Sad Clown

Part10

Belenéztem a tükörbe és megint meglepődtem. Az arcomon végzett tusákból nem látszott semmi, mire a sminkkel végzett.

-Na ribanc kész vagy.-sóhajtott, majd kiment.

Megint meghallottam azokat a démoni sikolyokat és, amit tegnap nem is éreztem, hogy majd szétszakad a fejem. Nagyon fájt. Úgy éreztem, hogy ezek a démonok valósak és mindjárt elragadnak.

Minden tiszta vér és én vagyok az egyetlen élőlény ebben a világban. Nem, hiszen ott van Ő. Ő, aki talán segíthet, talán lehet a napfény szívem bánatos égboltján. Lehet, hogy Ő az egyetlen esélyem, hogy kilábaljak ebből.

Mikor újra felnéztem megláttam őt magam előtt egy késsel a kezében.

Ne..kérlek..ne.-könyörögtem halkan, de rám se hederített.

-Nem tudtad ribanc, hogy könyörtelen vagyok?-nevetett ördögien. Én megint mozdulni se bírtam, így könnyűszerrel letepert az ágyra és levetkőztetett.

-Itt az ideje egy kis mókának.-kuncogott tovább, majd a melleim alatt mélyen belémvágott. Majdnem megőrültem a fájdalomtól mikor megszólalt:

-Tudod hogy hívják ezt a vágást?-szólt megint szinte énekelve. Én csak nyöszörögni tudtam.

Y vágás a neve. A patológián a boncmesterek ezt szokták használni.  Tudod nagyon élveztem az ott eltöltött időt is.-kuncogott ördögien, majd jó erősen elkezdte lejjebb húzni a kést. Kilátszottaka belső szerveim, de én, már alig éltem, mire leért a hasamig.

-Gyerünk Rey ez nem igazság!-kiáltott dühösen.  Nem halhatsz meg főle nem most! Ez olyan rossz viselkedés, én ezt nem tűröm el! Ünneprontó vagy és úgy viselkedsz, mint egy hülye kis picsa.-vágott pofon, majd odament egy orvosi táskához és kivett belőle egy fecskendőt.

-Egy kis adrenalin, ez felpörget majd!-nevetett őrülten, majd száthúzta a szemhéjaim, hogy csak a csupasz szemgolyóm látszódjon és abba szúrta bele. Továbbra is csak nyöszöröni tudtam szólni nem.  A szívem nagyon kalapált, mire szó szerint kivette a mellkasomból, de úgy, hogy még kapcsolatban leyen a testem többi részével, hogy még éljek és megszorította. Alig kaptam levegőt.

-Nagy kár lenne, ha esetleg meghalnál.-suttogta érzékien a fülembe. Még egyszer utoljára megszorította a még mindig kezében tartott szívem, majd visszatette és összevarrta.

-Tudod, már elkezdtem mesélni arról a lányról.-fordította maga felé fájdalomtól eltorzult arcom.- A szíve pont olyan volt, mint a tied. Élvezettel szorítottam össze folytatva ugyanezt minden belső szervével. Szegénykém, fájdalmas kínhalált halt. Lehet, hogy rád is ez a sors vár.-nézett rám gúnyosan.-De van köztetek egy bosszantó különbség, hogy ő hangosan sikoltozott, ami zene volt füleimnek. De te viszont csak nyöszörögsz. Akár így, akár úgy, de el foom érni, hogy sikíts!-vágott pofon, majd kiment hangosan becsapva maga után az ajtót. Én csak feküdtem, nem bírtam megmozdulni, hiszen nemrég egy hatalmas nyílt sebem volt.