𝐓𝐚𝐭𝐭𝐨𝐨𝐞𝐝 𝐨𝐧 𝐦𝐲 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 | 𝐓𝐚𝐞𝐲𝐨𝐧𝐠 𝐟𝐟.|

2.

A dolgozóknak kialakított kis konyhában kortyolgattam a most főzött kávémat, és a történteken agyaltam. Hihetetlen, hogy Jura sose tud leszállni rólam. Egyszerűen az őrületbe kerget már a hülyeségeivel! Fogalmam sincs, hogy mi baja van velünk, de komolyan! A saját dolgát könnyítené meg ha békén hagyna minket.

-Mira hát te itt? Hogy-hogy ilyen korán? -Mark hangja olyan hirtelen zökkentet ki Jura szidásából, hogy majdnem megfulladtam, úgy félrenyeltem- Ne haragudj nem akartalak megijeszteni.

-Semmi gond jól vagyok, csak elgondolkodtam.

-Hát azt látom, történt valami, hogy ilyen ideges vagy? Az előbb azt a szegény széket majdnem kinyírtad a szemeddel- kuncogása illetve, hogy megpróbált felvidítani, engem is mosolygásra késztetett.

-Nem semmi, csak tudod nem szimpi az a szék- én tényleg nagyon, de nagyon próbálkoztam, hogy őszinte legyen a vigyorom, de Mark aggódó tekintete láttán rájöttem, hogy úgy festhetek mint egy epilepsziás pingvin.

-Most komolyan, mi történt? Megint balhé van Jurával? - na az azért gáz ha már ilyen nyilvánvaló mindenkinek a problémánk.

-Hát.... Csak a szokásos, mindennel baja van, és piszkál mindenkit.

-Még mindig nem értem, hogy miért nem szóltok Jihoonak. Biztos ki tudna találni valamit, hogy mindenkinek jó legyen.

-Így is annyit aggódik, és rengeteg dolga van. Nem hiszem, hogy még ezzel is terhelni kellene, majd mi megoldjuk, sőt még az is lehet, hogy majd ha összeköltözünk megoldódik.

-Tényleg mikor is cuccoltok be? - nem hiszem, hogy elhitte az előbbi mondatom, és meg is tudom érteni, mert még én se gondoltam komolyan. Érezhette, hogy nem igen van kedvem erről beszélni és hála az égnek témát váltott.

-Hát hivatalosan holnap, de megbeszéltük, hogy ma hamarabb befejezzük a próbát és kitakarítunk, hogy már ma ott alhassunk.

-Na az király. Ha gondoljátok segíthetünk mi is, hogy hamarabb kész legyetek. Úgyis ott vagyunk alattatok eggyel, és mi ma pihenőnapot tartunk.

- Ááá az nagyon jó lenne, Jura úgyse jön segíteni szerintem, szóval jól jönne a segítség. De amúgy ha ma nem próbáltok, hogy hogy itt vagy?

-Hát Taeyongnak be kellett jönnie aláírni pár papírt, és berángatott magával engem is. - ahogy befejezte, megérkezett az emlegetett szamár is.

-Végre, hogy megtaláltalak! Már rég végeztem és tége.... áá szia Mira.

-Szia- szerintem ha Mark nem lett volna itt, most beállt volna az a tipikus nagyon kínos csend. Nem tudom miért de Taeyonggal nem kerültünk olyan közel egymáshoz. Nem is tudom, mindig olyan távolságtartó. Persze nem azt mondom, hogy sose beszélünk és ismeretlenek vagyunk, mert akkor azért nagyot hazudnék, de nem is vagyok vele annyira jóban, mint a többiekkel.

-Jó, hogy jössz éppen most beszéltem meg Mirával, hogy segítünk nekik a dormot kitakarítani, hogy gyorsabban haladjanak. - először furcsán nézett de végül rábólintott és egy „a kocsinál leszek" -kel kiment.

-Na akkor szerintem én most megyek, de délután ott leszünk.

-Okés, majd megírom, hogy hányra gyertek. -még bólintott egyet és már ki is ment.

Az órára néztem és egy kisebb szívrohamot kaptam amikor rájöttem, hogy már húsz perce eljöttem. Gyorsan kiittam az utolsó cseppig a bögrét és már rohantam is vissza. Istenem mit fogok én ezért kapni.

Kivételesen nem szólt semmit Jura arra, hogy így felszívódtam, csak egy „na végre" és egy szemforgatás volt a reakciója amikor visszaértem, és már rögtön el is kezdtük a gyakorlást. Egész délelőtt a táncokat finomítottuk és felvettünk kettő koreós videót is. Persze Jura levágott egy sor hisztit, hogy ő biztos nem áll a hátsó sorba, így a béke kedvéért átvariáltuk a felállást is. Az egyik pihenőnél közöltük vele, hogy hamarabb lelépünk ma, mivel megyünk takarítani amire kicsit berágott, de végül csak közölte, hogy rá aztán ne számítsunk. Meglepő mondhatom.