Képek | TxT Taehyun |

Hetedik kép: Taehyun

Hogy az igazat megvalljam...mégis jó ötlet volt az, hogy InHye velem jött. Nem csak azért mert tényleg betudott segíteni amiben kellett, de sokkalta jobban éreztem magam a fotózáson, mint az előzőeken. Nagyobb életkedvvel készítettem a képeket és alig éreztem a némikor csontjaimba hatoló fájdalmat, mivel a gondolat, hogy barátnőm a közelemben volt, megnyugtatott.

Biztos voltam abban, hogy a fiúk nagyokat néztek, vagyis ezesetben agyalhattak azon, hogy miért mosolyodom el egy teljesen véletlenszerű időben, amikor még csak egy érdekes esemény sem történt, ami azt válthatta volna ki belőlem. Végülis én sem voltam már annyira biztos, hogy ez miért esett így, de nem zavartattam vele magam.

InHyenek még egy sikeres aláírást is sikerült útközben szereznie az úgynevezett "férjétől", amit ugrándozva nyomott bele képembe az egyik szünet közepette. Nem a legkellemesebb érzést váltotta ki belőlem, mint ahogyan a beszámított sipákolása sem. Szerencsémre csak néhány ott dolgozó kérdőjelezte meg eme furcsa viselkedését néhány értetlen pillantással, amire kínosan elmosolyodva elnézést kértem a lány helyében is.

-Hé! Fogd be, mert ki fognak baszarintani innen!-súgtam oda neki frusztráltan ahogyan hajamba túrtam egyik kezem. Realizálva a helyzetet végre elhallgatott, de arcán továbbra is ott virított egy őrült vigyor.

-Ezt a napot sosem felejtem! Annyira örülök, hogy veled jöhettem, Macie! Te vagy a legjobb!!-végighadarva csöpögős mondandóját, egy rántással magához húzott, hogy ne csak a dobhártyám maradjon sérült, de még a gerincem is. És még néhány egyéb fontos belső szerv és csont.

-Én annak örülnék, ha végre megtanulnál nem kinyiffantani akárhányszor megölelsz..-motyogtam unott, majdhogynem kifejezéstelen tekintettel, ő erre mit sem figyelve kínzott még egy kis ideig. De néhány másodpercen belül, mielőtt végleg megfulladhattam volna, hála istennek eleresztett, s odasétált a táskájához, hogy eltehesse emlékbe a Soobintól kapott aláírást. Sóhajtva csípőmre helyeztem karjaim, majd megfordultam az ellenkező irányba, hogy igyak valamit, míg szünet van. De ettől ismételten vissza lettem taszítva azzal, hogy majdnem neki ütköztem a ki tudja mióta ott álldogáló Taehyunba. Megriadva hátrahőköltem nem várt jelenlététől, aminek folytán neki ütköztem egy valamilyen úton-módon odakerült vakunak. A tárgy kissé megbillent mögöttem, mire automatikusan fejemhez emeltem egyik kezem, ám a mostmár előttem ácsorgó fiú megragadta azt és helyére állította. Hála ennek a kis incidensnek, s botladozásomnak, miközben ő egyenesbe állította a tárgyat közelebb kerültünk egymáshoz, mint ahogyan azt én szerettem volna. Lélegzetvételem egy pillanatra elakadt, mintha csak vízbe dobtak, majd egyben kimentettek volna.

-Hát ezt sem tehették volna jobb helyre..!-hitetlenkedve megvillantotta csábos mosolyát ahogyan letekintett rám, s szerencsére nem időzött sokat azzal a lámpával, visszállt eredeti pozíciójába, megtartva a tisztes távolságot.-Egyébként gondoltam, hogy szomjas lehetsz, ezért hoztam vízet.-másik karjával felemelt egy kezében lévő üveget, majd felém nyújtotta. Annyira sokkban voltam még a történtek után, hogy nem teljesen tudtam felfogni a helyzetet, bár még így is elfogadtam tőle az innivalót, egy köszönet kíséretében. Néhány pillanatig értetlenül vizslattam a plasztik üveget, majd ahogyan visszatért agyam a Földre, szinte azonnal letekertem róla a kupakot, hogy beleihassak.

-É, Macie-..!-a következő pillanatban meghallottam mögülem Kai hangját, miközben egyik kezével a hátamra csapott, amire nem hogy megintcsak megijedtem volna, de nagy hibát követtem el azzal, hogy nem nyeltem le időben a számba öntött vízet. Ugyanis ennek következtében a hidratáló lötty elhagyta eddigi helyét, s olyan sebességgel száguldott az előttem álló felé, hogy még csak esélye sem lett volna kivédenie a csapást.