II. fejezet Hadszíntéri napló

53 2 0
                                    

Első nap
Borús, viharos idő volt ma ami még Londonhoz képest is szokatlan. A bepakolás nehéz volt. A nehézség nem a ruhák mennyisége miatt van, hanem a tudat az ami nehezíti minden egyes ruha darab elpakolását. A gondolat hogy nem térhetsz vissza amikor csak akarsz, vagy az is lehet hogy vissza sohasem térsz. E fájdalmas gondolatokat csak a feleségem Betti aggódó, féltő tekintete és a kisfiam Steve egyetlen szava melyet ismételget folyamatosan ez a szó nem más mint az Apa szó. Sajnos itt kell hagynom őket. Itt kell hagynom Londont. Itt kell hagynom a világot. Miután végeztem a bepakolással és fájdalmas búcsút vettem a családomtól, Lars várt rám az új autómodelljében. Larsot a gimnáziumi éveim alatt ismertem meg. Ő miniszter lett, én pedig Geológus. Aztán szép lassan megérkeztünk a táborba. Fegyverrel már volt dolgom korábban, leginkább csak az akadály pályától féltem, mivel nem vagyok egy jó fizikumú ember.  Az első nap az ismerkedésről és az egyenruha osztásról szól. Nem nagyon kellet ismerkednem mivel az épület  ami szálásul szolgált, szolgál nekem tele volt a régi gimnáziumos osztálytársaimmal.
- A sors enyves keze ide is elért. Gondoltam magamban.
Azok akiket láttam ahogy férfivá válnak, most láthatom ahogy szemükből elszál a fény, Vagy azt ahogy a király kezet fog velük és velem miután ránk tűzte a kitüntetést.

A sorsWhere stories live. Discover now