𝐓𝐚𝐭𝐭𝐨𝐨𝐞𝐝 𝐨𝐧 𝐦𝐲 𝐡𝐞𝐚𝐫𝐭 | 𝐓𝐚𝐞𝐲𝐨𝐧𝐠 𝐟𝐟.|

6.

-Szóval lányok, előszőr is meg szeretném köszönni nektek, hogy ilyen keményen dolgoztatok eddig, és remélem ez továbbra is így lesz. -büszkén nézett végig rajtunk, de szemeiben hálát is láttunk. Tényleg összetehetjük a kezeinket, hogy ilyen menedzsert kaptunk aki már tényleg úgy kezel minket mintha a sajátjai lennénk. Mindig mindenben nagyon alapos, és ő tényleg figyel is ránk. - Oké, nem húzom inkább az időt elmondom, hogy igazából miért is jöttem. Mindent elintéztünk, elkészült már az MV is, ami azt jelenti, hogy teljesen kész vagytok, tehát jövőhéten debütáltok nem egy hónap múlva. – körülöttem mindenki felpattant és visítozott, csak én ültem tovább és bámultam magam elé. Ez tényleg igaz? Amiért annyit dolgoztunk, most megtörténik? Eddig annyira elképzelhetetlennek tűnt, és eddig nem fogtam fel teljesen, hogy ez tényleg meg fog történni, de most teljesen tudatosult bennem. Amint feldolgoztam a hallottakat én is felpattantam, és a lányok nyakába ugrottam. Már Jihoo is velünk örült, csak Jura ült egyedül, de ha jól láttam ő is mosolygott. Arra gondoltam, hogy most talán elengedi a gyűlöletet és velünk örül ezért mosolyogva nyújtottam felé a kezem, arra várva, hogy csatlakozzon a csoportos öleléshez, de helyette csak fintorogva nézett ránk és a szemembe röhögött. Hát nem bájos? Végül csak a férfi felé fordult és megkérdezte, hogy van-e még valami, és mivel nem volt, egyszerűen csak felment a szobájába.

-Jól van lányok, nekem még sok dolgom van, csak ezt személyesen szerettem volna elmondani, szóval már megyek is. -még utoljára felénk biccentett, majd távozott, de gyorsan még visszakiáltott. – Nyugodtan ünnepeljetek, de holnap aztán fel tudjatok kelni! – beszólását harsány nevetésünk követte, majd tényleg eltűnt.

-Lányok ezt muszáj megünnepelnünk! Szóljunk a fiúknak is, és akkor estére áthívhatnánk őket vacsizni, utána meg egy kicsit talán ihatnánk is! – Hana úgy pattogott összevissza, mint egy bakkecske, amin csak mosolyogni tudtam.

-Oké szerintem, de tényleg ne igyunk sokat mert holnap muszáj lesz próbálnunk, és másnaposan pedig utálok. – Rin is egyetértett Michivel, nekem meg teljesen mindegy volt mivel úgyse iszok, maximum koccintok velük és kész. Ezért vigyázok általában minden ilyen helyzetben én rájuk. Hana és Michi általában hamar a világukról sem tudnak, Rin pedig mindig próbálkozik a józansággal, de végül kísértésbe esik. De ezzel semmi baj nincs, mert nem szokott gyakran előfordulni, hogy bulizunk és olyankor meg nem árt ha kieresztik a gőzt. Én is ezt tenném, de tekintve, hogy nem bírom sose iszok sokat, plusz ha alkoholra venném be a gyógyszereket lehet már fel se kelnék többet.

Végül Hana és Michi elmentek szólni a srácoknak, Rin boltba indult, Jura pedig miután közölte, hogy nem alszik itthon, de holnap ugyanúgy próbálunk, lelépett így én álltam neki főzni. Nem akartam semmi túl komolyat, tekintve, hogy hatra hívtuk a fiúkat és már lassan öt volt, így végül lasagnét sütöttem. Hamar összedobtam és ameddig vártam, hogy megsüljön, átöltöztem. Nem akartam túlzásba esni, de azért mégsem egy elnyúlt pólóban terveztem „bulizni". Végül egy egyszerű farmert és a kedvenc kötöttpulcsimat választottam. Mire végeztem a lányok is visszaértek, és hozzám hasonlóan átöltöztek. Ameddig készülődtek én megterítettem, és kipakoltam a szatyorból, amit Rin hozott. Meg sem lepődtem, amikor négy üveg sojut, öt bort és kettő számomra ismeretlen üveget találtam. Lehet mégsem akarták visszafogni az ivást. Éppen leértek a lányok amikor berobbantak a fiúk és elkiáltották magukat.

-Szép estét, a jövő sztárcsapatához érkeztünk! – jót mosolyogtam a hülyeségükön, és örültem, hogy hittek bennünk. Én csak gyorsan kihajoltam a konyhából, hogy köszönjek és utána kivettem a már elkészült lasagnét, hogy tálaljam. Az ajtó be volt csukva így nem hallottam miről beszéltek, csak sejtettem, hogy a debütről lehet szó. Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy meglepődtem amikor valaki megállt mellettem.