ғᴇʟᴇʟsᴢ ᴠᴀɢʏ ᴍᴇʀsᴢ?

▪️epιѕode 2▪️

✴️〰️◽◽◽◽◽◽◾◽〰️✴️

-Szóval, mindenkinek jó lesz a szobája? —kérdezte elégedetten, Chan.

-Igeeen!

-Aha.

-Nem... —válaszolt dünnyögő hangon Minho, ki hiába Changbinnal került egy szobába, közvetlen Jeongin és Hyunjin voltak a mellette lévő helységben.

-Majd hallgatsz este zenét, hyung! —próbálta menteni a helyzetet szobatársa, ám az idősebb elviharzott a szobájába.

Olyanok voltak, mint a kislányok pedig csak egy táskányi holmit hozott mindenki. A szobákban található szekrényeket kihasználták, még a csomagokban található szöszöket is eltették. Nem lehetett őket megállítani, hiába mondta nekik Chan, hogy csak egy hónapra jöttek, nem két évre. A csapat legidősebb tagja ezért, hogy valami hasznosat is csináljon, lement a pincébe, hogy megnézze miért nincs áram.
Felkapva egy zseblámpát, amiben, nagy mázlijára volt elem, már baktatott is le a lépcsőn. Barátai nevetése egyre csak halkult, mikor végre megérkezett a pincébe. Amint kinyitotta ajtaját, aprócska porszemek milliói reppentek el előle. Csend volt, szinte ijesztően nagy csend. Embert lehetett volna ölni a helységben, Chan mégsem riadt el. Lámpájával a falra világított, majd határozottan megindult a keresett biztosítékos szekrény felé. A talapzat kőből volt, így minden lépte, kopogva visszhangzott az üres helységben. Kitámasztotta a lámpát, majd kinyitotta a szekrény ajtaját, mely egy halk nyikorgó hangot adva magából jelezte, milyen rég is volt használva. Chan is pont ezen gondolkozott, mikor olyan hangot hallott, mintha valaki elejtene valamit.

-Mindjárt kész vagyok nyugiii!

Hiába fordult hátra, senki sem tartózkodott rajta kívül ott. Visszadugta a fejét a szekrénybe, viszont lépéseket hallott a pince kövezetén. Ahogy a léptek hangja egyre hangosabb lett, Chan is szaporábban vette a levegőt.

-Jó, komolyan mondom, ha megfordulok, én–

-VAAAA!

-A JÓ KURVA ANYÁDAT!

Megfogva a zseblámpáját, a legidősebb, mellkasára tette kezét és lehunyta szemhéjait.

-Changbin, te pöcsfej, én egyszer megöllek.

Haverja nevetése nem akart abbamaradni, inkább csak erősödött, mikor Chan úgy érezte vissza kell vágnia.

-Te hagytad ott azt a gyertyát?

-Milyen gyertyát? —kérdezett vissza a fiatalabb, ki már nem nevetett annyira.

-Ott a sarokban...ami...jézusom. Ne fordulj meg. —suttogta Chan, ki lassan megfogta barátja vállát.

-Ne szórak–

-NA MI VAN?!

Most már felcserélődtek a szerepek kettejük közt. Mikor felértek a házba, csak Jeongin siető alakját látták, aki egy szál fürdőnadrágban rohant a kertbe, valószínűleg a hatalmas medencéhez. Nem sok idő telt el, amikor a társaság házigazdája kilépett izmos testével a kertbe élvezni, ahogy a nap kellemes sugarai simogatják szinte fehér bőrét.

-Ohohooo hyuuung, lányok is fognak jönni? Medencés parti?

-Minho, ha nem vennéd észre, csak te és Chan nem vagytok melegek...

-Na ja, az már meg nem "buli" hanem–

-ÉS VELEM MI VAN?! —Changbin hangja az egész környéket belengte, ahogy válaszolt barátjának.

Pár óra múlva, amint a nap nyugovóra kezdett térni, a társaság tagjainak bőrét pedig a víz már teljesen kiszívta, egy-egy pohár itallal ültek a teraszon, nyakuk körül törölközővel. A csendes iszogatást, Minho törte meg, ki egy kínos nyitóbeszéd helyett, egy csuklással teli tömött mesét mondott.

-Hyung, nem megy ez neked, inkább hozd ki a kajákat!

-Segítek!

-Jövök én is!

-Srácok! —szólt utánuk Chan, miközben a tarkóját simogatta, nyugtatásképpen— Nincs kedvetek felelsz vagy merszet játszani? Csak a régi szép idők kedvéért.

Mindenki beleegyezően bólogatott, majd Felix, átkarolta a legfiatalabb vállát és egy olyan kérdést tett fel, amely megváltoztatta az egész kiruccanás kimenetelét.

-Mivel most már mindenki felnőtt, kitalálhatunk durvább dolgokat is, nem?

✴️〰️◽◽◽◽◽◽◾◽〰️✴️