- Na, akkor próbáljuk ki a bugot az NPC-nél is!
- Oké, de.. uu várj! El kell ugranom Robinhoz!
- Minek mész te Robinhoz! Uu. Csak nem Sebastian miatt?
- Nem! Nem Sebastian miatt!
- Persze-persze!
- Ahj.. - gyorsan felfutottam a csilléhez, mert mint utóbb kiderült.. nem tudok lovagolni.. mármint mivel nem értek hozzá így a játékba sem megy és nem akartam megint hátammal szántani a földet.
Nagy nehezen bekászálódtam a csillébe, mint másnapos az árokba, de.. semmi se történt.
- Na! - ültem fel majd meglöktem a cölöpöt, aminek ütközik a csille ütközéskor. - Mi van!- löktem meg erősebben. Lehet nem ez a megoldás, de a tudat, hogy talán ezt se használhatott borzasztó volt. - Nem igaz, hogy.. - löktem meg megint, de kezem elcsúszott és inkább hasonlított egy elbénázott ütésre a fémnek, ami így.. "horzsolta" enyhén szólva a kezem. Sziszegve azonnal utána is kaptam és, mint egy sérült állatott szorongattam.
- Basszus! - dőltem hátra az elcseszett járművömben. Nem elég, hogy itt vagyok. Lehet, ki sem jutok.. DE MÉG EZ SEM INDUL!
A felgyülemlett stressztől és így dühtől akkorát rúgtam a cölöpbe, hogy egyből mozgásra bírnám a roncshalmazt. Meglepődtem, megörültem majd..
- ÁÁÁÁ.. - a szerkezet olyan gyorsasággal vetette magát a sötétségbe, mint a vesztés. Már csak arra eszméltem fel, hogy valami világos majd a csille nélkülem megáll és elhullok a porban.
- Kell egy kis segítség? - kérdezte Andi felettem.
- Uh.. igen! - tápászkodtam fel kicsit, óvatosan belekapaszkodva nehogy úgy járjunk, mint legutóbb. - Mit keresel itt? - simogattam hátam, amin már a második lila pixelfolt volt.
- Csak gondoltam megnézem a Bebastiant! - vigyorgott a képernyőre.
- Uh.. - csak sóhajtottam frusztráltan mire elnevette magát.
KAMU SEDANG MEMBACA
Pelikán Fogságában
Fiksi PenggemarHát Andi kérésére írok egy ilyen könyvet ;), de nekem is lenne egy kérésem :\ mivel nem értitek sokan mit szeretnek az ilyen könyvekben akik ilyenek kérlek NE olvassátok a többi könyvem. Vannak rendes, érdekes vagy cuki irományaim, DE vannak ennek e...
