Sad Clown

Part11

Miért nem ölt meg? Hiszen azt a lányt is megölte, akkor engem miért nem? Őt is felvágta, ahogy engem, csakhogy neki nem volt második esélye. Én pedig még itt vagyok és..élek. Azthiszem.

-Mi van ribanc csak nem meghaltál? Vagy élsz még? Nagy kár lenne érted. Direkt könyörületes voltam, ahogy kérted, ne csináld ezt velem, hogy csakúgy meghalsz!-hangja mellőlem hallatszott és idegesnek tűnt. Csukva volt a szemem és csak mozdulatlanul feküdtem, mert, ha megmozdultam megfájdult az egész hasam.

Végül kénytelen voltam felkelni, mert nem akartam verést kapni. Azt, már tényleg nem élném túl. Segített felülni.

-Tegnap elég sokáig  bírtad a kiképzést. Cserébe, amiért ilyen jó szórakozást nyújtottál nekem hoztam neked fájdalomcsillapítót és egy kenőcsöt, hogy a varratoknál kevésbé fájjon. Tudod nagyon szerencsés vagy.-simított végig az arcomon, majd magához rántotta és durván megcsókolt. Most egyszerűen nem bírtam gondolkozni, így csak viszonoztam. Kellett valakinek a közelsége, egyszerűen csak jólesett, még, ha ő is volt az.

-Sokkal ügyesebben csókolsz már!-nyalta végig alsó ajkát, majd kacsintott egyet.-Amúgy lesírtad a sminked.-utalt a sok sírástól szétfolyt szemhélyfestékre  és a csókoktól lekopott rúzsomra. Tegnap este, miután összevarrt elkezdtünk szenvedélyesen csókolózni. Valahogy ez is jól esett este és most reggel ez a bók is.

-Kezd eltűnni a folt a nyakadról.-húzott az ölébe eltűrve a hajam, majd megint erősen beleharapott és kiszívta. - Csak, hogy tisztában legyél vele, hogy ki az, akinek engedelmeskedned kell.

Hátradőlt, ezzel engem is magával rántva szóval mindketten az ágyon terültünk el. Én az ő hasán voltam háttal neki. Egy trikóban volt most és alsógatyában, szóval a csupasz mellkasát éreztem. Hallottam a szívdobogását, ami furcsa, mivel azt hittem neki nincs szíve. 

Nem mertem mondani semmit. Még mindig remegtek a kezeim és teljesen össze voltam törve. Pedig az utóbbi napokban, már elkezdtem enni is azt, amit behozott, de most, ha lehetséges mé szűkebb lett a gyomrom. Most, már inni is alig bírok.

-Nem vagy éhes, vagy szomjas?-kérdezte hirtelen, mire összerezzentem. Most még intenzívebb félelmet éreztem a tegnapi után, mint eddig bármikor.

Megráztam a fejem, mire megragadta az arcom:

-Innod kell, vagy ki fogsz száradni!-rivallt rám dühösen, de engem, már nem érdekelt.

-Lehet, hogy az a célom.-suttogtam halkan, de íy is hallotta. Megragadta a hajam és annál fogva rángatott, hogy a szemébe nézzek.

-Nem halhatsz meg, ha csak én meg nem öllek értetted?-kiabált, mire sírva bólintottam.