Képek | TxT Taehyun |

Hatodik kép: Nincs

| Taehyun szemszöge |

Legbelül, ott mélyen, felelősnek éreztem magam a lány miatt, kinek idő közben megtudtam, hogy Macie a neve. Hiszen miattam keveredett ilyen kalamajkába, minek okáról addig a bizonyos napig még csak nem is tudtam, ahogyan a többiek sem. Legalábbis Yeonjun említett olyasmit, hogy ő neten látott egy cikket, amiben valami ördögi lesifotóst emlegetnek, mint ahogyan azt menedzserünk is megtett. De mégsem éreztem magam jónak, az miatt sem, hogy bajba sodortam, és az miatt sem, hogy ennek hála le is sérült. Én személy szerint úgy gondoltam, hogy amit tesz, nem olyan rossz, sőt, nem értettem, hogy minek volt ekkora felhajtás körülötte. Nem éreztem helyénvalónak azt ahogyan bántak vele, ahogyan a menedzserem bánt vele. Ezért az volt a legkevesebb, hogy amiben tudok, segítek a lánynak.

Mikor megláttam szünet közben, hogy még mindig ugyan abban az öltözékben, vagyis nem sok meleget nyújtó pulcsijában van, kissé értetlenül összevontam a szemöldökeim, miközben néhány méterre tőle beszélgettem a fiúkkal. Éppen vizet ivott egy üvegből, s mivel neki sem, és nekem sem volt semmi dolgunk, gondoltam odamegyek hozzá beszélgetni, esetleg kicsit jobban megismerni. Mivel tudtam, hogy egy ideig velünk fog dolgozni. Amit fura egy ilyen fiatal lányra mondani, ugyanis alig nézett ki tizennyolc-kilencnek.

Nem terveztem halkan oda menni hozzá, vagy hogy megijesszem, de mikor két karom csontos vállára tapasztottam, egy kissé megugrott tőlem. Valamilyen oknál fogva aranyosnak találtam reakcióját, amit egy kissé megmosolyogtam, bár ez megszólalásánál azonnal lefagyott rólam.

-Hát ez fájt..!-néhány csendes másodperc elteltével szólalt csak meg, amit először furcsálltam, bár aztán leesett, hogy mi is lehetett ott a probléma.

-Ii..bocsi..! Nem akartalak ilyen erőssen megérinteni..!-elhúzva ajkaim, sajnálkozva elébe álltam, hogy bele tudjak nézni szemeibe, mik kissé meggyötörtek voltak, akárcsak egész nap, s előtte lévő nap. Biztos voltam abban, hogy ez azért lehetett mert eleve nem szeretett volna ott lenni, bár mégis volt bennem valami furcsa érzet, hogy más is állthat emögött.

-Nyugi, nem a te hibád! Így is fájnak a vállaim..!-zavarodott, s enyhén aranyos ellenkezése hallatán egy picivel megnyugodtam.

-Áá..értem!-megértően bólogattam, csakhogy tudassam vele, értem mire céloz és nem kell ez miatt aggódnia. Sokkal inkább az miatt, hogy meg is fázhat, ha továbbra is ilyen lengén lesz felöltözve. Nem egy lányos kinézete volt, azonban nagyon megragadta a tekintetem és még így is aranyosnak találtam, ahogy kezeit még saját tudtán kívül is pulcsija ujjába próbálja felmelegíteni.-Nem..fázol?-szemöldökömet kissé érdeklődve felemeltem, míg válaszára vártam. Bár ha közelebb lettünk volna egymáshoz, még csak fel sem tettem volna ezt a béna kérdést.

-Egy kicsit. Bár nem úgy készültem mikor jöttem, hogy ilyen idő lesz..-egy kissé kínosan megvakarta a tarkóját, s elszakította rólam a tekintetét, gondolván, hogy az alattunk elterülő, letaposott füvet sokkal érdkesebb nézegetni.

Látszott rajta, hogy a szél ismételt fellendülése következtében beleremeg egy hanygyányit a hideg levegőbe, mit számomra feltűnően próbált titkolni. Ám átláttam rajta, s ahogyan már említettem, ha nem is teljes mértékben, de kötelességemnek éreztem, hogy jóvá tegyem a negatívumokat amit miattam kapott, így igyekezve, hogy ezt elérhessem, leszedtem magamról a kabátom és a hátára terítettem. Ennek következtében megéreztem azt, amit nagy esélyel ő is érezhetett mielőtt átadtam volna neki a már bemelegített kabátot, vagyis ez alatt a hűvös szélre godolok.

-Na akkor itt az enyém, ez már jó meleg. Várj itt meg, hozok magamnak egy másikat!-egy pillanatra nagyra tágult, s rám meredt szemeibe néztem. Rendkívüli érzés kapott el olyan közelről látott, aranyos reakció alatt álló arcát látva. Szerintem nem csak egy lány irígyelhette szépségét.