Képek | TxT Taehyun |

Első kép: Prológus

Talán legközelebb ezzel a lencsével kellene mennem..?

Belemélyedve gondolataimba tanakodtam az aznap készült képeim minőségén és elfogadhatóságain. Nem teljesen voltam megelégedve velük, s mivel nem tudtam ez ellen már nagyon mit tenni, nyűgösen felhorkantottam. Ha én is voltam a világ legjobb lesifotósa, én mégsem voltam annyira megelégedve alkotásaimmal és nem fogadtam el ezt a tényt. Mindig találtam bennük valami nem odaillőt, vagy akármilyen aprócska hibát ami azonnal felrobbantotta az agytekervényeim. Ennek ellenére mégis feltettem őket az internetre, hisz biztos voltam-legalább-abba, hogy a legtöbb hétköznapi, kpop idol rajongók ezerrel nyomkodnának ezekért a becsességekért a letöltés gombra, hogy aztán be tudják állítani hátterüknek a minden féle kütyüjükön, vagy éppen profilnak a közösségi oldalakon. Ellenben én ezeket később mind kihajigáltam a számítógépes kukámba, hogy végleg kitöröljem őket az életemből. Ez miatt barátnőm is sokszor leszólt, ki az egyedüli ember volt, hogy tudja gonosz, és önző titkomat. Én sem voltam teljesen büszke rá, viszont elég jól jött vele a pénz és így a zűrös életem mellett, egy teljesen nyugis, s csendes magánéletem is volt.

Gondolatmenetem a kapucsengő zavarta meg, mire nem nagyon fektettem sok figyelmet, ugyanis csakis egy ember kereshetett engem személyesen a házamnál. Ő pedig nem más mint barátnőm, InHye volt. És neki aztán nem kellettem én, hogy ajtót nyissak előtte, hiszen volt kulcsa, de ennek ellenére is ragaszkodott ahhoz, hogy "jelzi" amikor jön. Hogy nehogy azt higgyem betörő talált rám. Ám ennek elég alacsony volt az esélye, mivel elég stabil és erős biztonsági rendszerem volt.

-Már megint bevetésen voltál?-hallottam meg mögülem, az ajtó felől a lány hangját, ami akkor is ugyan olyan vidám volt, mint mindig.-És vadásztál nekem valamit?-nem kellett felé fordulnom, hogy tudjam, füléjig ér a vigyora. Keservesen felsóhajtottam és két ujjam közé zárva néhány már előbb kinyomtatott fotót, hátranyújtottam.

-Ezek sem a legjobbak, de itt van a kedvencedről.-ahogyan elvette őket, vissza tértem a számítógépemen való válogatásokhoz, amiből már így is tudtam, hogy mind haszontalan és kuka lesz a vége.

-Köszii~! Te vagy a legjobb!-nem kenterfalazott, azonnal elhúzta gurulós székem az asztaltól, s szoros ölelésébe vont. Majd megfulladtam.-És akárhogyan is tagadod, egyáltalán nem borzalmasak!

-Jó-jó, de mostmár elengednél..? Megfulladok...-tetetett köhécseléssel kértem őt, hogy szálljon végre le rólam, mert nem csak nekem lesz bajom belőle. Lehet neki is..

InHye elnevetve magát kérésemnek eleget is tett, s az imént ingyen kapott fotóit kezdte nézegetni. Bárcsak én is olyan vidáman és elégedetten tudtam volna rájuk tekinteni..

-Ahh..! Annyira imádom Soobint! Annyira aranyos és szép ezeken a fotókon! Jó, ő minden fotón az, de ezeken különösen! Főleg mert te fényképezted!-nyálcsorgatva lapozgatta a kezei közt a talán tenyér nagyságú lapokat, majd csillogó szemekkel fordult ennek befejeztével felém.

-Ja, ja, persze..!-érdektelenül, s elégedetlenül sóhajtottam, majd vissza fordultam ismételten a számítógépemhez és megfogva az előbb még végig sem átnézett, képekkel teli mappát, a kukába dobtam.

-Még mindig ezt csinálod?-értetlenkedve, ám sokkal inkább lehangoltan nekidőlt mellettem az asztalom szélének.-Nem unod ezt? Főleg, hogy még csak ki sem törlöd őket teljesen, csak a kukában hagyod?

-Legalább tudom, hogy szarok és ott a helyük. Ha üresen látnám azt az isten verte kukát, azt gondolnám egy rossz képem sincs, azzal pedig magamnak hazudnék.-az előttem heverő, óriási, Nikon fényképezőgépemről leszedtem az eddig rajta helyezkedő lencsét, majd mind a kettőt a saját tokkjába pakoltam.

-Menthetetlen vagy..

-Mondtad már. Nem is egyszer.-vágtam rá szinte azonnal, majd elmosolydva megfordultam a székemen, hogy felé tudjak tekinteni.-Na akkor mit is szeretnél?-tértem a lényegre, miszerint ha ő eljött hozzám, biztosan nyomós oka lehetett rá.

-Tudood...-arca azon nyomban kivirult mikor belekezdett monológjába, minek következményeit már előre láttam szemeim előtt.-Holnap megint mennek fellépni, M Countdownra ééss...háát..

-Igen..készítsek még hatszáz képet róluk, de főleg Soobinról, mert biztosan nagyon figyelemfelkeltően fog kinézni, amiről csakis általam készített HD, a legjobb minőségű és legszebb fotókat szeretnél..ráadásul a sok profilt se felejtsük ki..értettem.-mindenttudóan, szemeimet forgatva ábrándoztam a plafonra nézve. Már előre sejtettem, hogy mire is akar kilyukadni, hiszen mindig ugyan arra lyukad ki.

-Megtennéd értem?-felém hajolt egy kissé, hogy tekintetem elkapja nagyra nyílt bociszemeivel , közben a hatás kedvéjért még össze is kulcsolta előttem kezeit.

-Szerinted minek járattam az imént a szám?-kérdeztem rászedetten, összeszűkülő szemekkel, ám később megjelent egy aprócska vigyor az arcomon, amire látszólag fellélegzett az arcomba lihegő lány.-Tudod, hogy senki más nem tudna olyan profi és sunyi képeket készíteni, mint én. Persze, hogy megcsinálom.

-Ezaz! Köszi! Te vagy a legjobb!-csakúgy, mint érkezésekor nyakam köré fonta iszonyat szorosan karjait, s próbált meg ismételten megfujtani. Megfordult a fejemben, hogy talán még sem az miatt jött amiért, hanem azért, hogy engem nyírjon ki. Személyesen.

Érte igazság szerint bármit megtettem volna. Ő volt az a személy aki bíztatott arra, hogy folytassam még úgy is a fotózást, hogy nem is tetszik nekem, mert még a jövőben akármi változhat. A legelső képeimmel amit közzétettem az interneten, nagyon sok embernek tetszett, attól függetlenül is, hogy nekem nem, gondoltam folytatom és összehozok egy kis pénzt. Ugyanis akkoriban eléggé szükségem volt rá. És íme, mi lett belőle? Szép nagy, két emeletes házam lett, ami igaz, nem ér fel egy mondhatni hírességével, mégis eszméletlen gyönyörű, na meg szereztem magamnak vagy több ezer-nem szó szerint-kamerát és azoknak minden féle felszerelést. Ám bár ugyanúgy rühellem a fotóim, legalábbis az emberekről és állatokról készülteket. A természet volt az ami miatt folytattam ezt a művészi ágat-meg ugye barátnőm miatt-de valahogyan minden más élőlényt amit fényképeztem számomra borzalmasak lettek. Viszont csak azokkal tudtam leginkább pénzt szerezni, így nem volt más választásom.

-És nem kell aggódnod! Én is megyek veled, hisz ki nem hagyhatnám!-eltolva magától ugrándozva tapsikolt végig a szobában, minthogyha csak élete szerelme, ezesetben Soobin a TxT-ből, megcsókolta, vagy szerelmet vallott volna neki.

-Hát valahogy gondoltam is, hogy nem egyedül megyek...-megforgattam szemeim egy beszólás kíséretében, majd felpattantam eddigi kényelmes, bemelegített helyemről, s összecsaptam tenyereim.-Na menyjünk valamit enni!

------------
Csak egy kicsit experimentálok, azért publikálom eme új, de nem új könyvem, rám se rántsatok.