Sad Clown

Part4

Ezt hogy érted?-kérdeztem vissza remegve, bár sejtettem a választ.

-Azt teszed, amit mondok és akkor amikor mondom!-nézett rám fenyegetően.-Nincs aki megvédjen, szóval jobb, ha nem ellenkezel. Most pedig öltözz át.-oldozott el, majd nyomott a kezembe egy szürke zsákot. Gyanítottam, hogy ruha volt benne. El akartam fordulni, hogy, ha, már muszáj előtte öltöznöm, akkor legalább csak a hátamat lássa,de ekkor megragadott , éles karmait belém mélyesztette és véres csíkokat hagyva hátamon magafelé fordított.

-Látni akarlak ribanc.-nézett rám megszállottan. Vágytól csillogó szemei szinte égették a lelkem. Nem akartam ezt, de féltem, hogy megöl.

Mély levegőt vettem, majd megfordultam és elkezdtem vetkőzni. Először a nadrágomat vettem le, de mindezt próbáltam nagyon-nagyon lassan. Megelégelte a várakozást és letépte rólam a felsőmet is és a nadrágomat is.  Ott álltam előtte fehérneműben. Szemeimet lesütöttem, mivel még egy fiú sem látott engem így soha.  

A ruha gyönyörű volt:fekete  színben pompázott, alja, közepe és teteje csipkézett ésa tetején még egy fehéres-lilás rózsa is helyet kapott. Tényleg úgy néztem ki benne, mint egy játékbaba. Amint megláttam magam a tükörben a szám elé tettem a kezem.

Vágytól csillogó szemekkel végigmért. Kicsit, mintha el is pirult volna, de nem szólt semmit sem, csak nézett. Mintha a szemével le akarna tépni rólam mindent. Élvezte a helyzetet ebben biztos vagyok.

-Mostantól ilyen ruhákat húzhatsz csak fel. Értve vagyok?-nézett jegesen a szemembe.

-Igen.-lehajtottam a fejem.  A sírás kerülgetett. Ki vagyok neki szolgáltatva. Gyönyörű ez a ruha, de vajon mit vár el tőlem cserébe?

-Nagyon elgondolkodtál ribanc.-zökkentett ki gondolatmenetemből az, hogy az arcomba hajolt a bohóc. Elpirultam, már megint.

-Most pedig eljössz velem egy közös fürdésre, utána pedig visszahúzod ezt a ruhát. Értve?-jelentette ki úgy, mintha a tulajdona lennék.

-Én....én nem akarom.-suttogtam magam elé, mire szúrós szemekkel nézett rám. Az a szempár ölni tudott volna.

-Jól van, ha így, hát legyen így. Szépen meg akartalak fürdetni, kifésülni a hajad és kisminkelni téged, de, ha enm értesz a szép szóból akkor legyen.-felkapott bevitt a fürdőbe, a kádat elkezdte megtölteni, és megfogta a fejemet és a kád szélébe kezdte beleverni. Alig láttam és éreztem a körülöttem történő dolgokat. Csak annyit láttam, hogy a kád széle tiszta vér. Éreztem, hogy valami meleg és nedves folyik végig az arcomon. 

Mikor 3/4-ig megtelt már a kád, a hajamnál fogva belenyomta a forró vízbe a fejem. A víz égetett és fulladoztam is.  Egy kis idő múlva (elvesztettem az időérzékem a víz alatt, hisz a pillanatok óráknak tűntek) kihúzta a fejem és én köhögni kezdtem. Vagy 6szor megismételte ezt.

-Kérlek....hagyd....abba.-könyörögtem, mikor újra levegőhöz jutottam. Ekkor lelökött a földre és elkezdett rugdosni. Már mindenem fájt és alig voltam eszméletemnél, de nem ájulhattam el. Most nem! Ki tudja mit tesz velem, ha most elájulok. Végül hozott egy kést, a hátamra rántott és vészjóslóan az arcom felé kezdett közelíteni vele. Végighúzta az arcomon, mindig más helyen.  Már csak nyöszörögni bírtamés persze sírni, de a könnyeim égették az arcom. Végül abbahagyta, amit csinált. Azt hittem otthagy a padlón a saját véremben fürödve, de nem.  Karjaiba vett és menyasszonypózba bevitt a szobába és lerakott az ágyra.

-Most, már legalább tudod mi lesz, ha rossz leszel!-nevetett ördögien, majd végigsimította az arcom.- Most pedig pihenj, majd holnap fürdünk.-suttogta a fülembe, majd betakart és engem elnyomott az álom vagy csupán elájultam. Ezt még én sem tudhatom.