Reggel mikor felkeltem Chase karjaiban voltam. A fiú békésen szuszogott mellettem.
Be kell vallanom nagyon aranyos volt.
-Jó reggelt baba-mosolygott és kinyitotta a szemét.
-Jó reggelt. Köszönök mindent.-néztem szégyenlősen Chase-re.
-Ugyan. Ezért vagyok...-mosolygott bíztatóan .
-Nem akarom látni.-mondtam.
-Tudom de muszáj lesz. Egy helyen éltek.-nézett rám.
-Igen...-mondtam miközben a plafont pásztáztam.
-Na gyere menjünk reggelizni.-kapott fel Chase.
-Nee Chase tegyél le! El fogunk esni!-nevettem. Chase szaladt le velem a lépcsőn. Szinte mindenki a nappaliban volt és minden szempár ránk szegeződött. Megpillantottam őt. Meglepődött egyben kissé ideges tekintetét.
-Wow...-szólalt meg Jaden.
-Ja wow-ismételte Noen flegmán.
A sírás kerülgetett. Chase rám nézett és azzal a lendülettel elindult velem a konyhába.
-Nyugi kicsi baba-ölelt át szorosan.
-Nagyon fáj...-fakadtam sírva.
-Shhh...kicsim-szorított magához mégjobban és egy puszit nyomott a hajamba.
Loren lépett be a konyhába. Meglátott és azzal a lendülettel szaladt felém és átölelt.
-Mi a franc történt? Miért jöttél el szó nélkül? És mit csináltatok ti ketten Chase-el?
-Csak lassan. Noen a szemem előtt smárolt egy szöszi csajjal. Összetörtem. Chase pedig haza hozott és velem volt egész éjjel és vigasztalt.-mondtam könnyes szemekkel.
-MICSODA? NOEN? TE JÓ ÉG!-akadt ki Loren. -Én agyon csapom!-szólt mérgesen.
-Nenene nyugi.-mondtam még mindig Chase karjaiban.
-Oké...-nézett rám a lány.
-Babszi én elmegyek felöltözök jó?- kérdezte C.
-Persze menj csak meg leszek.-bólintottam a kérdésére. Chase elhagyta a konyhát, Lorent meg hívta az anyukája.
-Csajszibarack!-lépett Jaden a konyhába.
-Szia-szólaltam meg halkan.
-Mi a franc történt?-kérdezte könnyes szemeim láttán.
-Noen történt.-válaszoltam.
-Mi? Mond már! Nem értek semmit!-szólt rám aggódva J.
-Noen más lánnyal töltötte a tegnapi bulit. Chase meg csak haza hozott.-néztem J.-re.
-Hűű...Nem ezt vártam tőle...Sajnálom.-ölelt meg.
-Túl leszek rajta-mosolyogtam.Igen ez vagyok én. Akkor is mosolygok ha fáj. Mert egy apró mosoly szebbé teheti mások napját.
Ki mentünk a nappaliba a többiekkel. Már Chase is leért és lehuppant szorosan mellém a kanapéra. Átkarolt. Noen szúrósan illetve szomorúan vizslatott minket. Elkezdtünk Stanger Things-et nézni. Aztán ebédeltünk. A délutáni program pedig mindenkinek más volt. Medencézés,játék a cicákkal,tiktokozás, youtube videó készítés, tánc stb..
Én beültem a szobám ablakába egy jó könyvel és bele merültem az olvasásába.
Kopogást hallottam az ajtóm irányából.
-Gyere-néztem fel a könyvemből.
-Szia.-köszönt Noen lehajtott fejjel.
-ohm...-szóhoz se tudtam jutni.
-Figyelj sajnálom oké? Én nem akartalak megbántani. És a bulin nemtudom mi ütött belém. De rájöttem ,hogy túlságosan szeretlek mint barát vagy mint egy kishugica. Már beszélni akartam veled erről de nem tudtam hogyan...Én szeretlek és nem akarlak elveszíteni. Bár tudom. Elbasztam.
Tényleg sajnálom!-sírta el magát a fiú.
-huhh...nagyon fájt amit csináltál és miért nem mondtad előbb,hogy már elmúltak irántam az érzéseid?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Mert nem akartalak megbántani és féltem,hogy akkor örökre elveszítelek.-nézett rám a kék szemeivel.
-Értem...-sóhajtottam. -Rendben megértelek, nem tudok rád haragudni és csak ,hogy tudd sosem veszítesz el. Fáj ez az egész ,de képes vagyok megbocsátani és tovább lépni. Képes leszek a barátod lenni. Csak kell egy pici idő.
-Nagyon köszönöm és sajnálom. Megölelhetlek?-kérdezte még mindig sírva.
-Gyere...-húztam magamhoz a síró fiút.
-Ne sírj nincs semmi baj. Túl leszünk ezen.-mondtam.
-Rendben.-bújt hozzám.
Még beszélgettünk egy picit aztán lementünk a többiekhez. Aggódva figyeltek. Szuper az egész ház tud mindent.
-Hali srácok mizu?-ültem le.
-ohm semmi...és veled/veletek?-nézett felváltva rám és Noenre Jaden.
-Minden rendben. Megbeszéltünk mindent.-mosolyogtam.
-Akkor most együtt?-kérdezte Chase.
-Nem. Csak barátok.-mondtuk egyszerre Noennel.
-Értem...-nézett rám a fiú.
Eljött az este mindenki bement a saját kuckójába és alvásra készült.
Kopogtak az ajtómon. Chase lépett be az ajtón.
-Szia babus hogy vagy?-ült le mosolyogva az ágyam szélére.
-Szius.Azt hiszem jól vagyok.-mosolyogtam én is.
-Örülök.-nézett rám az a bizonyos kék szempár.-Na megyek hagylak aludni. Jó éjszakát.-indult ki a szobámból.
-Neked is Chase. Neked is.-válaszoltam.
Ezután álomra hajtottam a fejem.
