✴️〰️◽◽◽◽◽◽◾◽〰️✴️
ᴛʜɪʀᴅ ᴘʟᴀʏᴇʀ: ᴊɪsᴜɴɢ
A reggel és azzal együtt a csodálatos napfény hamar eljött, mégis csend honolt a hatalmas házban. Legmélyebben azok aludtak, akik korán szerettek kelni, ezzel felborítva szokásaikat. Az éjszaka folyamán Chan is le tudta hunyni szemhéjait, Felixszel együtt. Ám a fiatal fiú nem bírta tovább, hatalmas fejfájással ébredt, amit már megszokva indult előbb a mosdóba, majd a konyhába gyógyszerért. Meztelen talppal lépkedett a hideg kövön, mikor sikeresen eljutott a gyógyszeres szekrényhez. Kikereste a fejfájás elleni tablettát, majd egy pohár vízzel sétált vissza, az ember nagyságú fájdalomcsillapítójához, Jisunghoz. Ahogy a szobák előtt csoszogott, csak egy pillanatra, de szemügyre tudta venni barátait, amint még álomországban kalandoznak. Chan, a feketére festett falakkal körülvéve, szinte ragyogott félig kitakart felsőtestével és szőke hajával. Changbin szemmel láthatóan összement, vagy csak az ágy volt túl nagy alatta. Minho két párnával a fején, a reménytelen próbálkozásokat tükrözte, Hyunjinék hangjának kizárásával, kikhez Felix, be se mert nézni. Beérve végre saját szobájába, megmosta a fogát, majd a gyógyszer bevétel után, visszament Jisung mellé, aki neki háttal feküdt. Derekánál átkarolta az idősebbet, majd szorosan magához húzta.
-Olyan jó illatod van, hogy mégjobban megrészegítesz. —suttogta Jisung nyakába, majd egy csókot hintett az említett testrészére.
Jisung, megérezve barátja kedves gesztusait, ébredezni kezdett, majd felé fordult és meglátván őt, mosolyogni kezdett. Felix, játszani kezdett Jisung barna tincseivel, mik a szemébe lógtak. Mikor eléggé kisimogatta a hajszálakat, lágyan megfogta Jisung állát és szinte hozzá sem érve ajkaihoz, egy finom puszit lehelt rájuk, ezzel kínozva barátját.
-Jó reggelt Sungie. Jól aludtál? —kérdezte Felix, reggeli mély, rekedtes hangján, aminek hallatán, az idősebb mindig lázba jött.
-Ha ezentúl így indítod a reggeleimet Lix, egyáltalán nem lesznek "jók". —morgott vissza Jisung, majd megcsípte barátja szeplőktől hemzsegő arcát— Különben is, te, hogy vagy? Nagyon szar éjszakád volt?
-Szerintem nem. Nemrég meglátogattam a mosdót, meg vettem be gyógyszert. Ismersz, nem nagyon hat meg egy üveg pia. —mentegetőzött Felix.
-Oké, tudom, de tegnap olyan furcsa voltál...
-Biztos ti ittatok sokat. Nem volt tegnap semmi bajom és az éjszakát is végigaludtam! —mosolyodott el a mondat végére Felix, majd átkulcsolta lábait, Jisungéval.
Ahogy békésen játszadoztak egymással, félig betakarva, nem vették észre, mikor Chan jelent meg az ajtajukban.
-Reggelt' sráco– Oh, bocs, nem akartam zavarni! —kapott a szeme elé, ám amikor menni készült volna, Felix nevetve maradásra bírta.
-Nem zavarsz, hyung! Mikor lesz reggeli?
-Most keltettem fel Changbint, Minhot és Hyunjint, szóval hamarosan!
-Ugye van poroltó a házban? —kérdezte Jisung, majd mind a hárman hangos nevetésbe kezdtek.
(...)
Kések, villák és evőpálcikák hangja csengett a házban, mikor mind a hét fiú körül ülte az étkezőben található asztalt. Ilyenkor, aki megzavarta őket, halott ember volt. Mégis, Chan úgy gondolta, megkockáztatja a helyzetet.
-Srácok? —kezdett bele mondandójába, majd megköszörülte a torkát— Tegnap, Felix folytatni szerette volna a játékot és nem tudom, hogy a részegsége miatt e, vagy azért mert alvajárt, de gondoltam, miért is ne. Amíg nem sérül meg egyikünk sem komolyan addi–
-Akkor is, muszáj lesz játszanunk.
Felix hangja, hideg szellőként repült végig a társaságon. Jisung aggódóan tette kezét Felixére, ám az elránva, egyenesett belenézett a mellette ülő szemébe.
-Mint ahogy este mondtam, téged hívlak ki, Jisung.
ᴛʜᴇ ɢᴀᴍᴇ ɪs sᴛᴀʀᴛɪɴɢ...
-Felelsz vagy mersz?
-Nem tudom, mi ez az egész, de legyen...merek.
-Edd meg az összes kaját, ami az asztalon található.
-De Felix, az rengete–
-Szeretsz enni.
Senki sem mert megszólalni, Jisung pedig nem mert nemet mondani a különösen furcsán viselkedő Felixnek.
A saját tányérjával kezdett, majd haladt a többiekére. Még csak négy tányérral végzett, de a hasa már teli volt a reggeli finomságokkal. Szenvedő nyögései rávették a csapat legfiatalabb tagját, hogy párja mellkasának fordulva, fülét befogva üljön. Jisung viszont nem adta fel. Az ételdarabok gusztustalanul lógtak ki, majd estek ki ajkai közt, ahogy sorban pusztította a tányérokat. Könnyei sem bírták sokáig, keservesen hullottak le Jisung arcán, mikor egy csattanás hatására megdermett minden mozdulata.
Egy pofon volt. Changbintól, Felixnek.
-Nem látod, hogy mindjárt megfullad, te szemétláda?!
✴️〰️◽◽◽◽◽◽◾◽〰️✴️
ESTÁS LEYENDO
ғᴇʟᴇʟsᴢ ᴠᴀɢʏ ᴍᴇʀsᴢ?
Fanfic↳ sᴛʀᴀʏ ᴋɪᴅs ↲ "Hyung, könyörgöm ne tedd ezt..." (ez 'A szomszéd srác' című könyvem folytatása)
