell mennem mielőtt Kabuto felébred.

- Kérlek,hallgass...Hadd nézzelek egy kicsit. - felelte itachi nyugodtan.

- Mit csinálsz? - kérdezte Erina.

-Méregetlek téged.

- Megígérted nekem,Itachi.

Itachi közelebb hajolt a lányhoz,alaposan végig mérte őt,amitől a férfi csak még szebbnek találta őt.

- Még egy valamit szeretnénk,ha megtennél nekem. - nézett mélyen a lány szemébe Itachi.

- Rendben,kérd.Mit? - felelte hidegen Erina.

- Csókolj meg!...Csak egyszer...Tudván hogy ez én vagyok.De csak egyszer csókolj meg,azt gondolván,hogy én vagyok az az Itachi,akit szerettél volna,hogy legyek...Egyszer.Különben nem megyek el.Különben nem fogom elhagyni az életed.Csak egy sóhaj leszek az ajkaidon.Mint egy rossz ima.Csókolj meg!Csak egyszer.Csókolj meg,ha azt akarod,hogy meghaljak.Csókolj meg egyszer,és aztán hagyj meghalni....Mérgezz meg most! - válaszolt Itachi.

Erina lehunyta a szemeit,és közelebb hajoltak egymáshoz Itachi-val,majd megcsókolták egymást.

- Ebben a pillanatban elhagylak.Ebben a pillanatban meghódítalak.Megfagyasztalak. - ölelte szorosan a lányt Itachi,magába szívta Erina illatát. - Rögzítelek a szívembe,elcsontosítom a szívem.Nem adlak ajándékba.Nem adlak sehova máshova,mint ennek a pillanatnak.Ne menj el.

Itachi éppen aludt,az egészet csak álmodta.

- Nem menj el!...Nem foglak odaadni...Nem hagyhatsz el engem.Nem fogom engedni,hogy elhagyj engem.Nem fogom engedni. - mondta Itachi álmában.

És szép szemeit lassan kinyitotta és egy pillanatra
homályosan látott mindent, majd látása kitisztult és látta, hogy nem a nappaliba, hanem a szobájába van. Könyökére támaszkodott és lassan fölült ágyán. Szép hosszú fekete haja vállára omlott. Egy pillanatra előre nézett, aztán tekintetét oldalra vetette és meglátta a vele szembe alvó Kisamét,majd rémülten nézett maga elé.