Maradj még (Bakugou X Reader)

1.

Ujjaim bele mártottam a patak csobogó vizéhez, hogy ellenörizzem milyen a hőmérséklete. Egészen langyos volt így bele léptem majd lassan beljebb merészkedtem és leültem egy laposabb kőre. Figyeltem ahogy a halak uszkálnak, néha néha megcsillantak a testüket fedő pikkelyek amik így olyan hatást keltettek mintha valami különösen ritka állatot néznék . Mindig is szerettem az erdő hangjait, más mint a nagyvárosoké. Vajon mikor is volt már, hogy utoljára városban jártam. Bár jobb is nekem itt, minden megvan ami a túléléshez kell. Mivel a szüleim nyolc éves koromban kidobtak az erdő szélén itt nőttem fel. Ez nem az a tipikus be fogadtak a farkasok és vigyáztak rám élet. Nekem kellett túlélnem itt egyedül, sokszor nem voltam benne biztos, hogy megélem a holnapot. Az emberek nagyon ritkán járnak erre. De ha jönnek is messze elkerülöm őket. Talán ez a magány ami itt körülvesz az egyetlen amit nem szeretek. Lassan alkalmazkodtam ehhez az élethez. Azt hiszem 16-17 éves lehetek, sajnos nem nagyon tudom számon tartani az időt, csak az évszakok változását veszem észre. Egyébként egy fán lakok magasan, hogy ne tudjanak este az állatok rám lépni vagy rosszabb. Mire észre vettem már be is esteledett, gyorsan ki kaptam a lábam a már hűvös vízből, és a kis lakomba siettem. Este minden veszélyesebb, jobb fedezékbe vonulni. Azonban valami furcsa volt, az erdő hangulata valahogy megváltozott. Füst szag, vagy táborozok vagy erdőtűz. Elindultam a füst irányába , hogy megnézzem mi az okozója. Ez nem egy egyszerű tábor tűz. A házam... , abból az irányból jön a tűz, lehet az is oda veszett, de nem volt időm ezen gondolkodni. Futnom kellett, nem is csak a tűz elől, hanem a felém menekülő állotok elől is, amik sokkal nagyobb veszélyt jelentettek. Futottam ahogy bírtam, már nem is tudtam merre mehetnék, amikor hirtelen valami nekem ment. Láttam ahogy utoljára rám mosolyog anyukám, meleg, aztán hirtelen az erdő csendje ugrott be, a végtelen csillagos ég. Mire észhez tértem csak hangokat halottam magam kőrül, áhh értem elájultam. Teljesen levert a víz és csak kapkodtam a levegőt. Körül néztem, az állatok már eltüntek. Vége lenne? Muszáj felkelnem, de a testem nem engedi. Hangokat hallottam a távolból, amik egyre csak közedtek. El kellett volna futnom, de képtelen voltam mindenem olyan nehéz. A messzinek tűnő fénynyaláb végig elért végül engem is. Olyan érzésem volt mintha kiszolgálásra kerültem volna.

-Ott van valaki! Hallod bakugou erre!

-biztos csak egy halott állatt teste.

Hallottam hogy a lépések egyre közelebb érnek hozzám, majd egyszer csak megállnak.

-nem, ő egy ember, nézz ide.

-kaminari, ne szorakozz velem, mit keresne itt egy ember!

Éreztem ahogy vészesen közel vannak hozzám, el akartam futni ezért megprobáltam felállni de azonnal vissza zuhantam a hirtelen testembe nyilaló fájdalomtól.
A másik férfi is oda sétált hozzám, majd valamit még beszéltek, de nem értettem tiszán. Aztán egy kezet éreztem meg a lábaim és a hátam alá csúszni, lassan megemelt majd elindult velem. Nem tudtam elviselni hogy valaki hozzám ért, ezért elkezdtem megpróbálni kiszabadulni a kezei fogságából, azonban ez a probálkozásom sikertelennek bizonyult. Nagyon féltem, hogy mi fog történni. Nem akarok a vársoba menni, ott az emberek csak bántják a másikat, ott csak a fájdalom van.

-te-tegyél le.- nyögtem végül ki.

Lassan rám emelte tekintetét majd csak tovább sétált.

-mondom, tegyél le. - ismételtem zavartan.

Próbáltam minnél határozottab lenni, de aligha hatott volna rá.

Sóhajtott, majd rám emelete tekintetét.

-Szívesen itt hagynálak, de ez a munkám, tehát te most szépen nyugton maradsz míg elviszünk a korházba. - válaszolt szúrósan.

-Bakugou! Vigyem helyetted?

Azt hiszem ezt a másik fiú kérdezte aki az engem cipelővel jött.

-hagyjad, elbirom.

Ezzel le is zárta a szőke hajú a témát, majd csak csendben sétált tovább.

Végül melkasának döntöttem a fejem, és úgy aludtam el. Ha nem lennék ilyen állapotban biztosan szét verném, de most ez esélytelen. Majd ha jobban leszek, megkeresem. Végül teljesen elnyomott a fáradság. Egy fehér szobában ébredtem, ami elég ijesztő hatást keltett. Valami volt a jobb kézfejembe ami egy csőt vezetett bele a kezembe, reflexből kitéptem az idegen anyagot, majd ki ugrottam az ágyból és kiszaladtam a szobából. Még  éreztem a fájdalmat a testemben, de ez most nem érdekelt, vissza kell mennem az erdőbe, az az otthonom, nem maradhatok itt. Mire észbe kaptam teljes erőből neki rohantam egy féfinak, azonban ő ezt meg sem érezte. Hátra estem, majd rá néztem, tudom ki ő, a vörös szemű aki elhozott.

-Vigyél vissza! - kiabáltam rá gondolkodás nélkül.

-Hova? A leégett erdőbe?

Valahogy olyan nyugodt volt, ami nagyon fel dühített.

-Az az erdő az otthonom, vigyél vissza!

Tartottam magam az előbbihez.

-Mint mondtam, leégett már nincs ott semmi, hiába mennél vissza, és egyébként is, hogy hagyhatnék egy gyereket az erdőben?

Éreztem hogy kezd ideges lenni de nem érdekelt, én nem vagyok gyerek, és eddig is megvoltam egyedül, nem kell egy ismeretlen papolása.

Mondom vigyél vissza!

Már teljesen kétségbe voltam esve, nem lehet hogy az otthonomnak vége, ilyen könnyen.

-Vissza viszlek, de miután megnézted, hogy nem hazudok vissza hozlak, rendben?

Bólintottam, majd követtem a szőkét. De valamiért pont oda indult ahonnan jöttem.

-Azt mondtad az erdőbe megyünk.

Néztem rá dühösen.

-Megyünk is de előbb beszélnem kell a nővérekkel, gondolom biztos aggódnak, saját felelőségre azonban ki engednek. - mondta egykedvűen.

Miután megtartotta a bájcsevejt azokkal a fura ruhájú emberekkel, elindultunk végre a jó irányba. Addig nem hiszem el amíg nem látom a saját szememmel. Követtem a kijáratig majd azt mondta várjam meg ott, oda sétált egy autohoz és egy szatyorral jött vissza felém.

-Ezek váltás ruhák, az egyik társamé nem fog haragudni ha kölcsön adom.

-Nem kell. Minek nekem másik ruha.

Nem is értettem amig bele nem néztem az üveges ajtóba, ami most tükérként szolgált. Egy köntös volt csak rajtam és erösen ki látszott a dekoltázsom is. Gyorsan ki kaptam a kezéből a szatyort majd elrohantam, kerestem egy mosdót és felvettem amit találtam. Egy hosszú szárú fekete nadrág egy fehér macskás póló. Volt benne váltás fehér nemű is, mivel teljesen újnak tűnt úgy döntöttem azt is igénybe veszem, a hajam egy a mosdóban lévö lánytól kölcsön kért hajgumival felkötöttem, majd ami rajtam volt bele tömtem a szatyorba. Elindultam kifelé, amint megláttam az ajtónál támaszkodó szőkét gyorsabb tempora váltottam. Mikor oda értem hozzá kezébe nyomtam a szatyort és elindultam kifelé.