A sors

Megjött anyu!

A Hillton ház ajtaján egy szombat reggel csöngettek. Betti nyitott ajtót mondván bisztos Michael áll az ajtó másik oldalán. Michael helyett egy görnyedt öreg asszony nyitott ajtót. A szürke szemét olyan nagyra nyitotta akár a felkelő telihold. Eme nagy, és ijesztő szemekkel meredt rá az ifjú hölgyre. Betti azt hitte hogy csak egy Kokainista, vagy  morfinista aki pénzt akar kérni. E gondolatot az idős asszony halk de annál meg rázóbb mondata zavarta meg:
-Kislányom!
Betti dermedten ált az ajtóban majd megkérdezte:
-Ki maga?
-Az édesanyád. Apád amikor az alkohol mámorban öngyilkos lett, mi az utcára kerültünk a túl sok adóság miatt. Nem tudtam elviselni azt hogy éhesen sírdogálsz a karjaimban ezért beadtalak egy árva házba, azért hogy majd egy jobb családba kerülj. És most megkerestelek mert látni akartalak hogy milyen nagy lánnyá cseperedtél.
A beszélgetést Mr. és Mrs Hillton zavarta meg.
-Ki áll az ajtóban kislányom? kérdezte Mrs. Hillton.
-Anyám.
Mrs. Hillton e szót hallván maga is megnézte a rejtélyes látogatót. Mrs. Hillton be engedte a házba a vendéget. Csinált neki forró teát, és megkínálta teasütivel. Közben Mrs. Hillton folyamatosan kérdezgette őt. Kiderült hogy az asszony neve Marie Hill, akinek meghalt a férje és beadta a lányát  a Szeretet otthona árva házba. Mrs. Hillton felment az emeletre hogy megkeresse az örökbe fogadási papírokat. A név stimmelt, a történet is. Mrs. Hillton hozott neki egy ruhát és elküldte hogy mosakodjon meg. Amikor Marie elment Betti kérdőre vonta a nevelő anyját.
-Ő tényleg az édesanyám?
-Igen. Minden egyezett a papíron szerepeltekkel.
-És honnan tudta hogy ti fogadtatok örökbe?
-Ha be adsz egy gyermeket az árva házba bármikor vissza mehetsz hogy a gyermekedet elhozhasd onnan. Ilyenkor igazolnod kell hogy tényleg te vagy az anyja vagy az apja neki, régen egy anyag darabbal oldották meg ezt.
-Anyagdarabbal hogyan?
-Amikor elvitted oda a gyermekedet és vittél mellé egy anyagot is akkor később ez alapján tudod őt megkeresni.
Amikor Marie végzett a fürdéssel felvette az otthonkát amit kapott és Betti szobája felé vette az irányt. Betti az ágyon ült és sírt. Marie oda ment hozzá hogy megvigasztalja őt. Betti a múltban történt események miatt egyátalán nem haragudott édesanyára hisz ő sem sőt senkisem tett volna másképp ilyen helyzetben. A vihar lassan elült Betti szemében kisütött a derűs nap sütés.
Szépen lassan múlt az idő és már le is ment a nap. Bernie Hillton haza jött a horgászatból és ő is meg ismerkedett Marie-vel. A kis család vacsorára készülődött. Este 6 óra 25 perckor egy telefon hívás zavarta meg a kis család idillt.
-Halló Bern Hillton vagyok! Kivel beszélek?
-Szép estét! Ben Smith rendőr hadnagy vagyok tájékoztatom önöket arról hogy a Londoni Elmegyógyintézetből megszökött az egyik beteg aki, nem csak magára hanem másra is veszélyt jelenthet. Éppen ezért kérem önt hogy zárják be az ajtókat és ha netán van oda kint elrejtve kulcs az vigye be. Értette?
-Igen értettem.
Marie a kanapén szeretett volna aludni. Betti kérlelte őt hogy aludjon az ő szobájában. Marie ragaszkodott ahhoz hogy a kanapén aludjon.
Az óra éjfélt ütött Betti egy furcsa kaparó hangra ébredt fel és arra ahogy Marie azt suttogja újra és újra hogy:
-Megjött anyu.
Betti ilyedében sikít egyet amire Bernie felkelt és az őr múltja újra előtört belőle az otthon tartott gumibottal és az övével rendet teremtett a házában. Mariet meg kötözte az övével, majd kihívta a rendőröket akik nem faggatták őt sokáig, mivel ő is a rend őrének számít. Miután a rendőrök elmentek, nehezen de vissza állt a béke és a nyugalom.