Pelikán Fogságában

Sokk

 - Ah basszus! - morogtam. Minden olyan fényes. Hideg van. Nem akarom kinyitni a szemem. Fáj.. de.. hol vagyok? Nehézkesen, de felnyitottam szemhéjam. Mi a..

 Egy barlangban voltam ami.. mi a fene? Felültem ijedtemben és hátrébb húzódtam. Hátam a falnak ütközött, amitől megrezzentem és hátra néztem. Elkezdtem remegni és gyorsan venni a levegőt. Ezt, hogy? Ilyen nincs! ILYEN NINCS! Megőrültem? Képzelődök? Álmodom? Mi ez? Ilyen nem lehet! Valósághű! Hogy? Oldalra pillantottam egy kis kavicsra. Óvatosan felé nyúltam, majd mintha félnék, hogy megharap óvatosan felemeltem. Ez.. ez.. hogy?

 - BENCE! - hallottam, ahogy Andi a szobába beront. Szoba? Automatikusan a hang irányába néztem.

 Ott volt. Körbe-körbenézett. Végig az asztalomon hátha megtalál. Ott volt, mintha csak facecam-om látnám.. nélkülem.

 - Andi? - hangom remegett.

 - Mi? Hol? - nézet a gép mögé.. mintha.. csak mögém nézne.. Mintha üveg vagy valami hasonló lenne köztünk.

 - Andi? - suttogtam

 - Hol.. vagy? - nézet a képernyőre.

 Andi apró szeme a jól ismert játékban ülő, valahogy ülő, egyenesen rá meredő alakra nézett.

 Az alak lassan megpróbált felülni. A hirtelen mozdulatra a lány sikítva majdnem hátra eset, de helyette leverte a zöld hátteret és csak seggre rogyott.

 - Andi? - jött ugyan onnan a hang ahonnan nem hitte volna.

 - Hogy? Hol? - kelt fel lassan.

 A légkör megfagyott és mindketten mozdulatlanul bámulták egymást. Mintha az idő megállt volna mégis a gondolataik és a szívük örült módon zakatolt.

 - Nem értem! - szólalt meg végül a lány - Ez egy prenk vagy.. mi? - nézett körbe.

 - Andi.. - remegett - Mi történt!

 - Nem.. tudom! - nézet barátjára. Megint egy pár perces csönd jött, amit végül egy pillanatra a nyikorgó szék zavart meg mikor a videós fejét fogva le huppant rá. Egyszerűen nem tudta felfogni. - Nem értem..

 - Hol vagyok?

 - Bence hát nem látod? - nézet rá, de megint elnémult. A hiszem, ha látom mondat most teljesen érvénytelen volt. Hihetetlen és képtelenség volt mindkettejük számára. - Srácok? - nézett a chatra - Ti is látjátok, amit én? - kérdezte, de a válaszok nem segítettek.

Mi?

Hogy?

Jó vicc

XD

Presze

Ilyen nincs

Wtf

 Sóhajtót szemét lehunyva és a padló felé fordulva. - Én.. azt hiszem, lezárom a streamet.. sziasztok srácok! - mondta majd habozva, de lenyomta. Kezébe temetve arcát sóhajtott ismét. - Bence?.. mire emlékszel?

 - Én.. én nem is.. huh.. - hajába markolt félre nézve - megint elkezdtem szédülni.. aztán.. elájultam és.. itt vagyok

 - De miért nem szóltál? - förmedt rá

 - Szóltam! - védekezett

 - Mindegy.. csak... Te most komolyan.. a.. tudod..

 - Mi?

 - Hát.. hogy ott vagy? - mutatott a képernyőre. Az egész olyan baromságnak tűnt.

 - I.. igen.. mármint.. azt hiszem - nézett végig magán. Nem is tudta mit mondjon igazán.

 - Hm.. lehet.. ez.. - és megint sóhajtott - Menj a házba.. én lekapcsolom nálam a streamet és megyek aludni.. - mondta a padlót nézve majd a monitorra pillantott - a gépet.. azt hiszem így hagyom - mondta utoljára majd kiment a szobából

 - Várj Andi.. - szólt, de már hiába - félek - suttogta azt, ami mindkettejükre igaz volt.