A sors

Az engedély

A gimnázium előtt Betti már várta Michaelt. A többiek nézték őt hogy kit is vár annyira. Amikor meg látták hogy Michael átölelte majd bekísérte őt. Csak nézték őket csodálkozva hogy a munkásosztály béli meg a fiú verő kézen fogva sétál be az iskola bejáratán. Betti bemutatta Michaelt a barátnőjének Lisa fridonnak és a barátjának a Dán kisnemes család középső gyermekének Lars-nak. Lars Michael osztálytársa. Természetesen Lars kisnemesként lenézte a polgár Michaelt. Most viszont Örömmel fogtak kezet. Majd kongott az iskola csengője és a lányok balra, a fiúk jobbra mentek. Michael most a tanárait meglepve pár másodperc alatt oldotta meg a feladatokat. A 12 év iskolában töltött alatt Michael most először kapta meg az első ötösét. Majd múltak a percek, órák mire az utolsó óra végén haza menőt csengett a csengő. Betti az iskola bejáratánál várta Michaelt aki 5 percen belül már ott is volt. Betti most nem sietett haza. Michael meghívta őt egy kávéra, sétálgattak a parkban, Enyelegtek a Temze partján. Majd a nap nyugovóra tért a nyugat puha ágyán. Betti és Michael London kihalt utcáin sétáltak haza a gyenge hűvös szél a leveleket mint egy mini hurrikán forgatta meg. Az ősz egy kivételes tiszta éjszakáján a csillagok akár ezernyi kiégésüket jelző villany körték pislákoltak. London Külvárosában a gyárakat védő kutyák egymásra morogtak a kihalt gyár telepen. Másnap a ködfátyolba borult hideg táj felett kukucskált a nap vörös orcája. Michael és Betti egyszerre értek be a suliba. Igaz késve. Az iskola pedellusa a jó öreg Ben Hook kissé morcosan, de egy kis mosollyal az arcán engedte be a fiatalokat, majd öreg rekedt hangon halkan így szólt:
-Szerelmesek.
A nap ugyan úgy telt akár a többi Michael továbbra is futott felfelé az osztály ranglistáján. A tanárai továbbra sem értették hogy miért lett hirtelen ilyen jó tanuló, nem úgy ahogy az osztály fiú tagjai, a lányokat meg nem érdekelte. Az iskola után Betti be akarta mutatni Michaelt a szüleinek. Micheal most csöndesen sétált Betti mellet. Betti bekopogott házuk zárt ajtaján. Betti nevelő apja Mr. Hillton nyitott ajtót köszönni akart amikor meglátta Michaelt. Becsukta az ajtót. Az ifjú pár értelmetlenül nézett egymásra. Majd az ajtó újra kinyílt ezúttal már Mrs. Hillton is az ajtóban állt. Mrs. Hillton szája mosolyra fordult ahogy meg látta a párt és az össze kulcsolt kezeiket.
-Szép napot! köszönt illedelmesen Michael
-De még milyen szép ez a nap. Gyertek be gyorsan csinálok teát. Mondta nyájasan Mrs. Hillton.
-Ne Kényeztesd el őket. Mondta a bajsza alatt morogva Mr. Hillton.
-Bern nem emlékszel még amikor mi is ugyan így álltunk anyósom, és apósom előtt.
-Hogy is felejthetném el azt a csodás napot. Akkor még vidéken az aranyló búza mező szélén sétáltunk. Na de most ti jöttök gyerekek. Nézett szigorúan az ifjú párra.
-Michael Stanford vagyok 12. osztályos természet tudomány tagozaton.
-Ismertem egy Stanfordot Josephnek hívták nem ismered?
-Dehogynem ő az édes apám.
-Én abban a gyárban dolgoztam őrként. Én figyeltem ki az aki nem jött be dolgozni vagy ki az aki nem dolgozott. Apád sohasem volt a lógók vagy lusta dolgozók listáján, mindig időben jött be és szorgalmasan dolgozott. Ennek meg is lett az eredménye és a gyárunk Anyagi, és Anyag ellátásával foglalkozó részlegén kapott irodista állást.
-Igen és ezért tudta meg venni azt a város központjába lévő lakást.
-Már várom hogy találkozhassak vele.
-Ismertem én is egy Stanfordot. Vágott közbe Mrs. Hillton.
-Anna Stanfordnak hívták. A varrodában dolgozott velem együtt. Szegény sok gyermekét elvesztette már. Volt hogy rögtön szülés után, volt hogy egyhét után ezért voltál te neki egy óriási csoda érezte hogy te túl fogod őt élni.
-Oh valóban említette anyám a varrodát és a testvéreimet meg azt hogy „csoda gyerek" vagyok. De akkor most a maguk részéről engedik a kapcsolatunkat?
-Igen. válaszolta Mrs. Hillton
-Igen. Hozok is egy 15 éves skót whisky-t, hogy meg koronázzuk ezt a napot. Van még egy 20 éves is de azt meghagyom az esküvőtökre.
Kis idő után Bernie Hillton vissza tért a whiskyvel, Mrs. Hillton meg a négy darab pohárral. Bern kitöltötte a whiskyt és koccintottak eme remek alkalomra.
Másnap iskola után Mr. és Mrs. Hillton az újonnan vásárolt autó modelljükkel várták a két szerelmest.
Michael navigált Mr. Hilltonnak és 15 perc elteltével már ott is voltak a Stanford lakás előtt. Joseph Stanford nemrég tért haza a munkából Anna Stanford pedig a kis magán varrodáját üzemeltette. Anna a királyi család néhány ruháját ő varrta. így rendesen volt pénz mindenre a gazdagabb réteg itt varrata meg elszakadt ruhájukat.
Mikor beléptek a házba a szülők köszöntötték egymást és különböző történetiket mesélték, mit csináltak amíg nem látták egymást. Majd a szó az ifjú pár kezébe került.
-Apa, Anya szeretném bemutatni nektek a barátnőmet Betti Hill-t.
-Üdvözöllek Betti! Mondta Anna Stanford.
-A fiúból, férfi lett! örömködött Joseph Stanford
-Gyertek üljetek le mindjárt kész a vacsora!
A két család leült az asztalhoz. amin perceken belül már a frissen sült töltött liba foglalt helyet.
A vacsora után Michael és Betti az udvar közepén álló fa tövében enyelegtek. A romantikát Betti szülei zavarták meg.
-Betti gyere indulunk! Szólt Bernie.
-Megyek papa! mondta Betti.
Betti búcsúzás képpen szájon csókolta Michaelt.
-Viszlát holnap édesem!
-Viszlát szívem!
Bettiék autója szépen lassan elfordult balra az utca végén.